Könyvekről mindenkinek

 Visky Árpád: Kitelepítés című könyve a huszadik századi kommunista diktatúrák okozta szenvedésről szól. A történelem borzalmai, torzított valósága belép egy romániai magyar református lelkész családjának életébe. Ám ugyanakkor megjelenik a műben az emberség, az elnyomott lélek olykori lázadása, gyakori alkalmazkodása. Nem szégyellem bevallani: volt, hogy könnyeztem olvasás közben. Megkönnyeztem a csodát, azt az életerőt, mely a legnehezebb pillanatokban, a legreménytelenebb órákban és a legteljesebb kiszolgáltatottságban is megőrzi emberi valóságát.  A Kitelepítés, mint életrajzi ihletettségű regény, voltaképpen több, egymással összefonódó történet- mint ahogy a történelem is összefonodó történetek kusza halmaza. Egy romániai magyar református lelkészt a kommunista diktatúra koncepciós perben börtönre ítél, s ahogy az ott, abban az abszurd diktatúrában szokás:ilyenkor a családot is kitelepítik. Méghozzá egy " Istentől elhagyott" vidékre, a szúnyogos Duna deltájába, messze mi

 Manapság a protestáns és/vagy karizmatikus egyházak egyik legfontosabb teológiai hittétele a megtérés, görögül metanoia tana, mely szerint- leegyszerűsítve persze-  a bűnös lélek a megtérés után Krisztusé lesz. De ki írt Magyarországon először a megtérésről? Elég messze kell visszamennünk időben, mégpedig 1772-be. Nádudvari Elek sófalvi birtokos ekkor írta meg Fogadás-tételnek jó illatú áldozatja című könyvét, melynek nem éppen rövidecske teljes alcíme: Az-az:egy megterheltetett bűnös léleknek Istenben való csalhatatlan bizodalma, melyet az ő isszonyú és sok bűneiből megtérésének idejében magyar nyelvre fordított ez majdan el-hanyatló világnak szemfényvesztő gyönyörűségeiben sok időkig bujdokló Krisztus méltatlan egy bűnös szolgája.  Megjegyezni sem könnyű. A könyvet Kolozsvárott adták ki, 1772-ben. Szerintem, aki meg akarja tekinteni, ott kell keresnie. Antikváriumokban sem találtam, valószínűleg valamely múzeumi könyvtár polcán porosodik. De ideje lenne leporolni, mert magyar szerző

Makkai Sándor református püspök Bethlen Gáborról szóló történelmi-lélektani könyve először 1929-ben jelent meg, s maga korában meglehetősen visszhangtalan maradt. Sajnos. Mert az Egyedül olvasói olyan arcát ismerhetik meg a legendás erdélyi fejedelemnek, a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának, melyről az iskolai történelemkönyvek mélyen hallgatnak. Bethlen Gábor ( ur.1613-1629), Erdély aranykorának legnagyobb uralkodója, lelki ember, Istentől választott fejedelem volt. Nem önkényúr, nem gőgös arisztokrata, hanem- akárcsak egyik példaképe, Bocskay István- azon meggyőződéssel uralkodó ember, hogy Isten kiválasztotta őt az egész magyarság vezetésére. Jól példázza ezt a messianisztikus tudatot a Makkai által leírt eset, amikor is egy csatában Bethlen nem volt hajlandó menekülni az ostrom alá vett fejedelmi sátorból, mondván: ha ő tényleg Isten által választott, akkor az Úr vigyáz rá. Persze, materialista szemléletű korunkban gyanakvással fogadjuk az ilyesmit, de jómagam állítom:

Életrajz? Korrajz? Filep Tibor: " Ama nemes harcot megharcoltam". Kiss Gyula kisvárdai lelkész emlékezete című könyve elénk tárja egy nagyszerű ember portréját. Egy olyan egyházfiét, akit már a második világháború idején is halálra ítélt a Hatalom- hamis vádak alapján- s akit a kommunista diktatúra s annak elvtelen kiszolgálói meghurcoltak. Péter János, Berecki Albert, a Rákosi-korszak vezető egyházi férfiúi a szolgáló egyház hamis tanát hintették el a templomokban, a hívők lelkében. Ők úgy látták, az egyház feladata nem lehet más, mint a szocialistának mondott államhatalom kiszolgálása. Kiss Gyula lelkész nem így látta. Mindent megtett, hogy megakadályozza Péter János püspöki székbe ültetését. Tiltakozott az ellen, hogy elvegyenek a református egyháztól két fundamentális oktatási intézményt- a sárospatakit és a pápait-, tiltakozott, felemelte hangját minden ellen, ami istenellenes. A hívek őt pártolták, mellette álltak, nagy számban jártak az istentiszteletre, Kisvárda a r