Ottlik Géza:Hajnali háztetők
Sokáig tanakodtam, vajon hol a helye a magyar irodalomban ennek a regénynek. Aztán ráébredtem az egyszerű válaszra: a legnagyobbak között. Akkor már csak az kérdés, hogy legnagyobbaknak hol van a helye... Ottlik Gézát általában az Iskola a határon című könyvéről ismerjük. Pedig a Hajnali háztetők szintén remekmű, csak valahogy kevesebb figyelem jutott rá. Ha egyetlen szóban akarnánk összefoglalni, miről is szól ez a mű, hát : a fiatalságról. Az emberi életrnek arról a korszakáról, melyben mindenki, aki embernek hívja magát, szerelmes, mindenki tanul, alkot, ábrándozik és néha még produkál is valamit. Amikor a mundenféle multságokról mennek haza a fiatalok, s mosolyognak rájuk a hajnali háztetők. Amikor elképzelni sem tudjuk, hogy a mi érzelmeink és gondolataink ne számítanának sokat a világrendszerben. a világot még nem ismerjük, de tapasztalataink már vannak, ezeket fogjuk az elkövetkező évtizedekben ( méghozzá kemény évtiezedekben) szépen egymásra rendezni, vagy legalábbis afféle él