Könyvekről mindenkinek

 Gyurkó László (1930-2007) a huszadik század második felének magyar sikerírója volt, számtalan színházi előadás, film,prózai alkotás fűződik nevéhez. Legtöbben mégis az Arcképvázlat történelmi háttérrel című Kádár János-életrajzról ismerik nevét. A halálugrás kevésbé ismert kisregénye, mely a Magvető Kiadó RaRe sorozatában jelent meg, és megjelenése idején, az 1970-es évek végén, méltatlanul kevés figyelmet kapott. Pedig érdemes róla beszélni, még akkor is, ha nem éppen hibátlan irodalmi alkotásról van szó. A Halálugrás című elbeszélés/kisregény a Kádár-korszakbeli magyar értelmiségi nők sorsát írja meg. A főhős, akinek neve nem derül ki ( ezzel is azt jelzi Gyurkó, hogy nagyon sok emberről lehetne itt szó), éppen gyászolja férjét, a rendkívül értelmes, kedves, társaságbeli Miklóst, aki valóságos értelmiségi csapatot hozott össze a házaspár nyaralójában. Gyászában egyedül van, ebből kiderül számára, hogy környezete pusztán a Miklós feleségének tekintette, nem ismerték őt el önálló szel

A könyv alcíme:A modern, magyar fülgyógyászat megteremtőjének és családjának története Bármennyit is fejlődött az utóbbi évtizedekben orvostörténet-írásunk, sajnos, még mindig kijelenthető:a magyar történeti köztudatban nincsenek benne híres orvosaink és az ő híres újításaik, felfedezéseik. Éppen ezért hiánypótló Pándy Tamás kitűnő könyve, a Krepuska Géza életműve című, nagyon komoly és precíz munka eredményeképpen megszületett könyv, melynek minden orvos- és egészségtudománnyal foglalkozó szakember és egyetemi hallgató könyvespolcán ott a helye. Ki is volt Dr. Krepuska Géza( 1861-1949)? Igazi polihisztor (nem Hermann Ottó az utolsó, akit ezzel a " címmel" illethetünk"). Legfontosabb az, hogy ő teremtette meg- nemegyszer tanszéki kollégái rivalizálása közepette- a modern magyar fülgyógyászatot. A 19.század közepéig ugyanis a fülgyógyászat pusztán a sebészet egyik mellékága volt, nemhogy az orvosok, de gyakran a betegek sem törődtek fülpanaszaikkal, csak akkor, amikor már

 Csaplár Vilmos:Edd meg a barátodat!című könyve egyszerre történelmi regény,családregény és fejlődésregény ( igen, a szó goethe-i értelmében). Egy magyar fiatalember felnőtté válását meséli el, és az 1940-es-60-as évek között játszódik, a huszadik századi magyar történlem egyik legmozgalmasabb időszakában. Csaplár Vilmos bemutatja, hogyan serdült fel és illeszkedett be egy generáció a Rákosi-féle kommunizmus, az 1956-os foradalom és szabadságharc, valamint a puhább, de kommunista Kádár-rendszer idején.  Ebben a könyvajánlóban arról szeretnék írni, miért is tetszett nekem ez a könyv, s miért javaslom elolvasásra minden történelmet és irodalmat szerető magyar embernek.  1. Példamutató az Edd meg a barátodat! történelemábrázolása.A történelmet alulnézetből, az egyszerű, városi kispolgár nézőpontjáből mutatja be a könyv, a nagypolitikai változások csak háttérként szolgálnak- de olyan háttérként, mely beleissza magát a mindennapokba, lehetetlen előle elfutni. A politikatörténeti vonatkozáso

 A könyv alcíme:A magyarországi írók és a hatalom viszonya a Rákosi- és a Kádár-korszakban Ha lenne ilyen díj vagy verseny, Beke Albert bízvást sikerrel pályázhatna a " Legszigorúbb magyar irodalomtörténész" címre.A behódolt velszi bárdok kora című könyvében kökeményen számon kéri az íróktól az erkölcsi tisztességet, azt, hogy mennyire " feküdtek" le vagy álltak ellen a diktatorikus kommunista hatalomnak. És nekem ezért ez a könyv nagyon tetszik.Bátor, és bátorságra sarkallja az Olvasót is.Hogy válogassa meg, kiket olvas. Ugyanakkor, mivel nekem nagyon tetszett a könyv, éppen ezért fűznék hozzá néhány, többnyire személyes élményből táplálkozó megjegyzést, reflexiót, szempontot, szóval:hozzáfűznivalót. (Kritikának nem nevezném, mint ahogy egyik könyv esetben sem a könyvkritikus vgy irodalmi kritikus szerepében lépek fel.) 1. Volt-e irodalmi életünk az 1945-1989 közötti időszakban? Beke Albert szerint nem. Én nem fogalmaznák ilyen erősen. A szakmai szempontok átitatód

 Beke Albert, kitűnő irodalomtörténész,nagyon őszinte, korrekt könyvet írt Illyés Gyuláról, a huszadik század nagy- vagy nem is annyira nagy- költőjéről, írójáról. ebbben a rövid könyvajánlóban nem tudunk a monumentális ( több, mint 650 oldalas) mű minden megállípításáról szólni, inkább néhány észrevételt, megjegyzést fűznék Beke Albert könyvéhez.  1. A könyv nagyon jó,nagyon tetszett, élmény volt olvasni. Megdöbbentett, ahogy Szerző felvállalja véleményét, ritka dolog manapság az ilyesmi. 2. Ez a könyv nagyon időszerű. Éppen ideje volt, hogy Illyésről valaki megírja az igazat, bírálóan merjen szólni róla. 3. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az a fajta kultusz, az a piedesztál, melyre " követői" Illyést helyezték", teljesen indokolatlan. Illyés nem volt tehetségtelen ember, de hogy " költőfejedelem" vagy " írófejedelm" lett volna, az teljesen kizárt. Legfeljebb, ha a "fejedelem" szót rossz értelemben értjük: olyan fejedelem, aki nem tehet

 Fábián László kisregényével kapcsolatban két irodalmi-kultúrtörténeti trendet kell megemlíteni. Az egyik:a magyar irodalom mindig is rendkívül bő terméssel kényeztette el kedvelőit, így aztán előfordul(t), hogy nagyaon magas színvonalon megírt könyvek, novellák, versek elkerülték a széles olvasóközönség figyelmét. A Thanatosz fáklyája is ezen remekművek közé tartozik: valahogy elkerülte a kritika és a közönség figyelme, pedig Fábián László műve tényleg annyira remek próza, hogy minden könyvszerető embernek el kellene olvasnia.  A másik: az 1980-as években egy enyhült a kommunista cenzúra, egyre szabadabban lehetett beszélni az 1950-es évek, azaz a Rákosi-korszak törvénysértéseiről ( arról nem, hogy törvények maguk is jogsértőek voltak...). A Thanatosz fáklyája bőségesen és igazul szól ezekről a keserves időkről.  Thanatosz görög mitológiai alak, ő az, aki levágja egy ember hajtincsét, lelkét pedig magával viszi az alvilágba, a sötétség bitodalmába. A pszichológiában Freud a thanatoszi

 Nagy történelmi idők nagy tanúja volt Kornis Pál. Katonatisztként tevékeny részese volt az 1945 után újjászülető,új eszmei alapokkal és megváltozott szervezettel müködő magyar honvédség(vagy ahogy akkoriban hívták:néphadsereg) megalakításának és vezetésének. A Tanúként jelentkezem című könyv emlékirat. Szubjektív,olykor elfogultságoktól sem mentes,történészek számára valóságos kincsesbánya. Kornis Pál szovjet hadifogságba esett a második világháború idején. Amikor a szovjet hadsereg a foglyok közül kereste a "a jövő embereit",egyetlen percre sem tétovázott:jelentkezett partizánharcosnak. Részt vett marxista tanfolyamokon,speciális kiképzéseken,melyeknek célja volt,hogy megtanítsa a jövő partizánjainak,hogyan támogassák a szovjet Vörös Hadsereg magyarországi hadműveleteit. Kornis rendkívül őszinte ezen időkkel kapcsolatban:szól az általános érdektelenségről,azt a fajta partizánromantikát,mely az 1950-es-60-as évek emlékíróit jellemezte egykoron,Kornis teljesen mellőzi. Nem na

 Hallottak már olyan részvénytársaságról, melynek  - nincs tulajdonosa - egyetlen tulajdona egy lépcső, de az sem az övé - egyetlen részvényt sem bocsátott ki? Egyvalamije van:ügyvédje. Oláh Gábor tapolcai születésű ( 1938) író, képzőművész dokumentum-hangjátéka egy ilyen részvénytársaságot mutat be. A hangjáték nagy sikert aratott, és 1979-ben könyv alakban is megjelent.  Voltaképpen nem másról van szó, mint a történelemről. A két világháború között Budapesten működött egy részvénytársaság, ennek, sok más mellett, volt egy bérháza. Magyarán: a részvénytársaság azzal foglalkozott, hogy a saját tulajdonában lévő házban bérbe adott lakásokat. Csakhogy jött a második világháború, és a házat lebombázták. 1945 után, az újjápítés időszakában, a romokat tökéletesen eltakarították. Viszont nem törölték az épületet a földhivatali nyilvántartásból. Egyrészt azért, mert akkoriban mindenkinek kisebb gondja is nagyobb volt a hivatali ügyintézésnél, másrészt mert bíztak abban, hogy a házat egyszer m

Kibontakozóban a magyar történelem egyik legtragikusabb időszaka, a  Rákosi-korszak...1950 -ben újév napja vasárnapra esett, kétszeresen is kellemetlenül esett az Olvasónak az aznapi agymosás. A címlap természetesen az ötéves tervről szólt, ódákat zengtek róla, meg hát idézték Gerő Ernő Hídverő elvtársat.Az igazán érdekes cikk a második oldalon található. A szovjetek koncepciós perben azzal vádolták a " japán imperializmust" ,hogy baktériumfegyvereket akart bevetni a Szovjetunió ellen. Ez volt az úgynevezett habarovszki per. A vádlottakat elítélték, a sajtó meg nagy örömujjongással aadta hírül, hogy a szovjetek megmentették az emberiséget az atomháborútól. Hurrá. Talán akadt, aki el is hitte. A külpolitikai rovatot mi is töltené ki, mint Tito elvtárs árulása. Ezen sajtóremekmű mellett viszont ott olvashatjuk Vészi Endre: Vasúton című versét, amely azért figyelemreméltó, mert olyan lanyha, viszont annak jó. A sportorvatból pedig megtudhatjuk, hogy az ötéves terv nagy sikereket