Könyvekről mindenkinek

 Kondor Vilmos, a rejtélyes Szerző, megújította a magyar bűnügyi regényírást. Történetei a magyar múltban játszódnak:a huszadik századi történelem egy-egy fontos csomópontján próbálják a hősök elkapni a rosszfiúkat, hol több, hol kevesebb sikerrel.  A második magyar köztársaság című könyv még ezen is csavar egy nagyot. A történelmi háttér ugyanis fiktív, minden másképpen történik Magyarországon, mint ahogy valójában történt. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom:Kondornál Magyarország és a közép-európai térség jobban jön ki a huszadik század véres fordulataiból, mint ahogy az a " valóságban" történt. Ez a könyvajánló, benne rövid spoilerrel, bevezet ebbe a Kondor-féle fantasztikus világba, a pozitív történelembe, ami soha nem volt- és azért úgy elgondolkodunk, mi lett volna, ha...bár ezt a fajta elgondolkodást a profi történészek nem szeretik.  A Második magyar köztársaság olvasásakor tehát háromféle valóság rajzolódik ki szemünk előtt: 1. Egy új, sohasem volt történel

 A magyar történelem minden korszakában kulcsfontosságú volt a magyar-osztrák viszony. Magyarország és Ausztria egymáshoz fűződő kapcsolata a két ország történelmének egyik sarokpontját adta. Gecsényi Patrícia könyve- források közlése és elemzés útján- azt mutatja be, hogyan alakult a két ország viszonya hidegháború korszakában. A Határ/esetek című kitűnő könyvet minden történész, geográfus és politológus számára ajánljuk. Ebben a könyvajánlóban néhány észrevételt szeretnénk fűzni a műhöz- részben személyes emlékek, részben történeti ismereteim, részben pedig reflexiók alapján.  1. Ahogy a dokumetumokból kitetszik, 1945 után mindkét fél megkísérelte megmenteni a menthetőt:azokat a földbirtokokat, ingatlanokat, amelyek a háborús pusztítás után még megmaradtak. A szovjet félnek viszont az volt az érdeke, hgy minden maradjon úgy ,ahogy van- ezek a mindenféle " régi dolgok" csak zavarták a hódító Szovjetuniót befolyásának növelésében. Nem véletlen, hogy a korábbi, Magyarországon

 Wéber Attila elvállalta a jelenlegi magyarországi történetírás talán potenciálisan legnehezebb feladatát- és sikerrel megoldotta. Jól használható, objektív, a politikatörténet spektrumán túlmutató történeti elemzést, kiváló monográfiát írt a rendszerváltásról. Ajánlom ezt a könyvet minden történésznek, politológusnak, szociológusnak, és mindenféle "mókusnak", pl. egyetemi hallgatóknak is, akik foglalkoznak ezzel a korszakkal. Nagyon szeretágazó témájú könyv A rendszerváltás kora, éppen ezért a már megszokott spoilert most elhagynánk, inkább néhány rövid reflexiót fűznék ehhez a kitűnő tudományos teljesítményhez.  1. Az világos, hogy a magyarországi ( és a többi kelet-európai országbeli) rendszerváltás nem jöhetett volna létre, ha nincs a Szovjetunió politikai irányváltása az 1980-as évek közepén, a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett glaaznoszty és peresztrojka. Csakhogy az egésznek volt egy bizonytalanság-faktora: a kelet-európai államok vezetői és társadalma ( amely ekkori

 Kahler Frigyes könyve nagyon fontos történelmi,jogtörténeti forráselemzés. Az 1956-os forradalom és szabadságharc felcsillantotta a reményt a magyar nép előtt, hogy kiszabadulhat a szovjet tömbből, visszanyerheti valódi nemzeti szuverenitását. Csakhogy jött a kiábrándulás, a nagylétszámú szovjet hadsereg leverte a forradalmat. Utána pedig következett a kegyetlen megtorlás...A Dunántúlon, Veszprém megyében különösen kegyetlen volt a represszió, nem kis részben Pap Jánosnak, Kádár egyik kedvencének, az itteni megyei tanácselnöknek köszönhetően. Káhler Frigyes:A Brusznyai-per című könyvében bemutatja Dr. Brusznyai Árpád középiskolai tanárnak, kiváló ókortudósnak meghurcolását és ártatlanul történő elítélését.  Spoiler helyett inkább néhány észrevételt fűznék e kitűnő könyvhöz, inkább csak logikai alapon, leszögezve, hogy nem vagyok járatos a konkrét téma forrásanyagában és szakirodalmában ( sem)... 1. Az egész Brusznyai-per mögött ott lapult Pap János.A neve nem kerül elő- szerintem utas

 Történészek,politikatudósok számára valóságos kincsesbánya ez a könyv. Bepillantás egy letűnt korba,a Kádár-korszakba,a "létező szocializmus"elitjének világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát 1970-ben rendezték. Ez a könyv a pártkongresszus legfontosabb eseményeit foglalta össze az akkori párttagok számára. Van a könyvnek egy amolyan bevezetője,amely áttekinti az MSZMP KB-nak az előző pártkongresszus óta kifejtett tevékenységét. A két leglényegesebb kérdésen,az 1968-as csehszlovákiai bevonuláson illetve az ugyanabban az évben bevezetett új gazdasági mechanizmuson,egyszerűen átsiklanak,mondván,hogy mindent jól csináltunk... A könyv első része egyfajta statisztikai áttekintés Magyarország akkori helyzetéről. E számadatokat és táblázatokat tanulmányozva az az ember benyomása,hogy 1967-1969. között megérkeztünk az aranykorba. A kötetben közölt számok szerint ugyanis minden nőtt. Nőtt a párttagok száma,nőtt az életszínvonal (itt említendő meg,hogy a X.kongresszu

 Könyvajánló blogunk gyakorlata az, hogy a drámai műveket külön, önálló bejegyzésekben tárgyaljuk. A Spiró György: Sajnálatos események című könyvében található, történelmi témájú színpadi művek azonban annyira szerves, elválaszthatatlan egységet alkotnak, hogy nem láttam értelmét szétdarabolni ezt az egységes egészet. Nincs módunk komplex, minden részletre kiterjedő elemzésre sem, inkább a színdarabokban szereplő alakok jellemzésén keresztül próbálok kedvet csinálni ezekhez a művekhez. Amint az a Főtitkárok című színműből kiderül, Rákosi Mátyásnak nagyon kellett vigyáznia, mert egy amerikai látogatásakor együtt fényképezkedett Truman elnökkel Gerő pedig azt állította, Sztálin ezért nagyon meg fog haragudni rá. Spiró ezzel az epizóddal magyarázza, miért is volt Rákosi annyira túlkompenzatív. Rákosi itt a hithű kommunista, a hatalmi játszmák mestere, afféle huszadik századi III.Richárd, akinek egyetlen célja van: a hatalom mindenáron való megtartása. Kádár pedig megrögzött opportunista,

Mindszenty József 1956-os hagyatékát Kovács Attila Zoltán és Soós Viktor Attila rendezte sajtó alá. Olyan, az átlagolvasó számára eddig ismeretlen információkról, személyes benyomásokról olvashat a huszadik századi magyar történelem iránt érdeklődő Olvasó,melyek alapvetően változtatják meg a forradalom és szabadságharcról eddig létező képünket. Megtudhatjuk pl., hogy Mindszenty József ( a fogságában addig elszigetelt Mindszenty József) volt az egyik első, aki megérezte Kádár János kétszínűségét. Meglepve szerezhetünk tudomást arról, hány és hány város, nemzetközi szervezet, oktatási intézmény tiltakozott Mindszenty hercegprímás 1948-as letartóztatása ellen. Volt, aki több százezer imát mondott el a fogságban sínylődő bíborosért. Rendszeresek voltak a gyűjtések, sőt, amikor világossá vált, hogy Mindszenty az amerikai követség " aranykalitkájába" kerül, többen ( magánszemélyek és amerikai katolikus szervezetek is) azonnal felajánlottak neki jelentős havi járadékot. Ami számom

Rajongok a történelemért, a Rubicon folyóiratért, meg az egész múltért mindenestül. Ezért végeztem történelem szakon. Ennyit elöljáróban.  A Rubicon 2017/4. számának címlapján Kádár Löttyedtarcú János és Mindszenty Töprengő József látható, hát ez a címlap most nem olyan jól sikerült, mint szokott az lenni, mert KLJ  mumifikális pofázmányába  belóg a Mindszenty reverendájának a széle. Nekem ez így nem tetszik. Viszont a tartalom, az ütős. Tulajdonképpen az az egésznek a tanulsága, hogy Kádár Löttyedtarcú János éppen úgy nem szerette a vallást és az egyházakat, mint Rákosi Kerekkobakú Mátyás nem szerette őket, csak Kádár két generációnyi időt azért még adott volna nekik, azonkívül nem akart mártíriumot.( Ld. Tabajdi Gábor: Kádár János és az egyházak című írását!). Bevallom, a Máriabesnyői kapucinusokról még csak " érintőlegesen" hallottam, köszönet Varga Kálmánnak, hogy megismertette a történetet a néppel. Azaz velem. Már tíz éve is tudtam, és nem szégyelltem hangoztatni: A Ru