Krusovszky Dénes:Akik már nem leszünk sosem
Annak idején eléggé vegyes volt Krusovszky Dénes:Akik már nem leszünk sosem című regényének kritikai fogadtatása (2018-ban látott napvilágot az első kiadás). A közönség mindenesetre szerette a könyvet, s az a helyzet, hogy nekem is tetszik. A szerkesztését egyenesen lenyűgözőnek találom, de erről majd később. Ebben a meglehetősen szűkre határolt könyvajánlóban most nem spoilert szeretnék közölni, hanem különböző kulcsfogalmak, kulcsszavak köré csoportosítva kifejteni, hogy szerintem miért is jó Krusovszky Dénes könyve. Felnőttség. Amikor az ember belép húszas éveinek második felébe, akkor valami megváltozik. Jelentősége lesz a dolgoknak, minden szónak, gesztusnak, súlya lesz. A korábban nagynak látott dolgok összemennek ( lásd Hajdúvágás), kissé elszürkülnek ( lásd a könyvben Debrecen példáját). Az a fajta fiatalos nyegleség, felelőtlenség, életvidámság eltűnik, mert mindenről kialakul valamilyen véleménye az embernek, s akinek véleménye van, az veszélyes, sokszor a tűzzel játszik (