Könyvekről mindenkinek

 Miroslav Krleža a 20.századi horvát irodalom egyik legnagyobb alakja. Az Ezeregy halál című könyvben(Dudás Kálmán válogatását dícséri) a nagyon jó magyar kapcsolatokkal is rendelkező író néhány kitűnő elbeszélését olvashatjuk. E könyvajánlóban szeretném felhívni a Kedves Látogató figyelmét a kötet néhány remekművére! Itt van mindjárt a nyitódarab,a Marcel Faber-Fabriczy szerelme. A mű a más Krleža-művekből is ismert Glembay család történetének egy epizódját beszéli el. A félig magyar,félig elzászi származású Marcel Faber-Fabriczy,hetedikes gimnazistaként, fülig szerelmes lesz egy hozzá nem illő,rettenetesen felszínes lányba,akit csak a zsúrok és az előkelő ruhák érdekelnek. Hiányzik miatta az iskolából,jegyei leromlanak,semmi másra nem tud koncentrálni,csak Laurára. Még a hegeli objektumról és szubjektumról írt esszéjének jelentősége is elhalványul,főleg,mivel Laurát nem érdeklik az ilyen unalmas dolgok. Ő Fabianiba,a jóképű tartalékos hadnagyba szerelmes. Igazából nem tudjuk meg,mi l

 Ivan Slamnig(1930-2001) egy kitűnő horvát költő és novellista és irodalomtörténész volt, akit azonban halála után méltatlanul elfeledtek ( kelet-európai sors...). Magyarul szinte semmi nem jelent meg tőle, pedig novellái rendkívüli írói tehetségről árulkodnak. Neprijatelj ( Ellenség) című novelláskötetét érdemes lenne valamelyik szépirodalommal foglalkozó könyvkiadónak megjelentetnie.  Mi is teszi a világirodalomban egyedivé Slamnig novellisztikáját? Legfőképpen az, hogy a minden egyébnél brutálisabb téma- a második világháború- ellenére van valami derűs könnyedség az írásaiban. A csataképeket és a szomorú helyzetjelentéseket gyakran váltják fel szóviccek ( na, ezekkel bajban lenne a magyar fordító, meg az Olvasó is), anekdoták régen élt emberekről, katonaviccek (ezekkel meg a hölgyek lennének bajban, azért hozzáteszem, hogy nem Norman Mailer-i keménykedésről van itt szó, de azért van ezekben pikantéria). Utoljára hagytam a leglényegesebbet:a háborús sztorikat gyakran szakítják meg- t

Nicol Ljubic könyve, véleményem szerint, a 21. századi irodalom egyik maradandó alkotása ( bár, azt mondják, óvatosan kell bánni az ilyen véleményekkel). A téma örök: a múlt és jelen, az örök és a múlandó egymáshoz való viszonya, és az e viszony ellentmondásaitól kétségbeesetten vergődő ember. Bár a történelem mindvégig ott a cselekmény hátterében,  a Bonaca cselekménye már a 21. században játszódik, ahol egy fiatal pár próbálja feldolgozni a jugoszláv polgárháború rémségeit. A horvát Robert, aki történelmet tanul az egyetemen, beleszeret egy szerb lányba. Csakhogy a szerb lány apját- aki amúgy neves irodalomtörténész professzor- háborús bűnökkel vádolják. Robert nem tudja, higgyen-e a vádaknak, ezért a tárgyalás minden percét végigüli. Bennem személy szerint több kérdés is megfogalmazódik a könyv olvastán: 1. Miért gondolja bárki is, hogy értelmiségi ember nem lehet bűnöző? Nagyon naivnak kell lennie annak, aki ezt gondolja. 2. Miért akadály a szerelem előtt az, hogy az apa hábo