Könyvekről mindenkinek

 Sándor Iván a kortárs magyar irodalom veteránja ( remélem, nem sértődik meg ezen a kitételen), már több, mint hatvan kötete jelent meg. Szakadékjátszma című regényének témája maga a fiatalság:milyen volt fiatalnak lenni, iskolába járni, szerelmesnek lenni a Kádár-rendszerben. Szó nincs felszínes nosztalgiáról:pontosan a küzdelmekről, a szürkeség elleni szellemi harcról, az emberi viszonyok bonyolultságáról szól ez a regény. Ha szabad személyes megjegyzést tennem:bennem olyan személyes élmény-húrokat pengetett meg, hogy az szinte csodaszámba megy. Nekem is voltak tanáraim, akik különórákat tartottak, én is hallgattam filozófiát bilológiaszertárban ( Descartes bizonyára nagyon örült), szóval, olyan könyv ez, amely recenzensnek is megdobogtatta a szívét. Lásztra nincs benne semmi izgalom: Sándor Iván ellenáll a kísértésnek, hogy valami feszültségteljes,fordulatos történetben emlékezzék meg Magyarország 20.századi történelméről. Maga a háttér a feszültségteljes,a milliő.   A diákok, a teh

 Igazából a borító belső oldalán található Előszó irányította érdeklődésémet Varga Lajos könyvére. Nagyon rokonszenvesnek tartom, hogy a mai, agyon-professzinalizált, túlspecializált világban Szerző a reneszánsz ember eszményképét vallja: a kíváncsi, sokfelé érdeklődő, az életet egységes egészként felfogó szemlélet csodálatos eredményeket hozhat. Varga Lajos nem tartja a szó nálunk meghonosodott értelmében írónak önmagát, ő pusztán összegyűjtötte Az elégedetlenség jogán című kötetébe azokat az írásokat ( interjútól elbeszélésrn át esszéig), melyeket a mai napig- azaz könyv megjelenéséig, 1989-ig- aktuálisnak, érdekesnek tart. Számomra rendkívül rokonszenves ez az írói hozzállás- mely párosul nagyon jó, példamutató íráskészséggel, és egészen eredeti világlátással.  A kötetet az Egyéni idő-munkaidő című, 1968-ban keletkezett írás nyitja ( egész Európa történelmében jelképes, itt is kulcsfontosságú). A belső monlógikus szerkesztésű novella arról szól, hogyan teszi tönkre az embert a szoci

 Háy János a kortárs magyar irodalom egyik vezető személyisége. A cégveztő című regénye alámerülés a múltba, egy felső középosztálybéli ember sorsán keresztül bemutatván a rendszerváltás-korabeli magyar történelmet. Szokásomtól eltérően most nem spoilerezek, nikább azokat a kérdéseket, gondolatokat és kételyeket gyűjtöttem össze, melyek Háy János könyve olvastával- és a rendszerváltás-korabeli magyar histórián való gondolkodással- felmerültek bennem. Senkit nem akarok lelombozni, de Háy János könyve jó, sok ember talál önmagában és környezetében élő embertársain a regény főhőséhez hasonló kraktervonásokat. Úgyhogy jöjjenek azok a kérdések és problémafelvetések, ha pedig ezen túl vagyok, máis lehet menni könyvesboltba, könyvtárba, antikváriumba, beszerezni ezt a kiváló könyvet.  Szóval, elsőként az jutot eszembe: volt-e Magyarország valaha erkölcsös ország? Hiszne még a 19.századi nagy előreugrás, a dualizmus korának nagy ipari és kereskedelmi fejlődése, urbanizációja is rengeteg korrup

 Csaplár Vilmos:Edd meg a barátodat!című könyve egyszerre történelmi regény,családregény és fejlődésregény ( igen, a szó goethe-i értelmében). Egy magyar fiatalember felnőtté válását meséli el, és az 1940-es-60-as évek között játszódik, a huszadik századi magyar történlem egyik legmozgalmasabb időszakában. Csaplár Vilmos bemutatja, hogyan serdült fel és illeszkedett be egy generáció a Rákosi-féle kommunizmus, az 1956-os foradalom és szabadságharc, valamint a puhább, de kommunista Kádár-rendszer idején.  Ebben a könyvajánlóban arról szeretnék írni, miért is tetszett nekem ez a könyv, s miért javaslom elolvasásra minden történelmet és irodalmat szerető magyar embernek.  1. Példamutató az Edd meg a barátodat! történelemábrázolása.A történelmet alulnézetből, az egyszerű, városi kispolgár nézőpontjáből mutatja be a könyv, a nagypolitikai változások csak háttérként szolgálnak- de olyan háttérként, mely beleissza magát a mindennapokba, lehetetlen előle elfutni. A politikatörténeti vonatkozáso

 A Pártmunkások kézikönyvét elsősorban azoknak a fiatal történészeknek,kutatóknak,tanároknak ajánljuk,akik szeretnének megismerkedni a Kádár-korszak történelmével. A kézikönyvben mindaz megtalálható,amit az akkori kommunista hatalom egy MSZMP-tagtól elvárt-legalábbis papíron. Az már külön tanulmány témája lehetne,hogy a kézikönyvben leírtak hogyan működtek a Kádár-korszak Magyarországának mindennapi gyakorlatában... Megtudhatjuk, mi az a pártalapszervezet, kinek vagy kiknek a kezdeményezésére alakulthott ilyen, mit jelent a nyitott és zárt alapszervezet. Részletes képet kapunk az alapszervezet hierarchiájáról, kinek mi a feladata, mit csinál ( illetve sok esetben: mit kellett volna csinálnia) például egy MSZMP-titkárnak. Megismerjük a párttaggyűlés szerepét, keményen szájba rágja a könyv, hogyan kell ismertetni az országos párthatározatokat. Mivel Magyarországon, legalábbis a Szerkesztők szerint, szocialista demokrácia van, a tagságot már a taggyűlés szervezésébe be kell vonni. A napir

 A meglehetősen fuurcsa című szépirodalmi mű nem bűnügyi történet. A magyar irodalomról, valóságról, a magyar kultúrtörténetről szól, ál-riport-regény formájában. Megjelenése évében (1985) az irodalmi kritika nem figyelt erre a könyvre kellőképpen-talán az akkoriban még igencsak szokatlan műfajjal nem tudtak mit kezdeni-, de ezt már bánhatják, mert igen jó regényről van szó. Az egyes szám első személyben elbeszélő író és narrátor rendszeresen találkozik bizonyos Rév Zolival, aki kazánfűtő az Írószövetségben. Korábban maga is az írói életformát választotta volna, meg is jelent két regénye és egy novelláskötete, ám erkölcsi-ideológiai okokból úgy döntött, nem ír többet. Csakhogy van egy kis bökkenő:szíve mélyén mégiscsak megmaradt írónak. Longhorreában szenved, ami azt jelent, hogy bármiről végtelen hosszúságú történeteket képes mesélni. Minden fejezet egy-egy ilyen hosszú történet, melyben a dokumentarista értelemben vett valóság találkozik teljesen képtelen fikciókkal.  Az, hogy az 195

 A szlovákiai ( illetve akkoriban még csehszlovákiai) Madách Kiadó az 1980-as évektől minden évben nagyszerű válogatást jelentetett meg fiatal szlovákiai magyar nyelvű írók műveiből. A rendkívül szerény kivitelű, de nagyon gazdag tartalommal megáldott kötetek aztán igen keresett könyvek lettek, mivel a Kádár-korszak ideje alatt a magyarországi Olvasókat sem kényeztették el határon túli magyar irodalmi alkotásokkal. A Műhely '84-ben közölt Szerzők között vannak, akiket már elfeledtünk, de vannak olyanok is, akiknek irodalmi munkásságát számontartja az utókor sokszor illékonyan ide-oda táncoló közvéleménye. Az alábbi könyvajánlóban a könyv néhány igencsak ígéretes morzsáját, odalát mutatjuk be. A Műhely '84-et pedig, magától értetődő módon, minden irodalomkedvelő embernek ajánljuk. És akkor szemezgessünk! A kötet nyitódarabja, nem véletlenül, Gál Sándor:amit keresünk című verse. Talán így foglalhatjuk össze többrétegű mondanivalóját:A Szellemtől megfosztott jelenlegi világban ( e

 A Társadalmi Szemle című folyóirat 1982-83-ban cikksorozatot közölt a 20.század szerintük legfontosabb magyar politikusainak életéről, pályájáról. Ezt a cikksorozatot adta ki könyvben 1984-ben a Kossuth Könyvkiadó, Sánta Ilona szerkesztésében. Milyen is ez a könyv, milyen is volt az a kor, amelyben megjelent? 1984:még tart a kommunizmus, még nincs peresztrojka, nincs glaznoszty, de azért a levegő már kicsit tisztul, a szellemi és képletes bilincsek oldódnak. A Politikuspályák alapvetően marxista szemléletű mű, éppen ezért minden rosszat, ami történt Magyarországgal, vagy a fasizmusnak, vagy a marxizmus eltorzulásának tudnak be. Rákosi Mátyás éppenúgy eltorzult marxista- érdemeinek elismerése mellett- mint Révai József, akinek nem szólnak a kultúrpolitikában felvillantott rendcsináló politikájáról, szólnak viszont arról a fantasztikus elméleti munkáról, amit Adyval, József Attilával kapcsolatban kifejtett, illetve ódákat zeng Szerző a népfrontpolitikáról, melynek érdekében Révai annyir

 Bondarev ezt a könyvét 1981-1983. között írta,magyarul 1986-ban jelent meg. A Szovjetunióban még a kőkemény kommunista rendszer az úr,de azért kellő óvatossággal,már lehet beszélni tárasadalmi problémákról:az ifjúság új értékrendjéről,a középgeneráció hitevesztettségéről,az alkoholizmusról,a fogyasztói értékrend eluralkodásáról. Sőt,még Istenről is.  S ha már lehet beszélni,Bondarev:Játék című könyvében meg is teszi. Megoldást persze ő sem tud a problémákra,de a hatvanas évek hurráoptimista szocreál irodalmához képest már a problémafelvetés is előrelépés.  A regény főhőse,Krimov,sikeres szovjet filmrendező,díjat nyer Párizsban,de nem vágyik Nyugatra. Hazamegy,otthon azonban döbbenetes hír várja:nem engedik leforgatni új filmjét. Ennek az az oka,hogy a kiszemelt főszereplő,Irina,titokzatos körülmények között meghalt,állítólag belefulladt egy tóba. Baleset?Öngyilkosság?Netán gyilkosság? Nem lehet tudni. Azt viszont mindenki rudta,hogy Krimovnak viszonya van Irinával. A botrány elmúltáig

A kommunizmus idején Lengyelországban hazafinak lenni ugyanazt jelentette, mint a katolikus egyházhoz tartozni. A katolikus egyház őrizte a lengyelek nemzeti öntudatát. Domány András nagyszerű történelmi könyve, az Aki lengyel, katolikus?, a kommunista Lengyelország és a katolikusok ellentmondásos viszonyára világít rá. Lengyelországban a katolikus egyház állam volt az államban. Külön parlamenti képviselete is volt ( igaz, az ebben részt vevő papokat sokan kollaboránsoknak tekintették). 45 apácarend működött az országban, még 1980-ban is a lakosság 60,6 %-a mondta magát gyakorló hívőnek ( nem reprezentatív felmérés). Akadtak keresztények a hadseregben, a Pártban, még a Párt legfelső vezetésében is! A lengyelek egy része elfogadta, hogy marxizmus és a kereszténység összeegyeztethető. Magyarországhoz viszonyítva paradicsomi állapotok uralkodtak a kereszténységben. Igaz, voltak olykor visszarendeződések, volt, hogy egy jótékonysági egylet vezetőjének fiát elrabolták és megölték. De az a

Az 1970-es években- legalábbis az akkori idők irodalmi gurujai ezt állították- válságba került a hagyományos próza. ebből a válságből két út ágazott el: - a posztmodern- ezzel most külön nem foglalkozunk, szerintem mindenkinek megvan a véleménye róla - a mágikus realizmus. Ez az irányzat elsősorban Latin-Amerikában lett népszerű (Garcia Márquez: Száz év magány), de jutott belőle Európába, mégpedig annak keleti részére is. Sorin Titel román prózaíró: Asszony, íme a te fiad című regénye valahol a Regátban, a kommunizmus legsötétebb történelmi pillanataiban játszódik. Sofia együtt él- pontosabban kifejezve: egy szobában lakik- egyik fiával és menyével, mérhetetlen szegénységben. Sofiát az utóbbi napokban rémálmok gyötrik. Egy nagy házban van, a házban sok ajtó, az ajtón sok lakat. Át kell vergődnie, egész a legutolsó szobáig, ahol is meglátja legkisebb fia véres holttestét. És ez az álom kísérti Sofiát napról napra, hétről hétre. Közben feltárul a család élete, a múlt, ahol is Sofia-

akarsz röhögni egy irtózatosat? Na, figyelj: " A történelmi materializmus, mint olyan, tárgyát filozófiai általánosságban ragadja meg: megfogalmazza " a társadalmat, a társadalmi fejlődést, törvényeit és hajtóerőit, a társadalmi életet totalitásában, összességében, oldalainak, viszonyainak, folyamatainak belső összefüggésében és kölcsönhatásában vizsgálja." ( Idézet a Marxista filozófia alapjai című könyvből, Kossuth, 1960.), Hollitscher idézi könyve magyar kiadásának 49. oldalán Kedves Olvasó! Ha még nem volnál járatos marxista szexológiában, elmondanám, hogy Hollitscher úr Szexualitás és társadalom című könyve totálisan kimeríti ezt a témát. Olyan művekből olvashatsz idézeteket, mint Engelstől A német parasztháború, A család, a magántulajdon és az állam eredete, Marxtól és Engelstől A politikai gazdaságtan bírálatához, Lenin Válogatott művei III. kötet, de elkalandozhatsz a Pszichoanalízis és marxizmus című könyv élményes szövegvilágába. Hogy aztán hogyan kerül Mar

A Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok könyvsorozat 15. kötete Dr. Gödöny József szerkesztésében jelent meg 1978-ban, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában. Egyszerű megjelenésű könyv, tartalmilag azonban annál gazdagabb. Megtudhatjuk belőle, milyen pszichológiai-pszichiátriai elméletek születtek az agresszióval kapcsolatban, létezik-e determináns bűnöző embertípus ( lásd Lombroso professzor elméletét...), illetve, hogy hogyan alakultak a bűnözési ráták az egyes országokban a könyv megjelenésének idején. Külön kérdés számomra, hogy a kommunizmus idején hogyan tudták a Szerzők azt a rengeteg külföldi szakfolyóiratot beszerezni...). Ami a bűnözést illeti: elég elkeserítő volt a helyzet már akkoriban is. Svédországban 1965-ben több, mint 13 bűncselekményt követtek el gyerekek. Minden " nyugati" országban nőtt a nők által elkövetett erőszakos cselekmények aránya, ugyanakkor a nőkkel szemben elkövetett erőszakos cselekmények aránya is nőtt. Valahol érezni le

Herta Müller német írónő: Szívjószág című könyve voltaképpen két történet: egy fiatal, egyetemista lány felnőtté válásának története, és egy egyetemistákból álló négyes kommunizmus elleni tiltakozásának története. Adina, pechjére, a kommunista NDK-ban él, mindenki megfigyel mindenkit, állandóan rettegni kell a titkosszolgálattól. Egy ízben Adina barátnője holttestét találja a szobában. Vajon őt is a Stasi ölette meg? Nem tudni. Három fiú azonban potenciális ellenzékit lát Adinában, elhalmozzák tiltott könyvekkel, lemezekkel, megtanítják konspirálni. A helyzet fonákja ott van, s ezért tartom a Szívjószágot zseniális regénynek, hogy Adinának nincs túl nagy kedve mártírrá válni. Ő nem arra van elhivatva, hogy politikai értelemben vett hőssé váljon. Ő csak szeretne békés, szabad életet élni, sakkozni a nagypapával, amíg lehet, rendezni a szülőkkel való kapcsolatát, aztán diploma után valahol elhelyezkedni,valamiféle karriert csinálni, családot alapítani. Kétségkívül izgalmas számára a f

Stefan Chwin történelmi- lélektani regényének hőse, Hanemann, a második világháború előtti Gdanskban, feszült politikai légkörben dolgozik, mint kórboncnok. Végzi a dolgát, próbálja életéből kizárni a politikát. Ám egy szép napon, mikor balesetben elhunyt nőismerősét kellene felboncolnia, elege lesz az egészből, otthagyja munkáját. Ettől kezdve karrierje nem más, mint mélypontok sorozata. A második világháború során otthonát veszti, a szovjet mintára levezényelt kommunista átalakulás idején pedig a hatalom megbízhatatlan elemnek tartja, partvonalra teszi. A Hanemann történelemszemlélete szerint a kommunizmus éppoly igaztalan és embertelen rendszer, mint a Hitler-féle nácizmus. Stefan Chwin könyve nem pusztán a huszadik század nagy sorsfordulóin átívelő történelmi tabló, hanem lélektan. Szerző remek pszichológiai érzékkel ábrázolja hőseit. Külön ki kell emelni a háborús fejezetek mozaikszerű, a film dinamikájához hasonló pörgését, a rövid, sokszor kétszavas mondatokat. S igazi irodal

Németh István az elmúlt évek folyamán hazánk talán legjobb Németország-szakértőjévé nőtte ki magát. Ennek bizonysága Császárságból a diktatúrába. Németország a 20.század első felében című könyve is. Igen magas színvonalú történetírásról van szó, mely nemcsak a politikai mozgásokat, de az azok hátterében húzódó gazdasági-társadalmi folyamatokat is maguk mélységében elemzi. Mégis, a politikatörténet kap döntő súlyt a könyvben- hiszen Németország mindig is politikacentrikus állam volt. Olyan jeles történelemformáló személyiségekkel találkozunk e lapokon, mint Bismarck ( és örökösei), Vilmos császár, Hindenburg marsall, Rathenau külügyminiszter, és mintegy ennek ellentéteként, olyan történelmi szörnyetegekkel, a diktatúra legrémesebb válfajának uraival, mint mint Hitler vagy Goebbels. Németh István könyvének talán legnagyobb erénye, hogy a poklot is tárgyilagosan elemzi: elítélően, mégis tudományosan szól a 20. század nagy diktatúráiról, a nácizmusról és a kommunizmusról. Ezzel mutat péld

A cigányok sohasem váltak meghatározó, történelemformáló erővé. Mindig ott voltak a nagy események hátterében, a királyi udvarok legkevésbé méltatott rabszolgái között, a főúri birtokok legszélén, hogy legyen, aki ellátja a kovácsmesterséget. Viorel Achim: Cigányok a román történelemben című  könyve arra keresi a választ, hogy meglehetősen egyedi mivolta, viszonylagosan jelentős létszáma ellenére miért nem vált a cigányság történelemformáló erővé. Valahol ott lehet a magyarázat, hogy későn érkeztek. Amikor Havaselve és Moldva már a románok fennhatósága alatt állt, a cigányok csak akkor telepdtek le, s mivel tartott tőlük mindenki, jogfosztottá váltak. Mind román terülteken, mind pedig a Magyar Királysághoz tartozó Erdélyben pusztán csak rabszolgákl ehettek- de szívesen látott jövevények, ahogy Achim fogalmaz, mert szükség volt rájuk a háziiparban, a földeken ,vagy éppen a sóbányákban. A cigányok számára egyedüli kitörési lehetőséget az jelentett, ha összeházasodtak egy románnal. Gyerm

Ez a könyv, az Európa története, még sokáig alapmű lesz a témában, annak ellenére, hogy akad benne néhány pontatlanság- de hát melyik szakmunka mentes az ilyesmitől? ( Megjegyzem, azért a dákoromán elméletet nem kellene csak úgy elfogadni...) Norman Davies valami elképesztően ironikus stílusban tekinti át az Öreg Kontinens kétezer évét, az őskortól egészen a kilencvenes évekig, a kommunizmus bukásáig. A Szerző Európa sokszínűségét emeli ki, a változatos nyelvi- kulturális közösséget, melyben az egyetlen kohéziós erő az európaiság-tudat. Persze, lehet ezzel a kimondatlan tétellel is vitatkozni, lehet átkozni a brüsszeli bürokratákat, de a nemzetek között igenis van közös nevező. Magyarok, angolok, norvégok és albánok- mind Európaiak vagyunk, s ez kötelez bennünket valamire. Például arra, hogy józanul gondolkodjunk magunk felől. Ezt manapság, a könyv megjelenése után közel húsz évvel sokan elfelejtik- hát akkor jól az eszükbe kell vésni. Mert Európa jövője azon áll vagy bukik, hogy men

Márai Sándor egyik legjobb könyve a San Gennaro vére. A regény tartalmilag két részre osztható. Az elsőben a huszadik század közepének Nápolyát mutatja be az író. Iszonyatos nyomor és elképesztő gazdagság, babonaságig fajuló vallásosság és visszataszító racionalizmus, érdekes ételek, cipőtisztító fiúk, és autón járó idegen urak, gyönyörű és titokzatos tenger, folyton rotyogó vulkán. A regény második szerkezeti egysége egy emigráns pár sorsát követi nyomon, akik a kommunizmus elől menekültek a napfényes Itáliába. Szó esik itt a diktatúrák természetrajzáról ( a legnagyobb bűn: lepaktálni a kommunistákkal), a szerelemről, életről és halálról. És persze: Istenről. Rendkívül finom lélektani érzékkel megírt regény, mindenkinek ajánlható.