Könyvekről mindenkinek

 A középiskolában valahogy úgy tanuljuk / úgy tanítják a kora újkori angol irodalomat, hogy volt egyszer egy angol reformáció, aztán jött egy I. Erzsébet, akinek idején felvirágzott a kultúra, amely Shakespeare drámáiban elérte csúcspontját, aztán predig lehanyatlott. Ezt a nézőpontot sürgősen el kell felejtenünk- többek között erre is tanít bennünket a Bényei Tamás és Kállay Géza által szerkesztett Az angol irodalom története .A kora újkor című kötet. Az angol irodalom sokkal árnyaltabb, differenciáltabb volt- mindig is, nem csak a tárgyalt korszakban- hogysem elbírna egy, inkább csak az oktatás kényelmét szolgáó leegyszerűsítést. Ebben a könyvajánlóban arról szeretnék írni- rövid terjedelemben, ahogy azt már Kedves Látogatóink megszokhatták- hogy a kötet tanulmányainak elolvasása után milyennek látom én, mint befogadó, az angol irodalmat.  Először is: mint minden korszakban, az 1480-as évektől az 1640-es évekig tartó korszakban is az irodalom része volt egy nagyobb konglomerátumnak,

 Hammond Innnes(1913-1998) Magyarországon talán kevésbé ismert brit író. A Maddon-szikla című könyve kiválóan egyesíti magában a klasszikus tengerész-regények, a bűnügyi regények és a klasszikus kalandregények minden előnyét, ezek hátrányai nélkül. Éppen ezért a Maddon-szikla egy mindenki számára ajánlható, remek kis szórakoztató bestseller, amelyet a világ minden táján élveznek az Olvasók.  Mégsem vált klasszikussá. Talán azért, mert amikor megjelent- 1980-as évek- a közönség már nem Kinces sziget-típusú tengerészregényekre vágyott. Akkor, ha szabad ezt a kifejezést használni, éppen másnak volt szezonja a világ egyik legváltozékonyabb piacán, a bestseller-piacon.  A történet a második világháború idején játszódik.Néhány angol tisztet, köztük Vardyt, az elbeszélőt, a Szovjetunióba rendelnek, hogy segítsenek a Vörös Hadseregnek üzembe helyezni egy speciális fegyvert. A katonák teljesítik feladatukat, ám sehogy nem akar megérkezni a hazarendelő parancs, az angol katonák a jéghideg Murman

 Russel Kirk (1918-1994) amerikai politika-és kultúrtörténész, társadalomtudós, kultúraelméleti szakember Amerika brit kultúrája című könyvében arról győz meg bennünket, hogy bár az USA történelme során nagyon sok kultúrát, szokást, nyelvet olvasztott magába, szellemi gyökerei mégis a brit kultúrában gyökereznek. A kultúrtörténeti esszé nagyon jól bizonyítja alkotójának igazát, még ha olykor egy- egy ponton vitát is indukál. Mit is örökölt az Egyesült Államok Nagy-Britanniától? Legelsősorban is nyelvet, irodalmat. Kirk részletesen bemutatja az angol nyelv fő fejlődési vonalát, kiemelve az óangolról a középső angolra való áttérés hatalmas jelentőségét, nem megfeledkezve a normann hódítók hatásáról. Kirk idézi a nemzetközileg ismert nyelvész, Jespersen néhány mondatát. Minden tiszteletem Otto Jespersené, de azt mégis eléggé nehezen értelmezem, hogy az angol nyelv minden más európai nyelvnél férfiasabb...Kirk Shakespeare-t és munkásságát tartja az angol és az egyetemes európai irodalom cs

Az ember úgy kezdi, hogy nevet. Neveti Szomory Dezső sajátságos nyelvhasználatát, a szecessziós túlburjánzást, a kultúrába való önfeledt szerelmet, felmagasztalást. Szomory Dezső: Levelek egy barátnőmhöz című könyve semmihez sem hasonlít, amit eddig olvastam. Sőt, Szomory Dezső sem hasonlít senkihez sem, akit eddig olvastam. Elképesztően művelt. Mindent megtesz, hogy ezt a világ tudomására hozza. Ő nem műveli az irodalmat, ő maga az irodalom. Ebben él, versekben és filozófiákban, megnemesített fiatalkori szerelmekben. Őt teljes egészében átjárta a kultúra. Behatolt a szellemébe, hogy ott valami irodalom-félét hozzon létre, valami írottat, amit talán az Olvasók egy része is ért, vagy legalábbis próbál érteni. Nem árt hozzá tudni németül és franciául. Mi a műfaja a Levelek egy barátnőmhöz c.alkotásnak? Hát, alkotás. Szívből fakadó,bennsőből táplálkozó levélregény, önvallomás, önéletrajz, de nem fizikai, mert a külső élet sosem érdekes Szomory számára, csak a belső, lelki-szellemi.

Az irodalomban is léteznek önbeteljesítő jóslatok. A János királyról minden elemző leírja, hogy nem igazán sikerült dráma, nem ez Shakespeare igazi arca, gyenge próbálkozás egy zsenitől, stb. Így aztán az olvasó,mielőtt egyáltalán hozzáfogna a könyvhöz, máris tele van tömve értékítéletekkel. Pedig Shakespeare nem szorul rá. Ő akkora zseni, hogy még a gyengébb művei is nyugodtan olvashatók, nem alszunk el rajta, nem csalódunk benne, nem undorodunk meg az olvasástól. Csak nem lesz Hamlet-élményünk, ennyi. Persze, azt a kérdést azért joggal teszi fel a könyvolvasó és színházkedvelő hálátlan utókor, hogy ugyan miképpen lehetséges, hogy két király, nevezetesen János angol, és Fülöp francia ( utóbbit Fülöp Ágost néven ismerhetjük a történelemkönyvekből), egyszerűen békét köt egy város ostroma közben, mégpedig oly módon, hogy a város egyik polgára leszól a várfalról, hogy nekik már elegük van mindenből, tessék kibékülni, a királyok pedig erre elvonulnak tárgyalgatni. Az sem mindennapi a tört

Gáli József egyike a magyar irodalom tragikus alakjainak. Túlélte Auschwitzot, háttérbe szorult a Rákosi-rendszerben, aztán a Nagy Imre- kurzus idején előkerült, bemutatták Szabadsághegy című Rákosi-ellenes drámáját- aztán, mikor Sztálin legjobb tanítványa visszatért, neki ismét buknia kellett. Ötvenhat után pedig csak műfordítóként tevékenykedhetett- természetesen azt is professzionális színvonalon művelte. A püspök madarai című könyvben olvashatjuk Gáli József: Elmondom az életedet állatokban című kisregényét, mely laza szerkezetével már előlegezi a nyolcvanas évek magyar irodalmi trendjét. Olvashatjuk a gyűjteményes kötetben az ominózus Szabadsághegy című színdarabot, nagyon érdekes benne- túl a történelmi politikai tanulságokon- az anya-gyermek viszony. A magyar irodalomban egyedülálló a Címszavak egy önéletrajzi lexikonból című, műfajilag besorolhatatlan alkotás, mindössze tizenöt oldal. Érdemes lett volna tovább folytatni ,regényt írni belőle- mert efféle regény a magyar iroda

A Krimi királynőjének egyik legkalandosabb és egyben legmisztikusabb regénye. A könyv címe Shakespeare halhatatlan drámáját, a Machbethet idézi:" Balhüvelykem bizsereg/ gonosz lélek közeleg...". A főhősök: a Beresford házaspár, és Miss Marple. Egy idősek otthonában meglehetősen furcsa dolgok történnek. Tommy Beresford nagynénje nemsokkal azután hal meg, hogy unokaöccse meglátogatta őt. Furcsa levelet hagy hátra, melyben arról ír, hogy veszélyben van. Nem sokkal ezután egy festmény bukkan fel a hagyatékában, mely egy furcsa, erdő mélyén fekvő házat ábrázol. De folytatódnak az idősek otthonában a rejtélyes esetek: egy másik bentlakó eltűnik, minden jel arra mutat, hogy akarata ellenére elrabolták őt az otthonból. Miss Marple pedig nekiáll, hogy megkeresse a festményen szereplő házat. Egy eldugott, kis angol faluba jutnak... A cselekményt nem szeretnénk tovább ismertetni, nehogy lelőjük a poént a későbbi olvasók előtt. Annyit azonban még hozzátehetünk: remek a jellemábrázolá