Könyvekről mindenkinek

 Dragomán György megalkotta a 21.század magyar novellairodalmának ikonikus kötetét. A rendkívül változatos, különlegesen eredeti meseszövéssel írt történeteket a zene kapcsolja egybe.  Hogy milyen zene? Mindenféle zene. Találkozunk itt a halálos betegen utolsó nagy számát előadni készülő pop-énekesnővel.Átérezhetjük egy nagypapának és unokájának bensőséges kapcsolatát, midőn a két érdemes férfiú mindenre bátor oroszlánkórust alkot. Csodálatos a rendhagyó karácsonyi szaloncukor-készítésről szóló történet, bár igazán csak az érti meg, aki élt vagy járt a Ceaucescu-korszak Romániájában. A szánkhoz kapjuk a kezünket, amikor megtudjuk, miért is mászik fel a kiskamasz fiú a tűzoltólétrán. Nem igazán értjük, nagypapa miért nem bírja az elektromos készülékeket, miért csak a gramofont szereti. Elgondolkodunk azon, vajon mit tennénk a balsors sujtotta Olga néni helyében. Szóval, megfognak a történetek, belénk ívódnak, vagy bennünk maradnak, vagy előbújnak máshol, más formában. Magasszintű irodal

A könyv alcíme:A kíváncsiság, az improvizáció, és az intuíció alkalmazása a munkában.  Nagyon sok magyar vezető és munkaválláló kénytelen azt tapasztalni, hogy a cégeknél sokat beszélnek a kreativitásról, ám amikor konkrétan kellene valami eredetit, valami kreatívat felmutatni, akkor egyből jön az óvatosság, az új innovációktól való idegenkedés. Ugyanez fordítva is igaz: a munkavállaló teleírja az önéletrajzát azzal, hogy ő milyen kreatív, aztán, amikor ténylegesen valami kreatívat kell művelni a cégnél, lefagy. Natalie Nixon könyvét azért ajánljuk minden menedzsernek, és mindenkinek, aki kreatívnak tartja magát, mert a Kreativitásugrás arról szól, hogyan lehet a személy kreativitását a gyakorlatba átültetni, hogyan tud egy kreatív vezető vagy munkavállaló hasznára lenni a cégnek, ugyanakkor flow-élményt is szerezni munkája során.  Nagyon szimpatikus számomra, hogy Natalie Nixon mindvégig hangsúlyozza a kreativitás demokratizálásának fontosságát. Tehát az ötletelés, a szellemi innováci

 Csermely Péter biokémikus,hálózatkutató,tudományos tehetségkutató és -fejlesztő. Bloghálózatos életfilozófiám című kitűnő könyvében sajátos filozófiai szemlélettel közelít a világhoz:szól gazdaságról,tudásról,tehetségről,társadalmi és mentalitásbeli problémákról. Ebben a rövid kis könyvajánlóban nincs módom arra,hogy fejezetről fejezetre ismertessem a könyv vázlatos tartalmát-amúgy sem vagyok a spoiler megszállottja-inkább arról írnék,hogy nekem,mint egyszerű olvasónak,miért marad emlékezetes Csermely Péter könyve. Először is azért,mert minden területen továbbléptet. Nem pusztán érint dolgokat,hanem igen őszintén és mélyen,új szempontokat adva tárgyal nagyon komoly és a jövő szempontjából fontos kérdéseket.Csiszolja a személyiséget,példának okáért a Rooseveltről és Churchillről illetve arról a bizonyos harmadik személyről  szóló fejtörőt nem ismertem,de sokatmondó. Egész éjszaka nem aludtam,gondolkoztam magamról. Az énképemről,tudniillik... A tehetséggondozásról szólva:nagyon rokonsze

 John Fowles:A lepkegyűjtő című könyve műfaját tekintve irodalmi szintű thriller. Nagyon nagy hatású mű,rengeteg kérdést "dob fel"az Olvasóban,s alaposan elgondolkodtatja a befogadót az emberi természet ellentmondásosságáról. Ferdinand (igazából még a neve sem biztos) egy kisvárosban él,nagynénjénél lakik,mivel édesanyja még kisgyerekkorában, eldobta őt. A városházán dolgozik, mint kishivatalnok.Hobbija a lepkegyűjtés. Rendkívül szorongó,gátlásos egyéniség,barátai nincsenek,kollégái gúnyolják. A nők messziről kerülik. Egy nap Ferdinand meglátja a modern,vagány,főiskolára járó Mirandát,és -szó szerint-őrülten beleszeret. Követi a lányt,fényképeket készít róla,mindenféle perverz ábrándokat sző. Aztán egy totónyereménynek köszönhetően meggazdagodik,vásárol egy régi angol vidéki kúriát,s ha már így a kezére játszott szerencse, elhatározza:elrabolja a lányt. A rablás sikerül. Ferdinand és Miranda közt igen különös viszony alakul ki. Ferdinand szeretné,ha Miranda legalább barátként

 Gilbert Kaith Chesterton a 20.század első felének brit sikerírója volt, tucatnyi bestseller kötődik nevéhez. Többek között ő alkotta meg a minden bűnügybe belekontárkodó pap, Brown atya alakját. Az ember, aki Csütörtök volt című könyve nem krimi, hanem szatíra. A Rémálom alcímet viselő könyv ajánlóját úgy is kezdhettük volna:amikor az angol humor találkozik a politikai szatírával.  London egyik művésznegyedében egy Gregory nevű költő az úr.Ő a szellemi vezér, ő tart előadásokat a művészet és kultúra teremtő erejéről, a költő mindenen felül álló szabadságáról, és némi politikai anarchizmusról. A környéken lakók Gregoryt mint csúcsértelmiségit tisztelik és becsülik. Csakhogy ezt a szellemi királyságot veszély fenyegeti: odaköltözik egy Syme nevű férfi, aki pontosan ellentétes eszméket vall költészetről, politikáról, mint amiket Gregory hirdet. Syme szerint a költészet kispolgári, a jó vers kiegyensúlyozott, mértéktartó. Syme is legalább ugyanolyan karizmával rendelkezik, mint Gregory, a

 Anette Neubauer író és Betina Gotzen-Beek grafikus- ilusztrátor igazán kiváló könyvet alkotott. Az Egy igazi balerina című történet szereplői balettórákra járó kislányok. Egy napon megérkezik közéjük az orosz származású Szveta. Egy próba után kiderül, hogy jobban táncol, mint bárki a csoportban. Ezért aztán a lányok féltékenyek is lesznek rá. Különösen Liza, akit addig a legjobbnak tartottak, irigykedik az új jövevényre.  Szvetának mindössze egy barátja akad, Szandi, akit meg hív a születésnapjára. Kiderül, hogy Szvetának a mamája is táncos, méghozzá az Operaházban. Meg is hívja Szandit a következő előadásra.  tovább nem szeretnénk a cselekményt ismertetni, annyit elárulunk, hogy a végkicsengés pozitív. Ajánljuk ezt a könyvet hat-nyolc éves lányoknak. Szép történet a barátságról, az együttérzésről, és nem utolsósorban a művészetek fontosságáról, hatalmáról. Szveta története abban a világban játszódik, melyet a hat-nyolc éves gyermekek annnyira szeretnek.  Anette Neaubauer elkerüli azt

 Olyan keveset tudunk mi, európaiak, Japánról. Még a műveltebbek is csak az ország emblematikusnak számító technikai kütyüiről hallottak. Roger J.Davies és Osamu Ikeno ezt a tudatlanságot kívánja oldani könyvével, melynek címe:A japán észjárás. Ismerkedés a kortárs japán kultúrával.  Megtudhatjuk, miért is használnak a japánok a nyugatiak számára érthetetlen szavakat. Eltűnődhetünk azon, hogy mi, formálisan egalitárius világhoz szokott nyugatiak, szívesen élnénk-e az amae-nak nevezett édes függés állapotában. Vajon irigyelnénk a "mennyekből alászállott" igazgatósági tagokat, kulturális funkcionáriusokat, vagy annyit mondanánk rájuk: na, már megint egy politikai ejtőernyős... Amit biztosan irigyelnénk, az a bigaku, a japán szépérzék, mely- ellentétben Európával ás Amerikával, sőt, ha jobban belegondolunk, még Kínával is- az élet egész területére kihat. Japánban a művészet, az esztétika szervesen összeforrt a hétköznapi élettel, ott van a gondolkodásban, a ruházkodásban, a gyer

Ernst Fischer a művészettel és a művészekkel kapcsolatos örök kérdésre keresi a választ Art Against Ideology című művében. A művést,mint önálló entitás,hogyan képes vagy képtelen beilleszkedni az ideológiáktól uralt társadalomba,mit kezd a folyton eléje táruló,maga gőgjében erős konvencionális erkölccsel és szokásrendszerrel. Fischer szerint művészet és társadalom ellentéte a 19.századig nyúlik vissza,szerintem ez helytelen állítás,jóval korábban,talán már az őskorban is. A művészet lázadása a polgári világ ellen az avantgarde idején érte el csúcspontját. Szerintem ez a tétel is módosításra szorul, az avantgarde nem általában a polgári világ,csak annak művészete ellen lázadt,és ez nagy különbség. Aztán ott van a nagy téma,a világháborúk utáni ifjúsági lázadások,ezeket Fischer pozitívan ítéli meg. Recenzens szerint ez nem ennyire egyértelmű. Ha már mindenáron művészet és ideológia ellentétéről akar valaki könyvet írni,kukkantson be a Kádár-korszakbeli Magyarországra.Három T: támoga

A magyar zenei könyvkiadás Európa-hírű- volt. Molnár Antal Brahms-kismonográfiája még német nyelvterületen, Brahms szülőhazájában is érdeklődést keltett. Nem csoda, hisze nagyon jól sikerült könyvről van szó. A bevezető részben Szerző szól a 19.század második felének német zenei életéről, kiemeli, hogy ebben az időben inkább a házi-zenélés volt fontosabb a polgárság számára, semmint nagy kamarazenekarok fenntartása. A második fejezet Brahms egyéniségéről szól. Cáfolja azokat a nézeteket, miszerint Brahms egy keserű, sötét komponista lett volna, hiszen írt ő Cigány- kvartetteket is ( szerintem ez önmagában eléggé gyenge cáfolat). A harmadik fejezetben Brahms rövid életrajzát olvashatjuk, Szerző külön kiemeli Robert Schumannal való barátságát. Amúgy legfeltűnőbb ebben az életrajzban a viszonylagos eseménytelenség: Brahms nem vesz rész forradalmakban egyáltalán nem is politizál, csak alkot. A könyv legterjedelmesebb része foglalkozik Brahms művészetével, mintegy " zeneszerzői sza

Hogy aztán Szendrey Júlia Petőfi Sándor hatására kezdett verset írni, vagy éppen ez a közös érdeklődés hozta össze őket, azt nem tudjuk, azt viszont a költemények elolvasása után nyilvánvaló, hogy Szendrey Júliát nem áldotta-verte úgy a múzsa, mint férjét. A Kortárs Kiadó ( kortarskiado.hu ) jelentette meg Szendrey Júlia összes versét. Számomra ennek a kötetnek mindössze kultúrtörténeti jelentősége van. Szendrey júlia nem volt jó költő, versei inkább egy tizenhat éves ifjú szintjén mozognak. Ugyanakkor játszott ő akkora szerepet a magyar történelemben, hogy megérdemli, hogy kiadják verseit.Ilyenkor persze felmerül a kérdés: egyéb érdemek mennyit számítanak az irodalomban. Érdekes, de tartalmát tekintve inkább csak szakemberek számára ajánlott könyv.

Szabó Jucus ismert gasztroblogger, mondhatni: a 21. századi mainstream tagja, ám teljesen mást képvisel, mint a divatos irányzatok- ettől esz divatos. Az a helyzet ugyanis, hogy a legtöbb, hiperkreatív ételt a legtöbb magánember nem vállaja be, egyszerűen azért, mert túl drága. Egy darab avokádó 500 forint! Ilyen árak mellett bizony alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki komolyan meg kívánja tanulni a főzés művészetét. Szabó Jucus könyve, az 5 hozzávalós vacsorák, más utat kínál. Könnyen, gyorsan elkészíthető és olcsó ételeket mutat. Egy kirándulás után, fáradtan is érdemes belevágni. Ráadásul finom. Magáról a könyvről itt most két megjegyzésem lenne: 1. Mindig veszélyes játék, ha blogból írnak könyvet. Más műfaj, más média. Szerző kiválóan megoldotta ezt a feladatot, könyve érdekfeszítő, modern, ugyanakkor azok számára is vonzó, akik nincsenek nagy barátságban az internettel. 2. Egyetlen, nekem nem igazán tetsző dologra hívnám fel a figyelmet, a címlapra. Szerintem nem igazán