Könyvekről mindenkinek

 A szociográfia nagyon fontos irodalmi műfaj. Megmutatja az Olvasóknak az egyes társadalmi csoportok életét, különleges embereket ismerhetünk meg általa. Csakhogy eléggé gyakran előfordul, hogy a hatalom, ilyen vagy olyan módon, manipulálja a szociografikus írókat, magyarán: nem mondhatják el a teljes igazságot. Pontosan ez történt az Írószemmel 1973 című kötetben is.  A dunántúli, pár száz lakosú Gerjen község, a kollektív gazdálkodásnak köszönhetően már annyira modernizálódott, hogy lassan eléri az európai szintet? Ugyan, ezt nem gondolta komolyan Szekulity Péter, az Európa közel van című írás szerzője sem. Kunszabó Ferenc sem írhatta le, hogy a téeszelnökök jelentős része ( különösen az első generációsok, a negyvenes években kijelöltek), egyszerűen alkalmatlan volt feladatára. Inkább megkülönböztetett három típusú elnököt: a gazda típusút, a káder típusút és a menedzser típusút, ez utóbbi már nem osztotta az ötvenes évek voluntarista elképzeléseit. Varga Domokos pedig " tátotta

 Kunszabó Ferenc:Jászföld című könyve az 1945 utáni magyar szociográfiai irodalom kiemelkedő alkotása. Haszonnal forgathatják nemcsak szociológusok,hanem a Kádár-korszak történelme iránt érdeklődők is. Megtudhatjuk,mi a különbség jászok és kunom között,s hogy ez a különbség miképpen manifesztálódott gazdaságban,életmódban,társadalomban,politikai hovatartozásban. Rövid,de nagyon mély,lényegretörő történelmi áttekintést kapunk a vidék és népe sorsáról,Károly Róbert idejétől kezdve a Rákóczi-szabadságharcon át egészen az 1960-as évekig. Nagyon nagy tapintatra vall,hogy elkerüli az 1950-es évek részletes taglalását.   Emberi sorsokon keresztül ismerhetjük meg,hogyan bontotta szét az ipari társadalom a tradicionális jászsági pásztor-és parasztlétet. Hogyan lett valakiből csepeli munkás,majd tért vissza mégis a Jászságba,részben honvágytól hajtva,részben felsőbb utasításra. Az interjúk-nevezhetjük inkább önvallomásoknak-annyira egyediek, rögtön meg is fogják a 21.század Olvasóját. A Jászföld