Könyvekről mindenkinek

Salamon Konrád könyve a magyar történelem egyik legdicsőségesebb eseménysorozatának, az 1956-os forradalom és szabadságharcnak állít méltó emléket. A tizenkét nap szabadság, 1956. Az első antikommunista forradalom című könyv végigvezeti az Olvasót ennek a nagyszerű és dicsőséges, végeredményében mégis tragikus történelmi napokon.  Óriási " aduja" a könyvnek, hogy kitűnően, remek történelemlátássa megírt szöveget rengeteg korabeli fotó illuszrálja. Valóban úgy érezhetjük, ott vagyunk a pesti után... Látjuk Szilágyi Józsefet, a kommunista politikust, aki szembefordult a diktatúrával, s pártértekezleteken, újságcikkekben követelte a reformokat. Nagyon sok más, egykori rákosista gondolkodott akkor úgyanígy- az már más kérdés, hogy közvélemény mennyire fogadta el hitelesnek ezeket a " bűnbánatokat"- például látjuk az egyetemista hősöket, amint egy jobb viágban való hittel követelik Rákosi Mátyás távozását, Nagy Imre elvtárs vezetésével történő új kormány megalakítását, a

 Ez a könyv a világhírű magyar filozófusról, Lakatos ( Lipschitz) Imréről szól. A szakma az egész világon ismeri őt, mint a matematikai-logikai gondolkodás egyik legnagyobb alakját. Alex Bandy: A Csokoládé-gyilkosság című könyve azonban feltárja ennek a különös embernek a valódi életét, mely tele van igazi, mélysötét tikokkal. Ebben a könyvajánlóban nem szeretnénk ítélkezni senki felett, erköcstelen történelmi korok kihozzák az emberekből a legrosszabbat. Csakhogy Lakatos Imre gazemberséei jóval túlmutatnak az átlagon, jóval messzebb mentek el, mint ami egy törvénytelen rendszerben való túléléshez szükséges.  1. 1944-et írunk, a második világháború legsötétebb éveiben vagyunk. A németek megszállták Magyarországot. Lakatos- akkor még Lipschitz- Imrének édesanyjával együtt be kellett vonulnia a gettóba. Lakatos édesanyját beküldte, ő maga viszont illegálisan bujkált. Semmit nem tett azért, hogy édesanyanyját is megmentse az iszonyattól, pedig lett volna rá lehetősége. 2. Lakatos már egés

 A világtörténelem egyik legtöbb áldozatot szedő diktatúrája a sztálinizmus volt. Több tízmillió ember halt meg a GULAG-on, a börtönökben, vagy egyszerűen a nyílt utcán. Máté István könyve elsősorban a politikai elitből kikerülő áldozatokkal, Sztálin valós vagy potenciális ellenfeleivel foglalkozik, nem elhallgatva azonban az egyszerű emberek millióinak véráldozatát.  Az első áldozat Trockij, akinek neve egy magatártásforma szimbólumává vált, mint azóta tudjuk, egészen érdemtelenül. Máté István meggyőzően rávilágít, hogy Sztálin és Trockij küzdelme nem valamiféle elvont, a társadalmi és emberi igazságoggágért vívott küzdelem volt, hanem kommunisták egymás közti küzdelme, melyet az erősebb fél döntött el a maga javára. Hiba lenne a Sztálin-Trockij ellentétet a "világforradalom- szocializmus egy országban" ellentétpárra szűkíteni. Több tényező játszott közre abban, hogy Trockij vált Sztálin fő ellenfelévé:értelmiségi habitus, doktrinerség, és mindenekelőtt:népszerűség. Bizony,

Avagy:egy könyv,és ami mögötte van. Lecke a 20.század történelméről. A jómódú családból származó Pálóczi-Horváth György (1908-1973) ifjúkorában igazi sztár-újságíró volt. Előbb a Pesti Naplónak dolgozott,aztán különböző amerikai lapokat tudósított európai eseményekről. Ez abban az időben nem mindennapi karriernek számított. Sok pénz,jó kapcsolatok,rajongó nők...Ugyan ki sejtette erről a mindig jólöltözött,a történelem fősodrában úszó,miniszterelnökökkel(mások mellett Teleki Pállal) barátkozó fiatalemberről,hogy titokban-kommunista?Aktív párttag volt,azonkívül írogatott a párt lapjába is,persze név nélkül... Pálóczi-Horváth Györgyöt már ifjúkorától érdekelte a pszichoanalízis. Úgy amatőr szinten. A második világháború után,az ún.koalíciós időkben megnőtt az érdeklődés a lélektan,különösen a gyermeklélektan iránt. Nagyon sok árva,lelkileg sérült gyermek élt hazánkban.Csakhogy a kommunisták nem szerették a pszichológiát. Kivel írattak tehát egy Freud-ellenes művet?Természetesen Pálóczi-Ho

Simonyi Imrét, Kelet-Magyarország szülöttét (1920-1974), valahogy nem kezelte tehetségének és érdemének megfelelő módon a magyar irodalmi köztudat. Mentségre legyen mondva, olyan erős volt a magyar költészet a 20. században, hogy bizony nagyon sok tehetség elsikkadt, attól tartok, mindörökre. Pedig a Különvélemény nagyon erős kötet. Simonyi Imre gyűjteményes kötete. Mily gyanús lehetett ez a könyvcím a kommunista cenzoroknak- joggal. Ráadásul olyan emberről volt szó, aki részt vett az 1956-os forradalom-és szabadságharcban, amiért el is ítélték. Csak fokozatosan tért vissza az irodalmi életbe, de ezt olyan jól csinálta, hogy 1974-ben már József Attila- díjat kapott. Simonyi Imrének valóban különvéleménye, a hatalom csúcsán lévőkétől merőben különböző véleménye volt olyan kérdésekről, mint nemzettudat, irodalom helye a társadalomban, avantgarde, József Attila, elidegenedés, parasztság- és még sok ilyen kérdést fel tudnánk sorolni ebből a kötetből. Az utókor szerencséjére azonban Sim

Pang Dji könyve Észak-Koreáról szól. Ez már önmagában is meghatározza tartalmát, hangnemét. Csakhogy Pang Dji Vádirata nem egy szűk politikai elit ellen íródott: ez a könyv arról is szól, hogy a koreaiak alávetik magukat a szerepejátéknak, nem lázadnak. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy Pang Dji a koreai népet okolja a Kim család diktatúrájáért. Inkább arról, hogy már nem mernek tenni, szólni, gondolni semmit. Mert elegük van a szenvedésből. A könyv formája elbeszéléskötet, de minden elbeszélés egyre kétségbeesettebb: tegyetek már valamit! Jöjjön valaki, akárhonnan a világból, és mentse ki a munkatáborba csukott édesanyát! Valaki könyörüljön rajtunk! Az az igazság, hogy ez az észak-koreai élet számunkra elképzelhetetlen. Nálunk a Rákosi-rendszer ehhez képest maga volt a liberalizmus. Nagyon sötét hely- olykor szó szerint- ahol emberek halnak meg azért, mert nincs áram a kórházban. Valahol azért kellene segííteni. Csakhogy van a Kim családnak egy ütőkártyája. Amitől minden

Szokásunktól eltérően ez most nem könyvajánló lesz. Inkább kritika.  Krausz Tamás történész nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy 220 oldalban áttekinti ezt a agyon szerteágazó, bőséges forrásanyaggal rendelkező témát. Szerző azt a megoldást választotta könyvében, hogy a fő folyamatokat domborítja ki. A Szovjetunió története így hát nyolc fejezetre tagolódik. Az elsőben a cári orosz rendszerről olvashatunk alapos elemzést. Krausz kiemeli a gazdasági-társadalmi elmaradottságot- valahogy az az érzése az Olvasónak, hogy egy ilyen országban nem következhetett más, csak forradalom. A második fejezet magáról az orosz forradalomról szól. Krausz nem törekszik mítoszrombolásra, azt azért érdemes lett volna hangsúlyozni, hogy a szovjetek messze nem demokratikus szervezetek voltak- legalábbis a mi fogalmaink szerint nem voltak azok- hanem a hatalomra törő bolsevik csoport ugródeszkái. Leninről szólva elfelejti megemlíteni a terrort, melyben Lenin is szerepet játszott- nemcsak a fehérek. A kö

A kommunista rendszerben a különböző titkosszolgálatok sok embert megfigyeltek. A rendszerváltás után aztán természetes igény támadt arra, hogy a megfigyelők, azaz a titkosszolgálatok titkait is tárják fel. könyvkiadásunk azonnal reagált ezen igényekre. Losonczy V. László: Kézikönyv azoknak, akiket figyelnek, akiket figyelnek, akiket figyelni fognak című könyve 1990-ben jelent meg. könnyed nyelvezettel, de intelligens módon magyarázza el a titkosszolgálati megfigyelés titkait: mi az a konspirált lakás, hogyan szervezik be az embereket, ki lehetett elhárítótiszt, hogyan ellenőrzik a postai küldeményeket, hogyan hallgatnak le telefonokat. Elképesztő, pont olyan mint a kémfilmekben. Csak a megfigyelt személyek, mivel nemtudják, hogy figyelik őket, nem elég óvatosak. Manapság már sokkal összetettebb a megfigyelés. Már nemcsak a titkosszolálgatok végeznek adatgyűjtést, belépett az képbe az internet. Ugyanakkor a hagyományos technikák sem mentek ki a forgalomból. Érdemes tehát mindenkinek

Miért olvasunk filmekről könyveket? A Kalmár György és Győri Zsolt által szerkesztett tanulmánykötet élő bizonyítéka annak, hogy van értelme filmekről könyvet írni. Mert igaz, hogy a filmeket ma már mindenféle megosztókon nézi a közönség, a tárgyilagos elemzés, az értő kritika, a megfelelő történelmi távlatból vizsgált filmtörténet igazi hordozója a könyv. A Tér, hatalom és identitás viszonya a magyar filmben című kötet voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy a Magyarországon 1945 után uralkodó politikai rendszerek, mind a Rákosi, mind pedig a Kádár-korszakban, leginkább a tér szabályozására, az emberi környezet feletti uralom megszerzésére törekedett, sajnos, többnyire sikerrel. A kommunista időszak filmjeiben a polgár, azaz inkább kispolgár, pontosabban: gyárban dolgozó, kispolgári életszínvonalon élő magyar karakter, be van zárva. Remekül kijön ez  Tízezer nap című filmben, ahol is a tualjdonától megfosztott parasztember voltaképpen börtönben érzi magát, hiába nem zárták be t

Amikor az 1950-es évek közepén- végén a kommunista országok könyvkiadása rájött, hogy az embereket nem annyira a szocreál, mint inkább a szórakozás érdekli, megkezdték a ponyvaszerzők felfuttatását. Magyarországon Berkesi András, Mág Bertalan, Csehszlovákiában Antonin Winter, Lengyelországban pedig Andrzej Piwowarczyk lett a sztáríró. Utóbbi megteremtette Gleb kapitányt, aki fondorlatos módszereivel- beszélgetés rogyásig, mint Agatha Christie Poirot-ja teszi- leleplezi a gonoszt. A Királynő?! című könyv voltaképpen nem rossz krimi, csak maga a bűntény már kissé történelmi. A második világháború utáni Lengyelországban járunk, ordít a szegénység, ellátási gondok a boltokban, stb. Egy banda, melynek feje egy titokzatos nő, a Királynő, textilraktárakat foszt ki, hogy aztán a zsákmányt a feketepiacon értékesítse. Ebben az a nagy skandalum, hogy akkoriban ez volt a bűnözés csúcsa...no, meg az is feltűnhet, hogy sem riasztó, sem kamera: hát, igen, ilyen volt a viharos 20. század. Szóval, k

Életrajz? Korrajz? Filep Tibor: " Ama nemes harcot megharcoltam". Kiss Gyula kisvárdai lelkész emlékezete című könyve elénk tárja egy nagyszerű ember portréját. Egy olyan egyházfiét, akit már a második világháború idején is halálra ítélt a Hatalom- hamis vádak alapján- s akit a kommunista diktatúra s annak elvtelen kiszolgálói meghurcoltak. Péter János, Berecki Albert, a Rákosi-korszak vezető egyházi férfiúi a szolgáló egyház hamis tanát hintették el a templomokban, a hívők lelkében. Ők úgy látták, az egyház feladata nem lehet más, mint a szocialistának mondott államhatalom kiszolgálása. Kiss Gyula lelkész nem így látta. Mindent megtett, hogy megakadályozza Péter János püspöki székbe ültetését. Tiltakozott az ellen, hogy elvegyenek a református egyháztól két fundamentális oktatási intézményt- a sárospatakit és a pápait-, tiltakozott, felemelte hangját minden ellen, ami istenellenes. A hívek őt pártolták, mellette álltak, nagy számban jártak az istentiszteletre, Kisvárda a r

Alcím: A magyar internálótáborok története 1945-1953. Valószínűleg nem Bank Barbara az utolsó, aki feldolgozza a Rákosi-korszak egyik legaljasabb, leghitványabb intézményrendszerének, az internálótáboroknak történetét. De az könyve az egyik legjobb eddig megjelent feldolgozás erről a témáról. Széles történeti forrásanyagra támaszkodik, megfelelően ismerteti az 1945 utáni politikai hátteret, a kommunista párt szalámitaktikáját, az ellenfelek fizikai megsemmisítését, a diktatúra intézményrendszerének kiépítését. Szól arról,kiket és miért küldtek a rettegett recski internálótáborba, ahol napi 800-1000 kalória élelemadag mellett kellett a bányákban nehéz fizikai munkát végezniük. Megrázó, ahogy értesülünk a gúzsbakötésekről, az őrszemélyzet mindenféle szadista megnyilvánulásairól, a betegekkel való bánásmódról. A szakirodalomban először komplex táblázatban tanulmányozhatjuk, kik vállalták a rabok őrzését, és mi lett a sorsuk az 1953-as amensztia után. Talán ezen a területen fejlődhet

Fodor András kiváló költőnk 1948-1950. évi Naplója a Szerző Eötvös-kollégiumbeli éveit örökíti meg. Fodor András abban a periódusban kapcsolódott be a Kollégium munkájába, mikor a totális diktatúrára törekvő kommunista hatalom egyre ferdébb szemmel tekintett erre a minden vonatkozásban önálló intézményre. Így aztán botrányok voltak az igazgatóválasztás körül, marxista szemináriumokat tartottak augusztusban, és mindenki mindig fúrta a másikat. A nagyszerű tudományos műhely erkölcsileg is lezüllött, már fontosabbá vált a trágár dalok gajdolása, mint maga a szellemi munka. A könyv - mindazon túl, hogy olvasván érezhetjük: itt valami nagyszerűt rombolt le a gonosz történelem-  jelentősen hozzájárul az Eötvös- kollégium körül mesterségesen kavart legendárium leülepítéséhez, ugyanakkor mélyen emberi, beláthatunk a kulisszák mögé és az értelmiségen kívül még a Rákosi-korszak nyomorgó parasztságáról is szomorú látképet kapunk. 

Benedek Szabolcs: Focialista forradalom című szatirikus-realista könyve remekül jeleníti meg azt a csalódottságot, amely az 1954-es elveszített Vb-döntő után jellemezte hazánkat. Merthogy az emberek( és nemcsak a futballszurkolók) szeme felnyílt, kiderült, hogy semmi nem az, aminek látszik. Az illegális kommunista elvtársnő beront a Rádióba, hogy petíciót olvasson fel. A kommunista házmesterről kiderül, hogy hajdani nyilas. Az Aranycsapatról meg kiderül, hogy veszíteni is képes.A focialista forradalom szatirikus történelmi regény. Remek.

A hatvanas évek NDK-jában járunk. Egy egyetemi bulin a diákok, bevonva társaságukba Hans-Peter Dallow-t, a neves történészt, egyetemi oktatót, szóval a srácok kissé kapatos állapotban mindenféle dalokat énekelnek. Olyanokati s, melyek felkeltik a Stasi figyelmét. Koncepciós per keződik, Dallow-t két évre börtönbe zárják. Miután szabadul, nem találja helyét a világban. Munkája nincs, emberi kapcsolatai tömkrementek, vagy nem vállalnak vele közösséget. Mindenki azt tanácsolja hősünknek: felejtse el az egészet, kezdjen új életet. Ám ez egyáltalán nem könnyű. Christoph Hein: Régi tangó című regénye az Európa Kiadónál jelent meg magyarul, 2006-ban. Az olvasókat rádöbbentette, miféle élet is volt, negyven éven keresztül a világ leg-kommunistább államában. A regény az év egyik irodalmi sikerkönyve volt.