Könyvekről mindenkinek

 Kazuo Ishiguro a modern japán irodalom egyik legismertebb szerzője, 2017 irodalmi Nobel-díjasa. A dombok halvány képe című regényében- történetekbe ágyazva természetesen- az emberi érzések végtelen árnyalatát fedezi fel, mutatja be nekünk, Olvasóknak. Kazuo Ishiguro empátiája, humanizmusa példaként állítható a jövő irói generációi elé. De nemcsak emberi történetekkel, hanem téren-időn átívelő jelenségekkel, folyamatokkal találkozunk ebben a regényben.  Az alábbi könyvajánlóban közlünk egy rövid spoilert a könyvről. De különös nyomatékkal kell hangsúlyoznunk, hogy nem önmagában a történet a lényeg. Hanem az emberek, karakterek gesztusai, a tekintetek, a keleties maghajlások- és mindazok, amik megtörténhettek volna, de valami imatt elmaradtak.  A cselekmény igazából két történet elválaszthatatlan egybefonódásából akalul ki. Az első történet a második világháború után játszódik. Japán elveszítette a háborút,két atombombát is ledobtak területére. Nagaszaki, a második atomba célpontja, a h

Kazuo Ishiguro könyvei lektűrök. Akkor is szembe kell néznük ezzel a ténnyel, ha az író 2017-ben elnyerte ( nála jóval esélyesebb jelölteket megelőzve) az irodalmi Nobel-díjat. Másfelől Kazuo Ishiguro nagyon-nagyon jó lektűríró, talán meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy új műfajt teremtett a lektűrön belül mégpedig a posztmodern lektűrt. A posztmodern lektűr átveszi a 20.század második felének íróitól a tér-és időbeli nemlineáris vonalvezetést, szabadon bánik a cselekménnyel, igyekszik minden sablont elkerülni- ezáltal maga is sok esetben válik sablonossá. De a Napok romjai című könyv ( a japán Szerző nem ezért kapta a Nobelt) valóban levet magáról mindenféle egyenruhát. Főhőse egy komornyik, aki éppen gazdát cserél, és próbál visszaálmodni egy békésebb, úribb világot, amikor is komornyikok még úriembernek számítottak, nem volt háború, legfeljebb az előszelét érezték, és mindenki olyan úri társaságbeli módon viselkedett, hogy éppenhpgy súrolja a sznobizmus határvonalát, de nem