Könyvekről mindenkinek

 Ewa Lach lengyel írónő a 20.századi irodalom egyik csodagyereke. 13 évesen írta első regényét, mely 1961-ben jelent meg! A Láthatatlan Expressz című elbeszélésgyűjtemény mind tematikájában, mind formájában különleges. Felnőttekről ír- gyermekszemmel. Azt örökíti meg, ahogy a gyermekek a felnőttek világát látják, próbálnak benne eligazodni, próbálják túlélni azokat a traumákat, melyeket a felnőttek okoznak. Az alábbi könyvajánlóban néhány- nem éppen vidám hangvételű elbeszélést ajánlanék ebből a nagyszerű könyvből. Az elbeszélések az 1945 utáni Lengyelországban játszódnak.  A Láthatatlan Expressz, azaz a címadó mű főhőse Fajankó, aki amolyan falu bolondja, s nincs, aki gondoskodjon róla, elárvult a háborúban. Olykor-olykor megszánja egy falusi asszony, s enni ad neki, de Fajankó valahogy mindig csinál valami butaságot, így aztán mindenhonnan kirúgják. Időnként a vasúti őr megengedi neki, hogy üdvözölje a vasárnapi vonatot, mely az áhított nagyváros, Varsó felé megy. Egyszer Fajankó vél

 Carlos Ruis Zafón:A köd hercege című trilógiájának első része a " címke szerint" ifjúsági regény. És valóban, a mű főalakjai tizenévesek, akikkel mindenféle kalandok történnek, melyeket persze- egy tragikus kivétellel- túlélnek. A köd hercege azonban ab ovo túlmutat a puszta ifjúsági regény-létezésen. Olyan kérdéseket vetet föl bennem, melyek az egész emberi társadalomra vonatkoznak, érintenek nagyon komoly pszichológiai, vallási kérdéseket. Zafón regénye tehát felnőttek számára is bízvást ajánlható olvasmány. Ebben a rövid könyvajánlóban nem cselekmény- részletet szeretnék ismertetni, nem spoilerezek, inkább néhány olyan kérdést írok le, és próbálok elmélkedni a helyes válaszon, melyek olvasás közben bennem felmerültek.  1. Létezik-e a megtestesült Gonosz? Zafón szerint igen, ráadásul igencsak kiismerhetetlen teremtény: hol doktor, hol cirkuszi varázsló, hol meg fojtogató víziszörny. Ha belegondolunk mindennapi életünkbe, mindannyian ismerünk olyan embereket, akiket mintha

 Sara Pennypacker: Pax című könyve 10-14 éves korosztálynak szóló ifjúsági regény, de humanizmusa, magas szintű irodalmisága miatt az ennél idősebb korosztályok számára is érdekes és tanulságos lehet. Az alábbi könyvajánlóban egy nagyon rövid spoilert közlök erről a nagyszerű könyvről, aztán néhány mondatban kifejtem a véleményemet-, hátha ezzel felcsigázom a Kedves Látogatók olvasási vágyát.  A történet bárhol és bármikor játszódhatna, Pennypacker a mai Amerikába helyezi. Peter tizenkét éves kissrác, akinek élete nem túlzottan boldog. Amióta édesanyja elhunyt, apja rendkívül keserű, szomorú emberré vált, nagyapja pedig gyászol. Apja önkéntesnek bevonul a háborúba- felejteni, kérdezhetjük joggal- Peternek pedig a nagyapjával kellene maradnia, amíg apja a tengerentúlon szolgál.  Csakhogy Peternek van egy vigasza, egy kedvence: Pax, a róka. Kicsi korában találta őt, hazavitték, egy darabig nevelgették, aztán apja úgy döntött, most már eléggé felnőtt az a róka, ideje visszatérnie a vadonb

A könyv alcíme:Avagy hová menjen az ember, ha nincs kiút? Az izlandi író Ásta című könyve lélektani regény, a posztmodern szerkesztési elveket követő alkotásmóddal és befogadási igénnyel. A cselekményvezetés nonlineáris, valamint többfajta szöveggel is találkozunk a könyv lapjain. Az Ásta mégsem szűk réteg számára íródott" értelmiségi regény": gyakorlott Olvasó számára könnyen érthető, kis figyelemmel jól követhető.  A lány egy Haldur Laxness-regény nyomán kapja az Ásta nevet, hogyha levesszük a végéről a "a" betűt, izlandiul azt jelenti a név:szeretet. Stefansson ezzel a névadással demonstrálja, hogy nem kívánja felrúgni az izlandi irodalmi hagyományokat, nem a revolúció, hanem az evolúció a célja. Ástának ebben az életben inkább a szeretetlenségből jut ki. Édesapja szobafestőként dolgozik- ez akkoriban modern szakmának számít-, már amikor van munkája.Amikor nincs, akkor a klasszikus izlandi mesterséget, a halászatot űzi. Egyszer a második emeletet festi, de túlság

 Martin Walser regénye sajátos tudatregény.A menekülő ló c.könyv sorait olvasva egy középosztálybeli,átlagos német férfi gondolataiba pillanthatunk bele,aki szabadulni szeretne mind múltjától,mind pedig jelenétől.Rosszul érzi magát hivatásában és magánéletében egyaránt.Ez a mű nem történelmi regény:Walser a külső történések helyett a belső lelki folyamatokra összpontosít,egy generáció(az 1940-es években születettek) élményvilágát szeretné bemutatni. Egyetemes problémákat fogalmaz meg. Helmut és Sabine harmincas éveik elején járó házaspár,éppen nyaralnak. Pihennek,üldögélnek a kávézóban,nézegetik a járókelőket. Velük van kutyájuk is,a kiszámíthatatlan viselkedésű Ottó. Amint elmerülnek a nagy semmittevésben,Helmuthoz odalép egy férfi,és bemutatkozik:Klaus Busch vagyok. Helmut először nem jön rá,ki a férfi,aztán esik le neki,hogy volt osztálytársa,ifjúkori barátja. A két férfi teljesen más karakter: Helmut komolyabb,töprengőbb,mélyebb,Klaus vidámabb,pozitívabb,életigenlőbb,de sokkalta fe

 András László:Váltóláz című könyve egyike azon figyelemreméltó irodalmi alkotásoknak, melyek az 1980-as években íródtak, de mára sikerült őket elfelejteni. Úgy jártak, mint a hajszárítók a fürdővízben: nem kapták meg a kellő figyelmet. Pedig színvonala, nyelvi igényessége, szövegformázása okán megérdemli, hogy jó könyvnek minősítsük. A történet főhőse az eges szám első személyű elbeszélő, aki ötvenes éveiben jár, házassága pedig tönkrement. Egy karácsony este- remek ízlésre vall- bevallja, hogy már három éve szeretője van. Innentől kezdve aztán örlődik két nő között: Ili vagy Gigi, Gigi vagy Ili. A férfi rádöbben, hogy gyáva. Fél döntést hozni. S a nagy félelem közepette mi vigasztalná meg emberünket, mint a múlt dicsősége? Főhősünkről kiderül, hogy harcolt a spanyol polgárháborúban, sőt, még fogságba is került. A férfi a fogság derűs pillanatainak felidézésével oldja az életére nehezedő stresszt. Milyen szép is volt, amikor tetűszétnyomó versenyt játszottak, mert a kártya tilos volt.

Dogossy Katalin könyve 1987-ben jelent meg, s eléggé pesszimista képet fest a korabeli ( a Kádár-korszak végén járunk) magyar közoktatásról. A Baj van a gyerekkel kissé ironikus cím, mert a mondanivaló egyértelmű:nem a gyerekkel van baj, hanem a felnőttekkel, azaz a korabeli társadalommal. Mert nem fordít kellő figyelmet az oktatásra, és általában a gyerekre. Mert hagyja felbomlani a családokat. Mert nem érdekli, mi lesz a hátrányos helyzetben levő gyermekekkel, például a romatelepen lakókkal. Unalmas, lélektelen munkát végeznek a felnőttek, kizsákmányolják magukat, s a jövő generációt is erre készítik fel. Az iskolák nem fejlesztik a készségeket, a nagyobb gyerekek között egyre több a nem vagy rosszul olvasó. Az értelmiségi szülők gyermekeiből lesznek értelmiségiek, alacsony a társadalmi mobilitás. Az iskolák borzasztóan elhanyagolt állapotban vannak, a gyerekek nem érzik ott jól magukat. Az iskolai étkeztetés színvonala katasztrofális, az étel kevés és rossz. A kamaszok körébe

Heuréka-élményem volt Anti Saar észt írónő könyvének elolvasása után: íme, megtaláltam a huszonegyedik század talán legjobb gyermekkönyvét! Kötelező olvasmánnyá kellen tenni a világ minden iskolájában. Az Így mennek a dolgok nálunk korszakos alkotás, az észt írónő eddigi legjobbja. Hogy miért is mondom ezt? Egyrészt azért, mert egy olyan stílus- és hangulati elem uralja a könyvet, amit, mi, magyarok,sokszor oly szerencsétlenül alkalmazunk: az irónia. Itt mindenben van egy kis fanyar gúny: a családi élet mindennap tevékenységeiben, az olvasásban, a kirándulásban, a szülő munkájában, ott van valami magasról nevető, valami önmagukat kifigurázó. mégsem sértő, senkire nézve. Felnőttként is jólesik olvasni ezt a könyvet. A másik, ami miatt korszakosnak érzem Anti Saar könyvét, az a szellemisége. Manapság a gyermekirodalom ( vagy inkább fogalmazzunk úgy:gyermekkönyvek)- főként az angolszász ihletésű- általában hagyományellenes. Mintha kifejezetten a trendinek tartott szingliéletre készíten

Manapság nagyon nagy szükség van kreativitásról szóló könyvekre, különösen olyanokra, melyek a fiatalabb korosztályokat is megcélozzák. A magyar oktatási rendszer, az állami suli még manapság is túlzottan normatív, informatív, a gyerekek kevésszer kerülnek olyan szituációkba, mely során problémákat kell megoldaniuk. Az iskola végeztével viszont szembesülnek a munkaerőpiac azon elvárásával, miszerint problémamegoldó szakembereket keresnek. Ráadásul az internet sem használt a fiatalok kreativitásának: készen kapott megoldások közül kell választaniuk-ha kell egyáltalán. Kaszás György: Kreativitássuli című könyvének alapkoncepciója az, hogy a kreativitás fejleszthető. Fejleszthető odafigyeléssel, a szülő együttműködésével, de mindenekelőtt: feladatokkal, játékos problémamegoldással. Számtalan feladatot tartalmaz a könyv, nekem a legjobban az tetszett, hogy hogyan old meg egy tárgy egy világproblémát...Aki végigcsinálja ezeket a feladatokat, elolvassa a magyarázatokat, elindul azon az úto

Mapaság sokszor vádolják a gyermekkönyv- írókat azzal, hogy voltaképpen nem is gyermekekne írnak, hanem kis felőnnteknek: előkészítik az ifjú korosztályt a bűnügyi regények-thrillerek befogadására. Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek című regénye szerencsére nem ilyen. A Svéd Rádió gyermekkönyvpályázatán első díjat nyert mű egy titokzatos házról szól, melybe új lakók érkeznek. mint mindig, most is a gyerek sejti meg először hogy valami nincs rendben. Furcsa fények gyulladnak fel, üvegből készült gyermekfigurák mászkálnak egyik szobából a másikba. A gyerreknek eleinte nem hisznek a felnőttek, aztán pedig megrémülnek igazságaitól. A gyermek és a felnőtt nincs olyan módon szembeállítva, mint az a mai, liberális szellemtől átitatott északnyugat-európai gyermekirodalomban szokás. Gyermek és felnőtt együtt deríti ki az igazságot, A stílus könnyed, párbeszédekkel telített. Valóban kilencéveseknek való. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Eladó ház Hencidán ( Hajdú-Bihar megye). Kiváló mi

Hát, igen, nőnek a gyerekek, kamaszodnak, és talán elolvassák Rosie Rushton trilógiájának befejező kötetét, a Hogy tehetsz velem ilyet, Anyu! című könyvet. A mű afféle tabló az alsótizenéves korosztályról, a cselekmény egy angol kisvárosban játszódik, de az északi félteke bármely pontján játszódhatna. Daniel az állatokat védi a gonosz húsevőktől, Jemma színésznőnek készül és a nagymamája, aki újra férjhez megy, biztatja is, menjen el egy színiiskolába. A gonosz felnőttek persze folyton leégetik a gyerekeiket, egyikük apja például levest árul teherautóból, amit lánya annyira cikinek érez, de annyira... Nem nevezném a szó igazi értelmében igényes könyvnek, de hogy szórakoztató lehet, mondjuk egy tizenegy éves lány számára, az tuti. 

A hetvenes-nyolcvanas években éltük a magyar ifjúsági regény aranykorát. Kádár Péter: Csupacsel című könyve is méltó mementója ennek az aranykornak. A meglehetősen jópofa történet egy gyerekcsapatról szól, akik nyári vakáció ideje alatt kiszabadulnak Pestről, és vidéken megkezdik önfeledt gyermek-boldogságukat. Indián törzset alapítanak ( ennek neve lesz Csupacsel) és mindenféle hasznos tevékenységben segítenek a felnőtteknek. Hogy aztán a regény túlzottan is didaktikus, túlzottan is nevelni akar békére, alkotómunkára? Igen, ez így van. Bárcsak minden, manapság megjelent könyvnek ez lenne a legnagyobb baja...

Ez a csillagászati ismeretterjesztő könyv 12 év körüli gyerekeknek íródott, de felnőttek is nyugodtan forgathatják- hiszen oly keveset tudunk- hála az iskolai oktatás fogyatékosságainak- a bennünket körülvevő Univerzumról, hogy sokak számára tartohat Hédervári könyve új információkat. Mert ki tudja, valójában miért forró a Nap? Mik azok a napfoltok és hogyan keletkeznek? Mitől függ az égitestek sűrűsége? Van-e élet a Vénusz bolygón? Miért mondhatjuk, hogy valószínűleg nincs élet a Marson? Mi a különbség a Föld típusú bolygók és az óriásbolygók között? Csak a Szaturnusznak van gyűrűje? Mik azok a galaxisok? A Tejútrendszer miben különbözik a többi galaxistól? Milyen távcsöveken keresztül kémlelik a csillagászok az Univerzumot? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphat választ a könyv olvasója. Külön felhívnám a figyelmet a Szerző nagyszerű stílusára, valamint az illusztrációk magas színvonalára, szépségére.