Könyvekről mindenkinek

Győri Szabó Róbert könyve nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy áttekinti az európai nemzeti-etnikai kisebbségek helyzetét, viszonyukat a többségi nemzethez, történeti, politikai, és jogi vonatkozásban. A Kisebbség, autonómia, regionalitás című könyv első fejezetei elméleti kérdéseket feszegetnek, áttekinti a nacionalizmusról és nemzetről alkotott teóriákat, melyek főként egy kérdés körül forognak: vajon a nacionalizmus szülte a nemzetállamot, avagy a nemzetállamok értelmisége fogalmazott meg nacionalista teóriákat, saját érdekei, pozíciói védelmében. Győri Szabó bemutatja az autonómiák fő típusait, az ezeket garantáló legfontosabb szervezeteket, külön foglalkozik Közép-Európával. Országonként kaphatunk képet az egyes nemzeti kisebbségek helyzetéről. Megtudhatjuk, hogyan élnek a svédek Finnországban, a walesiek és a skótok Nagy-Britanniában, külön szó esik az északír kérésről, valamint megtudhatjuk azt is, miért nem beszélhetünk nemzeti kisebbségekről Svájcban, vagy mi a dél-ti

A História sokáig a magyar történettudomány elsőszámú ismeretterjesztő folyóirata volt, azóta sajnos megszűnt. A 2002/2. szám tartalmából: - Atlantisz valóban ott volt, ahol az ókori görög történetírók sejtették, azaz Gibraltár közelében? - Megtalálták Eldorádót: valójában egy király neve volt, aki aranyporral kente be testét. - Széchenyi István a korszak arisztokrata társadalmában igazi különcnek számított. Színes ruhákat hordott, és szerette hölgyeket. - Az akkor emigrációban élő Benes elnök már 1941-ben felvetette, hogy ki kellene telepíteni Csehszlovákiából a magyarokat és a németeket, és homogén nemzetállamot létrehozni. - Sztálin biztatta a cseheket: itt a jó alkalom és megszabadulhatnak a magyaroktól. - A Magyarországra érkező szlovák propagandisták jobb élet reményével csábították a nálunk élő szlovákokat Csehszlovákiába. A lakosságcsere-egyezmény kifejezetten előnytelen volt Magyarországra nézve. xxxxxxxxxxxxxxxx Építési telkeket keresünk Magyarország egész területé

Ez a könyv, az Európa története, még sokáig alapmű lesz a témában, annak ellenére, hogy akad benne néhány pontatlanság- de hát melyik szakmunka mentes az ilyesmitől? ( Megjegyzem, azért a dákoromán elméletet nem kellene csak úgy elfogadni...) Norman Davies valami elképesztően ironikus stílusban tekinti át az Öreg Kontinens kétezer évét, az őskortól egészen a kilencvenes évekig, a kommunizmus bukásáig. A Szerző Európa sokszínűségét emeli ki, a változatos nyelvi- kulturális közösséget, melyben az egyetlen kohéziós erő az európaiság-tudat. Persze, lehet ezzel a kimondatlan tétellel is vitatkozni, lehet átkozni a brüsszeli bürokratákat, de a nemzetek között igenis van közös nevező. Magyarok, angolok, norvégok és albánok- mind Európaiak vagyunk, s ez kötelez bennünket valamire. Például arra, hogy józanul gondolkodjunk magunk felől. Ezt manapság, a könyv megjelenése után közel húsz évvel sokan elfelejtik- hát akkor jól az eszükbe kell vésni. Mert Európa jövője azon áll vagy bukik, hogy men