Könyvekről mindenkinek

Emlékeznek még a Fukuyama-Huntington vitára? Fukuyama, a liberális szellemű történészprofesszor azt állította, hogy a liberális demokráciák győzelmével vége a Történelemnek. Huntington ezt megcáfolta, mondván, hogy éppen ellenkezőleg: most kezdődik igazán a nagybetűs Történelem, mikor is a civilizációk csapnak össze egymással. Ez a vite jó húsz éve robbant ki. Huntington könyvének (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó , Budapest, 2014.) elolvasása után ki kell jelentenünk: Huntington győzött. Szerző kilenc civilizációt különböztet meg: - Nyugati - Iszlám - Kínai - Japán - Ortodox - Hindu - Buddhista - Afrikai -Latin-amerikai S mint azt a könyv élesen bizonyítja, ezek a civilizációk küzdenek egymással. Manapaság nem a nemzetállamhoz tartozás a fontos, hanem a kulturális-vallási identitás. Ezen identitások pedig igen kevéssé toleránsak más identitások iránt- kivéve a Nyugatot. Az iszlám küzd a Nyugat ellen, Kína küzd az ortodox és a nyug

Roberto Bolano könyvének címe metaforikus: Chile, a Pinochet-rezsim rémuralma alatt vergődő, ojbb sorsra érdemes latin-amerikai ország maga az Éjszaka: az emberi élet nem szent, a családok széthulltak, az egyének pedig próbálják maguk megtalálni a túléléshez szükséges szellemi és fizikai megoldásokat. A könyv főhőse, Sebastian Urrutia Lacroix atya maga is talál ilyen megoldást: alkalmazkodást a mindenkori elnyomó politikai rendszerhez. Ez az alárendelődés olykor bizarr formákat is ölthet, például akkor ,mikor Pinochet tábornok az atyától kér útmutatást a marxizmusra vonatkozólag. Lacroix atya sorsa jól példázza a katolicizmus huszadik századi fejlődését ( hanyatlását): a politika mindig arra törekedett ,hogy függetlenítse magát a kereszténységtől. Így hát maga alá gyűrte azt. Roberto Bolano különös regénye nem könnyű olvasmány. Egyes szám első személyben elmesélt történetről van szó, monológról, mely azonban nem lineáris történetmondás: kesze-kusza kígyó módjára átölel mindent, ami