Könyvekről mindenkinek

 Jeffrey Archer a világ bestsellerírói között, akik átlagembernek egyáltalán nem nevezhetők, óriási egyéniség. Nem mindennapos dolog, hogy egy brit parlamenti képviselő politikai thrillereket írjon. A tizenegyedik parancsolat- Ne hagyd, hogy elkapjanak!- egy végtelenül izgalmas, sokoldalú könyv, igazi adreanalinlöket. Azoknak a felnőttkorú Olvasóknak ajánljuk, akik unalmas téli hétvégéken vagy éppen a napozóágy magányában valami igényes, izgalmas szórakozásra vágynak.  Spoiler:A történet főhőse Connor Fitzgerald, aki a CIA bérgyilkosa. Egy ízben egy nicaraguai elnökjelöltet kell lelőnie, nagyon ravasz trükkel, egy régiségkereskedésben vásárolt puskával ezt meg is teszi. Csakhogy Lawrence amerikai elnök nem adott utasítást az akcióra, sőt, nem is tudott róla. A titkosszolgálat vezetői a kommunikációjukban állandóan azt hangoztatják, hogy magányos gyilkos követte el a bűncselekményt, de Lawrence elnök ezt nem veszi be. A titkosszolgálat vezetői erre úgy döntenek, elteszik láb alól Connor

Umberto Eco 2016-ban megjelent regénye sodró lendületű elbeszélés, tartalmát tekintve pedig -krimi: egy mutatványszám összeállítására összeállt újságíró csapat egyik tagját meggyilkolják, miután megírja, hogy nem az igazi Mussolinit gyilkolták meg, hanem valami hasonmást, mert az igazit Hitler jegelni akarta a háború utánra ( merthogy hitt a győzelemben). A gyilkosság után a csapat megmaradt tagjai nyomozni kezdenek, eljutnak a Vatikánig, a CIA-ig, és a Föld összes létező titkosszolgálatáig. - társadalomkritika: Umberto Eco: Mutatványszám című könyve olyan világot ábrázol, melyben az információ a minden, a sajtó a világ ura, mind a hatalmon lévők, mint a média emberei valami képzelt, virtuális világban élnek,  emberélet másodlagos, nincs gyász, nincs szeretet, csak egy végtelenített, személytelen hírfolyam. A Mutatványszámnak nincsenek hősei: maga a hír, a média, az információ a hős. Ezek kuszaságából bontja ki aztán maga média a mindenki számára érthető, ugyanakkor megdöbbentő vége

Igen bájos krimi- pontosabban- kémregény- a szocialista időkből. annak idején rongyosra olvasták Mattyasovszky Jenő könyveit, rendszerváltás után aztán megcsappant a népszerűségük. Pedig remekül megírt kémtörténetek. A Hód küldetése egy furcsa betöréssel indul. A járőröző őrmester le akarja fülelni a trafik éjszakai betörőjét, ám az rálő. Semmit nem visznek el a trafikból, csak egy amerikai képeslapot. Mint az természetesen kiderül, a képeslapa mikropontos kódolással írtak szöveget. A nyomok egy budapesti áruházba vezetnek. Hód beáll rendésznek, hogy szemmel tarthassa a kémszervezet működését. Hamarosan kiderül, hogy az igazgatóval nincs rendben valami ,gyanússá válik a könyvárus is, az éjszakai portás pedig elájul és beveri a fejét. Hód azonban hamar kitalálja,ki lehet a kémszervezet feje. A kémszervezeté, amely a CIA-nak dolgozik... Szóval, olvassák, mert izgalmas, jól megírt sztori, ha belekezdenek, úgysem tudják abbahagyni, vonatra, esős nyári napokra ajánljuk. Hód még manapsá

Charles Gati könyvének alcíme: Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom. A remek tollú Szerző a Vesztett illúziók című könyvében áttekinti Magyarország II.világháború utáni történetét egészen az 1956-os forradalom bukásáig. Egyértelműen kitűnik, hogy az úgynevezett koalíciós idők már a Rákosi Mátyás vezette MDP túlsúlyának jegyében zajlottak. Már 1947-ben olyan volt a terror légköre, hogy a kisgazdapárti Tildy Zoltán köztársasági elnök amerikai segítséggel el akarta hagyni az országot: politikai menedékjogot kért egy ország hivatalban lévő köztársasági elnöke! Ez példátlan a történelemben. Gati részletesen szól azokról az amerikai lépésekről, melyek a szovjetek kelet-európai térnyerésére reagáltak. A 21. századi Olvasó mindebből azt a következtetést szűrheti le, hogy az lép jót, aki először lép...Gati cáfolja azokat a magyar történetírásban divatba jött nézeteket, miszerint a nyugatiak passzívan szemlélték a kelet-európai kommunizmus terjedését. Megismerhetjük a Nagy Im