Könyvekről mindenkinek

 A cím eredetijében a " fátyol" szó előtt és után egy-egy aposztróf található. Az igazán népszerű és színvonalas magyar dráma a reformkorban született. Az 1820-as-30-as években vették maguknak a bátorságot a kor vezetői alkotói és elkezdtek magyar nyelvű színpadi műveket írni- mégpedig azért, mert a nyelvújító mozgalomnak köszönhatően ekkorra vált a magyar nyelv alkalmassá arra, hogy kőszinházi darabok " eszközévé" váljon, profitorientált színházak népszerű- vagy annak tűnő- színdarabokat írjanak ezen a nyelven. Már korábban is volt hagyománya hazánkban a drámai műfajoknak ( pl. iskoladrámák), de ezek csak szűkebb közönséghez jutottak el. Amikor a 19.század első felének nagyjai kezdtek drámákat írni, akkor jött el a magyar színházi kultúra fellendülése. Vörösmarty Mihály: A fátyol hangjai című műve igazi magyar komédia, abban az értelemben, ahogy az ókori görögök vagy Moliére értette a komédiát. Van itt szerelem, félreértés, jellegzetes vígjátéki karakterek, minden,...

László Anna a 20.század második felének hihetetlenül tehetséges írónője volt, színháztörténészként, dramaturgként, ráadójátékok szerzőjeként is ismert. Pályafutásának 1981-ben bekövetkezett tragikus halála vetett véget. Sajnos, amint az amygar irodalmi köztudatban szokás, az emberrel együtt a műveket is elfeledtük. Pedig a Vaspólya igazi remekmű, olyan szociográfia, melyhez hasonlót a világirodalomban senki nem alkotott. A Vaspólya egy szerkezet, mellyel rögzítik a légzésképtelen, de amúgy mozgásképes emberek testét. Az 1950-es években járványos gyermekbénulás-járvány söpört végig Magyarországon. Sok gyerek esett áldozatul. Volt, aki járáshibássá vált, volt, akinek amputálni kellett valamely végtagját, de a legrosszabbul azok jártak, akik kellő értelem és belátás mellett a légzőképességüket vesztették el. Nekik ágyhoz kötve kellett élniük, miközben tele voltak életerővel, ambícióval. Róluk írta lászló Anna a Vaspólyát. Igazán megrázó mű, a szöveg remekül adja vissza ennek az elfelede...