Könyvekről mindenkinek

 Greg Iles (1960- ) jól ismert nemzetközi bestseller-író. Bünügyi műfajba tartozó könyvei kalandosak, fordulatosak, s nem áll távol tőlük egy kis misztikum. Mindig van egy végső, utolsó csavar a történetekben. Túl a történeten, minden könyvében akad némi társadalomkritika is, Natchez nevű városról és környékéről.  Az alábbi könyvajánlóban- szokás szerint- rövid spoilerrel próbálom felkelteni az érdeklődést a könyv iránt.  A történet kitalált, valamikor a 21.század elején játszódik, az USA-ban.Alex Morse FBI- ügynök a szervezet egyik legjobb túsztárgyalója, már számtalan ügyet megoldott remek tárgyalókészségével. Ez az év ugyanakkor nem az őéve. Meghal édesapja, és Alex ezt a gyászt nehezen tudja feldolgozni. Nem megy szabadságra, inkább fokozza a tempót, azt gondolja, a munka oldja fel majd a gyász traumáját.  Szinte törvényszerű, hogy rendkívül stresszes munkájában egy napon hibát vét. Egy bankrablásnál- melyről az FBI területileg illetékes vezetői nem tudják eldönteni, egyszerű rablá

 Igazából a borító belső oldalán található Előszó irányította érdeklődésémet Varga Lajos könyvére. Nagyon rokonszenvesnek tartom, hogy a mai, agyon-professzinalizált, túlspecializált világban Szerző a reneszánsz ember eszményképét vallja: a kíváncsi, sokfelé érdeklődő, az életet egységes egészként felfogó szemlélet csodálatos eredményeket hozhat. Varga Lajos nem tartja a szó nálunk meghonosodott értelmében írónak önmagát, ő pusztán összegyűjtötte Az elégedetlenség jogán című kötetébe azokat az írásokat ( interjútól elbeszélésrn át esszéig), melyeket a mai napig- azaz könyv megjelenéséig, 1989-ig- aktuálisnak, érdekesnek tart. Számomra rendkívül rokonszenves ez az írói hozzállás- mely párosul nagyon jó, példamutató íráskészséggel, és egészen eredeti világlátással.  A kötetet az Egyéni idő-munkaidő című, 1968-ban keletkezett írás nyitja ( egész Európa történelmében jelképes, itt is kulcsfontosságú). A belső monlógikus szerkesztésű novella arról szól, hogyan teszi tönkre az embert a szoci

 Jómagam középiskolás koromban olvastam először Krasznahorkai László Sátántangó című regényét ( első kiadása 1985-ben jelent meg), s kissé idegenkedtem: nem nagyon értettem, tizenéves és naiv fejjel, hogy egy író hogyan láthatja ennyire sötéten, pesszimistán a világot. Azóta eltelt néhány év, s megértettem. A Sátántangó című könyv - noha teljesen más gazdasági-társadalmi-szellemi körülmények között keletkezett- mind a mai napig aktuális. Erről szeretnék szólni erről a könyvajánlóban.  A telep, a kocsma, ahol a szereplők mozognak, az bizony nem mást szimbolizál, mint a mai Magyarországot- bár olyan jó lenne azt írni: a kommunizmus Magyarországát.  A telepről mindenki el akar menni, hiszen az elemi létfeltételek hiányoznak, nincs mindenhol áram, az utak sárosak, a kulturális intézményeket,az iskolát tönkretették, csak a kocsma áll, ahol a telep lakói önsajnáltatással teli beszélgetésekel, no meg olcsó italokkal múlatják az időt. Ámde egyre ritkábban előforduló jobb pillanataikban a regén

 Szilvási Lajos a 20.század második felének, a Kádár-korszaknak egyik legnépszerűbb bestseller-írója volt, könyvei ma már elképzelhetetlenül magas példányszámban keltek el. Az adott kor társadalmi kofliktusait ábrázolta, a lehetségekhez mérten őszintén. Általában azzal az értelmiségi réteggel foglalkozott, azoknak az életét tanulmányozta, akik 1945 után, munkás- vagy parasztcsaládból váltak ki , és lettek orvosok, ügyvédek, tanárok, tisztviselők. Ma már könyvei nem annyira népszerűek, pedig van közöttük néhány örökévényű remekmű. Ilyen például az Ördög a falon. Nagyon rövid spoilert közlök a regényről, elöljáróban kiemelve, hogy komoly lélektani regény ez, nem feltétlenül a cselekmény hordozza a mű lenyegét.  Egy tizennyolc éves fiú azt a vádat szegezi negyvenéves apjának, hogy túlságosan belekényelmesedett az életbe,nincsenek olyan konfliktushelyzetei, melyek átélésével és megoldásával fejlődhetne. Az apa elmesél egy történetet, mely velük esett meg, és amely mggyőzően cáfolja a fiú v

Német alapossággal, igényességgel megírt remek életrajzi könyv egy nagy német zeneszerzőről...Néhány pozitív észrevétel: - Ludwik Erhardt remekül kombinálja az életrajzi elemeket a zenész-szakma számára érthető részletekkel. - Nem szenzációhajhász, okos, mértéktartó. A Clara Schumnnal való kapcsolatot is okosan mérlegeli. Azt viszont túlzásnak érzem, hogy Brahmsnak anyakomplexusa volt... - Én nem tudtam, hogy Brahmsot csodagyerekként tartották számon, de azt sem tudtam, hogy zenetanára ellenezte ezt. -Részletesen szól egy-egy jelentősebb mű hatástörténetéről például a D-moll zongoraverseny esetében. Menyire meglepődött a korabeli kritika, hogy a zongora nem virtuóz hangszer, hanem része a csapatnak... - Aki azt gondolja, csak a magyar értelmiség klikkesedik, hát az meglepve fogja olvasni, hogy a 19.századi német zenei életben micsoda pártharcok voltak. Volt egyfelől a Liszt-féle modern iskola, volt a Mendelsohn emlékét őrző, egyre jobban akademizálódó csapat, és volt a Schumann-f

Blogunkban elsősorban könyvajánlókat, nem pedig híreket hozunk, dee van, amikor meg kell szólalni. Barcelonába- a demokratikus Spanyolország illetve sokak szerint Katalónia nagyvárosa- a genderlobbi rendezett őrjöngést. Cenzúrázták az iskolai könyvtárakat, kiselejtezték azokat a könyveket, melyeket szexistának találtak. Hogy mi szexista, azt természetesen ők döntötték el, egyébként minden szexista,ami a hagyományos nemi szerepeket és erkölcsöket mutatja be. A kifogásolt könyveket azonnal leselejtezték ,semmiféle fellebbezésre fórumot nem engedtek. Kiselejtezték például a Piroska és farkas című mesét is, mert szerintük "idejétmúlt és gonosz". Engem ez emlékeztet a diktatúrák köbnyv-égetéseire. Valaki azt mondja, hogy ez és ez a könyv nem kívánatos, ezért elpusztítjuk. Szerintem ez nem demokratikus.  Ki állítja meg a gender-értelmiséget?

A Magyar Narancs, véleményem szerint, az ellenzéki magyar értelmiség lapja. A 2018.április 15-i szám a baloldal választási vereségét elemzi, s vannak is érdekes meglátásai. Nekem Vajda Mihály filozófus cikke tetszett leginkább, de mások is, pl. TGM, is írtak figyelemreméltó gondolatokat. Ám azt, hogy hogyan lehetne legyőzni Orbán Viktort és a FIDESZ-KDNP kormánykoalíciót, egyikük sem tudta megmondani. Azonkívül több cikkben is találkoztam orbitálisan trágár szavakkal, nekem ez soha nem tetszett. Ha valaki mérvadó akar lenni, ne káromkodjon. Mutasson jó példát, ebben is.