Könyvekről mindenkinek

 Justh Zsigmond (1863-1894) egyike a magyar irodalom tragikusan fiatalon elhunyt alkotóinak. rövid életében elkezdte A kiválás genezise című sorozatát, melyben filozófiai és szociológiai nézeteit fejtette volna ki, tizenöt kötetben. A tizenöt kötetből három készült el, ezekből a leginkább színvonalasra a Fuimus sikerült. Fuimus latinul annyit jelent: voltunk., ezt itt úgy kell érteni, hogy valaha dicsők voltunk, mára pedig elkorcsosultunk- tehát Justh a Kölcsey-féle nemzethalál- gondolatot viszi tovább, csak már kevésbé romantikus formában, kevésbé végletes kifejezésmóddal, polárosult társadalmi körülmények között.  A regény cselekménye ( és ez itt egy rövid spoiler akar lenni, aprócska reflexiókkal) röviden összefoglalható, mert nem a cselekmény, hanem a párbeszédesa formákban előadott történelmi-filozófia fejtegétesek alkotják a regény lényegét. Márfai Márfay Gábor, felvidéki nemesúr, különös végrendelettel örvendezteti meg hozzátartozóit: a Gábor fiút el kell szakítani családjától,

 John Attenborough: A végzet sodrában című könyve történelmi, regény, abból a régies, igazi,veretes fajtából. Izgalmas, érdekes, sodró lendületű könyv, amit nem lehet letenni. Jómagam egy húzásra olvastam el az egészet, mint valami jó bort.  A történet 1624-ben, I. Jakab angol király uralkodásának utolsó évében kezdődik. Anglia ekkor már megkezdte gyarmatosító tengeri és szárazföldi hadjáratait, elindult a kapitalista fejlődés útján. A távolsági kereskedők több ezer százalékos haszonkulccsal értékesítik a Keleten beszerzett árukat. A falvakban már működnek a házi textilmanufaktúrák, a nagy földesurak pedig mindenféle erőfeszítéssel próbálják megszerezni a kicsik földjét ( bekerítés-mozgalom). A király alkalmasságát több nemesi csoport is vitatja, de konkrét összeesküvést nem szerveznek, félnek. Londonba pedig elkezd ömleni a pénz a világ minden tájáról, lassan megszületik a City. Ez a korszak a Brit-szigetek történetében a hatalmas, felfelé ívelő változások kora. Sajnos, az Ireton csal

 Robin G.Collingwood a 20.században élt rendkívül sokoldalú tudós. Régészként és ókortörténészként kezdte,majd a metafizika(!)tanára lett Oxfordban. Magyarul,rengeteg műve közül,A történelem eszméje c.kötet jelent meg,1987-ben,a Gondolat Kiadó gondozásában. Afféle bevezetés ez a történelembe,a történelmi megismerésbe,a történész munkájába. Ajánljuk-hozzátehetnénk:és jó lenne,ha...-történészhallgatóknak,közülük is leginkább az elsőéveseknek. Jó lenne,ha minden kezdő a Collingwood-féle elméleti háttérrel futna neki a múlt megismerésének. Collingwood kónyvének fő tézisei a következők: 1. A történelem,mint olyan,igenis létezik. Mivel létezik,megismerhető,ám csak korlátozott formában. Csak annyit enged magából megismerni,amit a források és a történészek gondolatai megengednek. 2. A világ nem materialista alapon műkődik. Éppen ezért,aki igazán meg akarja ismerni a világot,annak az eszméket kell megismernie. A történelem végsősoron eszmék küzdelme. Ez azonban nem jelenti azt,hogy a tórténészn

Sir Arthur Conan Doyle nevét elsősorban Sherlock Holmes-történeteiről ismeri a világ. De írt ő nagyon sok misztikus történetet, melyekből magyar nyelven 2006-ban, az ERI Kiadó gondozásában jelent meg kétkötetes válogatás. Az első kötet címe: A gázember.  Egy ilyen rövid könyvajánlóban nics mód a kötet minden elbeszélését részletesen górcső alá venni. Kiemelnék kettőt. A Borcas Court bikája című történet az ökölvívás világába vezet el bennünket. ( Conan Doyle maga is művelte ezt a sportot). Egy bizonyos Alf Stevens nevű ökölvívó éppen mérkőzésre tart, hogy találkozzon ellenfelével, amikor is útitársával ( aki az elbeszélés narrátora) találkoznak a körmnyék rémével. Két ember állja útjukat, ki akarja őket rabolni. Stevens, a rutinos ökölvívó szembeszáll velük, de esélye sincs: olyan hatalmasakat kap, olyan technikás ellenfelet fog ki, hogy kénytelen elsiemrni vereségét. Mikor aztán vége van az összecsapásnak, a közeli bokorból egy kutya vinnyogását lehet hallani. Kiderül, hogy egy hatalm

 Nagyon szép tudományos karriert futott be Vermes Géza professzor. Makón született, a második világháború után emigrált, Angliában kötött ki, és 39 évesen már Oxfordban volt a zsidó tudományok professzora. Nem kis teljesítmény... A zsidó Jézus című könyvében a profeszor Jézus és a korabeli zsidóság viszonyát vizsgálja. A Biblia szövegrészeit együtt elemzi a korabeli és későbbi rabbinikus irodalommal. Így keres választ a következő kérdésekre: - Jézus valóban gyógyított és ördögöket űzött? És ha igen, akkor hogyan tette ezt? Valamint: ő volt a korban az egyetlen ördögűző? - Jézust nevezeték-e saját korában Úrnak, vagy ez utólagos megnevezés?  - Jézus valóban próféta volt? És ha próféta volt, voltaképpen miről prófétált? - Miért gyűlölték a farizeusok Jézust? Mi volt az ellentét oka? Szerepet játszott-e az üdvtörténetben az, hogy a korabeli zsidó közvélemény lenézte a galileusokat? - A törvény valóban törvény volt, a szó mai értelmében, vagy inkább csak útmutatás? - Valóban van adatunk ar