Könyvekről mindenkinek

Nagyon fontos történelmi könyvvel örvendeztette meg Majtényi György az Olvasókat.  A K-vonal.Kiváltságok és elit a szocializmusban az 1945 utáni Magyarország elitjének életmódjáról, mentalitásáról, részben összetételéről szól, és arra a kérdésre is választ keres, vajon hogyan viszonyultak a " tömegek" a párt- és állami elit meglehetősen " nyugatias" szórakozásaihoz. Az alábbi könyvajánlóban néhány megjegyzét szeretnék fűzni ehhez a kitűnő könyvhöz, mellyel rmélhetőeg kedvet csinálok ahhoz, hogy elolvassák ezt a remek könyvet.  1. Ami az 1945 utáni, polgári társadalmátó megfosztott magyar társadalomban luxus volt- vadászat,úszómedence a kertben- az a polgári normák szerint, polgári társadalomban voltaképpen a felső középosztály természetes életformájához tartozna. A kiáltó ellentét akörül volt, hogy a kommunista propaganda áltaában véve hangsúlyozta a visszafoogottságot, a szerénységet. Úgy látszik, az elitre nézve ez nem volt kötelező. Sok magyar érezte úg,y hogy am

Puskás pályafutása egy 21. századi magyar szemével egyszerűen felfoghatatlan. Csoda volt. A történelem egyik csodája. 1956:Az Aranycsapat pályafutása véget ér. Puskás, Kocsis, Czibor és még jó sokan mások, közöttük a teljes magyar ifjúsági válogatott, külföldre emigrálnak ( Czibort már keresték a szovjetek). Nyilvánvalóvá lett mindenki számára, hogy új korszak kezdődik. Puskás, Kocsis, Czibor: világkarriert futottak be Spanyolországban, a Real Madrid illetve a Barca játékosaként. Bozsik József, Hidegkuti Nándor, Szusza Ferenc, Grosics Gyula: rövid kint-tartózkodás után hazajöttek, itthon futottak be óriási karriert, Bozsik lett az első magyar százszoros válogatott labdarúgó. Hidegkuti edzőként KEK-győztes az olasz Fiorentinával. Albert Flórián, Göröcs János, Tichy Lajos, Mészöly Kálmán: megragadták a lehetőséget, beépültek a válogatottba, elképesztő győzelmeket, és szívfájdító vereségeket arattak. Szurkolók:csodálkoztak, várták az újabb Aranycsapatot, de nem jött. Olimpiát viszon

A könyv alcíme.Futball és hatalom a szocialista korszakban Ha azt halljuk: futball a huszadik századi Magyarországon, azonnal a legendák jutnak eszünkbe. Puskás Öcsi, Bozsik Cucu, Hidegkúti Nándi, az angol-magyar, a 7-1-es magyar-angol, aztán később Göröcs Titi, Albert Flóri, Mészöly Kálmán, Fazekas László, és még sorolhatnánk sok-sok nevet, mérkőzést, kapitányt. Csakhogy volt ennek a magyar futballnak egy sötét oldala. Takács Tibor:Büntetőterület című könyve erről a sötét oldalról szól. Kezdődött az egész Magyarország szovjetizálásával. A magyar labdarúgókat külföldre hívták, profinak, a magyar hatóságok ezt viszont nem akarták engedni. Kivégezték Szücsöt, internálták Lórántot, az Aranycsapat legendás középhátvédét, akit később Sebes hozatott ki az internálótáborból. Az ÁVH rendszeresen megfigyelte a szurkolókat is, főként a fradistákat. A jól-rosszul munkájukat végző beépített ügynökök jelentéseiből az illetékes hatóságok mindig tudták, miről beszél a B-közép népe... Azért tarto

A Dénes Tamás-Sándor Mihály-B.Bába Éva szerzőtrió monumentális vállalkozása sikerrel járt: összegyűjtötték a magyar labdarúgás tényeit, és öt kötetben, öt hatalmas könyvben közzétették. A Magyar labdarúgás története III. kötete, mely az 1945-1966. közötti időszakot öleli fel,  nemcsak azért hasznos könyv, mert kézikönyvként egyedülálló, hanem szellemiségében is újat hoz a magyar sporttörténetírásban. Megteszi azt, amit már jó negyven éve meg kellett volna tenni: mítosztalanít. Nem valamifajta revizionista történetírás ez, a Szerzők nem kisebbíteni akarják Sebes Gusztáv, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor vagy éppen Sándor Csikar vagy Farkas János érdemeit. Csak éppen a helyükre kell tegyünk bizonyos tényeket, mert úgy járunk- pontosabban: úgy jártunk- a labdarúgásban is, mint a politikában: séta közben ábrándozva messzire meredtünk, s megbotlottunk a közeli kőben. Ki tudta például, hogy Kocsis Sándor nagyon keveset játszott a Barcelonában? Hogy volt, hogy Aranycsapat is csak az ellenfél ö

Volt a magyar futballnak egy csodálatos hatvan esztendeje, mikor világklasszisok kergették pályáinkon a labdát. Schlosser csodálatos gólokat lőtt Svájc ellen, Orth villogott egy 1924-ben lejátszott MTK-FTC örökrangadón, három évvel később pedig 13-0 arányban győztük le az elbizakodott franciákat. A móka a háború után is folytatódott. A negyvenes években tűnt föl Deák Bamba, aki máig tartja a gólkirálysági rekordot, aztán jöttek az Aranycsapat klasszisai: Kocsis, Puskás, Hidegkúti. A hatvanas években pedig a későbbi Aranylabdás Albert és nem kevésbé kitűnő Tichy versengett a magyar bajnokság gólkirályi címéért. Egészen addig, míg be nem robbant az elvonalba egy újpesti csodagyerek, bizonyos Bene Ferike. Ocsovai Gábor könyve megeleveníti a magyar labdarúgásnak azon korszakát, melyhez hasonlót soha nem fog megélni a magyar publikum. Gólok, védők, trükkök, cselek, egy kis nosztalgia- minden együtt van a könyvben, ami felejthetetlen perceket nyújthat a foci minden barátjának.