Könyvekről mindenkinek

A könyv alcíme:klasszikus magyar írók a futballról. Csillag Péter:Ady stoplisban című könyve sajátos magyar irodalmi tabló. Megmutatja, nagy íróink hogyan viszonyultak a sporthoz, azon belül is leginkább a labdarúgáshoz. Ahogy olvassuk halhatatlan nagyjaink könyveiből, verseiből, újságcikkeiből származó idézeteket, kialakul bennük, Olvasókban, egyfajta tipizálás, arra vonatkozólag, hogyan vélekedtek szellemi nagyjaink a sportról. 1.Az első csoportba azok tartoznak, akik teljes egészében elítélték a versenysportot. Ide sorolhatjuk, Márai Sándort és Szabó Dezsőt. Mindketten úgy érezték, az egyre inkább üzletiessé váló sport figyelemelterelés, a nagy nemzeti és emberi problémáktól való menekülés. 2. A második csoport tagjai elfogadták ugyan a sportot, de különösebben nem érdekelte őket: nagy költőink, íróink zöme ide tartozik. Példaként említjük közülük Pilinszky János, Zelk Zoltán, József Attila,Ottlik Géza, Örkény István ( utóbbi azért szeretett meccsekre járni) nevét. Jómagam Radnó

Az 1930-as évek végén megkezdődött Márai Sándor újabb alkotói korszaka. Ezt a korszakot a lírizálás, a reményvesztettség érzésének burkolt vagy nyílt megfogalmazása, az értelmiségben való csalódás élménye jellemzik. Eklatáns példája mindennek A négy évszak című könyv. Mi is ennek az írásnak a műfaja? Nehéz meghatározni, legjobb, ha " lírai etűdökk"-ként, vagy költői pórózaként jellemzezzük. Márai tizenkét fejezetben -ezt a szót is viszonylagosan kell érteni- mindig egy-egy tájhoz kapcsolva jelenítette meg a közép-európai csoda, a négy évszak különböző jelenségeit. Mindezt afféle filozófiai napó-nak álcázva. Hogyan is látta az életet 1938-ban Márai Sándor? Nem éppen rózsásnak. A racionális eszmék elbuktak, de velük bukott a józan ész is. Minden kiszámíthatatlan, ugyanakkor erősödik a harc, az ember már csak segédeszközökkel képes fennmaradni ( Doping), s ha ajándékot is vár vagy ad ( Souvenir), akkor sem tesz boldoggá senkit. Nem védekezünk és nem támadunk ( Fejlődés), csa

A jelenleg releváns történészi szemlélet szerint a magyarországi polgári társadalom 1945 után, a kommunizmusnak köszönhetően hullott szét. Márai Sándor: Hallgatni akartam című könyve hitelesen cáfolja ezt a nézetet. Márai szerint a magyar polgári társadalom széthullása 1938-ban az Anschlussal, Ausztriának a hitleri Németország általi elfoglalásával kezdődik. Ekkor ugyanis, mikor a nácik a szomszédaink lettek, a tömeg, a jellegtelen középszer megérezte, hogy keresnivalója van, mégpedig a zsidóság rovására.Ez a folyamat végig folytatódott, sőt, egyre erősödött az egész második világháborún át, hogy aztán 1945 után érje el csúcspontját.Véleményem szerint a polgári társadalom bomlása már jóval előbb, a numerus clausussal kezdődött. Márai szerint két politikus volt ebben az időszakban meghatározó. Az egyik Bárdossy László, a polgári műveltségű, majd németbaráttá lett miniszterelnök, illetve Bethlen István, az erdélyi arisztokrata. A Hallgatni akartam című könyv minden magyar történész é

Márai Sándor egyik legjobb könyve a San Gennaro vére. A regény tartalmilag két részre osztható. Az elsőben a huszadik század közepének Nápolyát mutatja be az író. Iszonyatos nyomor és elképesztő gazdagság, babonaságig fajuló vallásosság és visszataszító racionalizmus, érdekes ételek, cipőtisztító fiúk, és autón járó idegen urak, gyönyörű és titokzatos tenger, folyton rotyogó vulkán. A regény második szerkezeti egysége egy emigráns pár sorsát követi nyomon, akik a kommunizmus elől menekültek a napfényes Itáliába. Szó esik itt a diktatúrák természetrajzáról ( a legnagyobb bűn: lepaktálni a kommunistákkal), a szerelemről, életről és halálról. És persze: Istenről. Rendkívül finom lélektani érzékkel megírt regény, mindenkinek ajánlható. 

Márai Sándor a klasszikus értelemben vett lélektani regény cselekményét magyar polgári milliőbe helyezte, többsíkúvá tette a tizenkilencedik században megszokott lineáris beszédmódot, felhasználja és átgyúrja mindazt a világirodalmi anyagot, amely a család, mint entitás válságának tapasztalatán alapul- mindezen ötletekért és fáradságokért cserébe nagyszerű könyvet írhatott, a címe: Válás Budán. Úgy indul a történet, hogy egy bíró rádöbben, hogy holnap egykori barátját kell feleségétől elválasztania. Ez a tény, a jövendőbeli kínos feladat elgondolkodtatja egy-két dologról- itt beugorhat a Tisztelt Olvasónak Kosztolányi Boldog, szomorú dal című verse. Szóval, miután végiggondolt néhány fontos problémát( hogy melyek ezek, azt most inkább ne áruljuk el, aki elolvassa a könyvet, megtudja), váratlan fordulat történik. Megjelenik az egykori barát a bíró házában, estének évadján, és valami elképesztő dolgot közöl... Szépen, lassan, mondatról mondatról haladva kell olvasni, mert minden mondatb