Könyvekről mindenkinek

Ha a huszadik századi magyar képzőművészetről beszélünk, megkerülhetetlen Szabó Zoltán neve. Egri Mária könyve kitűnő bevezetést nyújt ebbe a meglehetősen sokoldalú, formák és témák sokaságát felvonultató életműbe, további kutatásra ösztönözve az érdeklődőket.  Szabó Zoltánnak mély történelmi élmény határozta meg munkásságát. A második világháború végén,1944-ben Magyarországon átvették a hatalmat a nyilasok, szörnyű időszak következett a magyar történelemben. Egy nap a  kamaszkorú, leendő festőművész, egy barátjával pár száz méter távolságról, bujkálva nézte, hogyan lövik a nyilasok a zsidókat a Dunába..tenni, cselekvőleg közbelépni nem tudtak, még tizenéves fiúk voltak....ha a véreskezű gyilkosok észreveszik a leskelődő kamaszokat, valószínűleg őket is megölik. Szabó Zoltán ezt a történelmi élményt, az iszonyatos emberhalál látványát, hurcolta magával- mégpedig oly módon, hogy igyekezett minél többet mondani szeretetről, anyaságról,egymás megértéséről, békéről. Talán így igyekezett fe

Mindannyian ismerjük Monet, Manet, Apolliniare, Picasso és a huszadik század többi modern festőjének, írójának nevét.De kik voltak az ő támogatóik? Kik patronálták őket, kik vásárolták meg könyveiket, kik olvasták műveiket? Herbert Frank őket mutatja be nekünk, az avantgarde művészet sokszor nagy kockázatot vállaló, olykor irdatlan összegeket költő támogatóit,valamint presztízsveszteséget gyakran vállaló pozitív kritikusait,szellemi útitársait. Érdekes módön az első jeles támogató mindjárt egy híres író, Émile Zola,a naturalizmus atyja. A francia akadémikus festészet giccses zsánerképein szörnyülködő impresszionsták valami újat akartak a festészetben, valami mást, mint ami addig volt. Az örök magányos Cézanne-nal az élen önálló kiállítást rendeztek, amit a " kedves" nézőközönség hahotázva fogadott. Zola az első perctől támogatta az impresszionistákat,cikkeiben hosszú éveken át védelmezte őket.Ám ezeket a cikkeket kevesen olvasták.A polgárság szemében a festészet pusztán meste

 Huba László Spanyolországról szóló útikönyve 1972-ben jelent meg. Ez volt az első útikönyv,amely a kommunizmus ideje alatt Magyarországon megjelenhetett-mármint Spanyolországról. Politikai okokból ugyanis (Franco-diktatúra) a Kádár-rendszer igyekezett honfitársainkat távoltartani az Ibériai-félsziget államaitól.  A Szenyorok és Szenyoriták című könyv voltaképpen mozaikszerű leírása annak,mit is talál érdekesnek egy korabeli magyar utazó Spanyolországban. Megkóstolhatjuk a repülőgépen felszolgált tokajit,s megtudhatjuk,miért nem érdekli a légi utaskísérőt a Földközi-tenger.Ellátogatunk a nagyobb és ismertebb spanyol városokba:Madridba,Barcelonába,Sevillába,Toledóba,Valenciába,ha valakit kihagytam,elnézést kérek. Bejutunk igen nívós múzeumi kiállításokra,ahol Velazquez,Goya és mások képeiben gyönyörködhet a kíváncsi utazó. Még olyan tárlatra is eljutunk,ahol a kiállított aktfestmények modellje,a képekhez képest 70 évvel öregebben,virágot árul. Megismerkedünk a spanyol vendégszeretettel,