Könyvekről mindenkinek

 Adott egy üres papír, és adott Szkárosi Endre. Míg legtöbb, konvencionális hozzáállású írónk máris a vízszintes sorok alkotásának lehetőségét kezdené tanulmányozni, addig Szkárosi Endre hosszasan tanulmányozza az üres papírt. És rájön, hogy a fehér objektum mennyi, eddig ki nem használt lehetőséget rajt magában. már ha képzőművészként ÉS íróként tekintünk rá. ( Amúgy a címben vétettem egy kicsikét, a "Véletlenül" szó át van húzva, csak ezt a mi rendszerünk nem engedi, vagy legalábbis nem jöttem rá, hogyan...). Szóval, mit is lehet tenni üres pappírral, hogy tevékenységünk eredménye mégiscsak vers IS legyen? Kettéoszthatjuk, .Fejtetőre állíthatjuk.Vagy még jobb: leírunk szavakat, aztán bizonyos betűket feketével besatírozunk. Amúgy ez az Olvasónak is nagyon jó, mert több érzékszervét mozgatja meg a vers.  És amúgy az efféle megoldások nem zárják ki, hogy a Szerző kifejtsen/elmondjon/ véleményezzen bizonyos dolgokat, sőt, még történeteket is lehet is mondani. Csak a lélek egy

A könyv alcíme:Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban   Jenny Odell az Egyesült Államokban élő képzőművész,kritikus, író, egyetemi tanár. A semmittevés forradalma című könyvében alternatívákat mutat az Olvasónak arra nézve, hogyan is tudunk kilépni a túlzottan teljesítményelvű világból. A kitűnő könyv néhány fontos gondolatát ismertetem most ebben a rövid könyvajánlóban. Odell szerint a mai világban az a legnagyobb baj, hogy túlzottan teljesítményelvűvé tettük. Ebben a teljesítményelvű társadalomban jelent meg az a 21.századi jelenség,hogy üzleti célú entitások elveszik a személyes figyelmünket, és ezzel dollármilliárdos extraprofitra tesznek szert. A közösségi portálok és más, a kommunikáció iránti éhségünkre alapozó platformok annyire lekötik időnket, energiánkat, olyan sok feszültséget, ingert, haragot váltanak ki belőlünk- és vesznek rá bennünket arra, hogy negatív érzelmeinket másokkal is megosszuk-, hogy kellene egy kis szünet, valami más paradigma

 Az 1980-as években új,fiatal írókból álló nemzedék bontogatta szárnyait Magyarországon. E nemzedék tagjainak már semmi köze nem volt a Kádár-korszak hivatalos kulturális-művészeti irányzatához,a szocialista realizmushoz. Ők valódi, vérbeli realisták voltak. Be akarták mutatni a "társadalom alatti társadalmat",a periférián élők,a kocsmatöltelékek,a kisstílű bűnözők,a prostik,a mindenféle szélhámosok világát-egyúttal hangsúlyozva,hogy a hivatalos tagadással szemben létezik ilyen világ a szocialistának mondott Magyarországon is.  Tardi Gábor e nemzedék jeles képviselője. Az anyukák álma című könyvében egy,a hivatali lélektelen unalomtól,a normálisak világától menekülő,önmagát tehetséges művésznek tartó fiatalember történetét beszéli el. Hősünk épp a képzőművészeti újság szerkesztőségében lófrál,és hallgatja a munkáiról szóló megsemmisítő kritikákat("leheljen életet ezekbe a vackokba...."),amikor megismerkedik Robikával,a közismert-bár,úgy látszik,mindenki által azért