Könyvekről mindenkinek

 Képzeljék el, hogy életüket visszafelé élnék! Előbb lennének 90 évesek, mint 8 évesek. Micsoda botrány lenne ez, olyan skandalum, mely nemcsak közvetlen környezetükre hatnak ki, hanem- jelentsük ki bátran- az egész tágabb közösségükre, pl. nemzetükre is. Martin Amis brit író Időnyíl avagy a sérelem természete című regénye pontosan erről szól:egy fordított egzisztenciáról, egy, a mindennapitól gyökeresen eltérő létformáról. Az alábbi könyvajánlóban spoiler helyett gondolkodunk egy kicsit. Utána eldöntjük, szeretnénk-e Tod helyben lenni, avagy sem.  A fiktív történet narrátora a Tod testében élő- valaki, nevezzük léleknek. Todnak hívják a főhőst, aki testileg csodálatosan érzi magát, hiszen míg környezete öregszik, ő rendíthetetlenül fiatalodik. Már nincs is szüksége botra ahhoz, hogy eljusson a szoba másik végébe. Hatvan-hetven éves lehet, mikor felfedezi magának a szerelmet. Irene-vel folytott kapcsolata nagyon kétélű,előfordul olyan is, hogy a nő előbb elélvez, aztán levetkőzik. Mert

 Gyurkó László (1930-2007) a huszadik század második felének magyar sikerírója volt, számtalan színházi előadás, film,prózai alkotás fűződik nevéhez. Legtöbben mégis az Arcképvázlat történelmi háttérrel című Kádár János-életrajzról ismerik nevét. A halálugrás kevésbé ismert kisregénye, mely a Magvető Kiadó RaRe sorozatában jelent meg, és megjelenése idején, az 1970-es évek végén, méltatlanul kevés figyelmet kapott. Pedig érdemes róla beszélni, még akkor is, ha nem éppen hibátlan irodalmi alkotásról van szó. A Halálugrás című elbeszélés/kisregény a Kádár-korszakbeli magyar értelmiségi nők sorsát írja meg. A főhős, akinek neve nem derül ki ( ezzel is azt jelzi Gyurkó, hogy nagyon sok emberről lehetne itt szó), éppen gyászolja férjét, a rendkívül értelmes, kedves, társaságbeli Miklóst, aki valóságos értelmiségi csapatot hozott össze a házaspár nyaralójában. Gyászában egyedül van, ebből kiderül számára, hogy környezete pusztán a Miklós feleségének tekintette, nem ismerték őt el önálló szel

 Paul Guimard(1921-2004) a huszadik századi francia irodalom egyik legtehetségesebb alkotója. Írt mindent:regényt,novellát,filmforgatókönyvet,neves sztárok játszották a főszerepet. Legismertebb regénye-vagy inkább:kisregényeAz élet dolgai. A francia "új regény"stíliselemei köszönnek ránk e regényből: olykor változó narrátor,belső monológok,nemlineáris tőrténetmondás,egyenes és dőlt betűs részek. Nem mindig könnyű megfejteni Guimard szövegét,dehát a modern irodalom már csak ilyen. A történet az 1970-es években játszódik,Franciaországban.Főhőse,egyben narrátora,egy negyvenes éveit taposó ügyvéd. Már nem néz ki fiatalnak,életkorát az idegenek általában ötven körülre becsülik,férfias arcán bizony nyomot hagytak "az élet dolgai". Szakmáját már nem szereti,csak él belőle,méghozzá egészen jól. Egy délután épp tárgyalásra siet,gépkocsival. Ki akarna kerülni egy húsztonnás teherautót,de rémülten látja,hogy a másik sávban egy sertésszállító tehergépkocsi hirtelen befékez. Ő i

 A titokzatos stylesi eset.Függöny- Egy könyv-két nagyszerű regény. Agatha Christie belga mesterdetektívjének, Hercule Poirot-nak első illetve utolsó nyomozásáról szólnak a történetek.Mindkét bűnügyi regény kitűnő, műfaja remeke, azóta már klasszikussá vált. Az alábbi, rövid terjedelmű könyvajánlóban mindkét regényről elnagyolt spoilert közlünk.Természetesen a megoldást nem írjuk le- azt meghagyjuk a krimiolvasóknak.  A titokzatos stylesi eset című könyv narrátora John Hastings kapitány, aki Argentínából tér haza Angliába-felesége halála után úgy érzi, nem bír a latin-amerikai országban maradni. Találkozik John Cavendish-sel, régi barátjával, aki- miután lefutják az angol társalgésban szokásos tiszteletköröket- panaszkodni kezd Hastingsnak. A Cavendish család Anglia egyik legtekintélyesebb familiája, hatalmas nagy kastélyuk van az ország déli részén. John és testvére özvegy édesaanyjukkal, éltek a kastélyban., Csakhogy néhány hónapja felbukkant egy úriember, bizonyos Mr. Inglethorp, és

Sándor Iván:Drága Liv című könyvében a magas szintű, nívós,hagyományokra épülő és újításokra büszke elbeszélő szépirodalom találkozik az esszé műfajával, a személyes az általánossal, a kultúra és a közélet világa a magánszférával. Egy magyar fiatalember szemszögéből beszél el eseményeket, olyan történeteket, melyeket nem mindenkinek volt módja átélni. Ez a fiatalember ugyanis, a szocializmus időszakában, a hidegháború egyik legélesebb helyzetében,az 1968-as csehszlovákiai bevonulás idején, éppen útlevéllel tartózkodik Párizsban.  Akkoriban nagon sok fiatal szeretett volna a szabadság és kulturális élet európai fővárosaként számontartott Párizsban tartózkodni, de a Kádár-rendszer nem akarta a magyar fiatalokat Párizsba engedni, úgyhogy sokan nem kaptak útlevelet. A kevés szerencsés ezért igyekezett mindent látni és átélni és megtudni, hogy majd itthon mesélhessen. A többieknek, akik itthon maradtak.  Ebben a könyvajánlóban azt szeretném elmesélni, amit jómagam éreztem, miközben olvastam

Patrick Quentin jó író. Még az agyonnyúzott klasszikus krimi műfajában is képes új cselekménymozzanatokat, érdekes karaktereket felvillantani. A Rejtély a színházban című könyv cselekménye egy kiugrásra váró rendező története, ő a narrátor. A Zavaros vizek című darabját a jól menő színházból átteszik a meglehetősen lerobbant Dagonet színházba. A sztárok morognak, de ennél sokkal bosszantóbb dolgok is történnek. A sztáröltöző tükrében feltűnik egy akasztott nő arca. A patkánycsapdákból valaki szabadon ereszti a patkányokat. A tetőtérben egy liláspiros macska tűnik fel. Ja, és felbukkan a darab szerzőjének meglehetősen kétes jellemű bácsikája, akiről kiderül, hogy zsaroló. Ezt a bácsikát találják a színpadon holtan, egy koporsóban. Valószínűleg a ciánozásnál történhetett baleset: a koporsóba került cián párologni kezdett. Ezt az elméletet azonban sem Craig felügyelő, sem a rendező, sem pedig a társulat körül állandóan ott sürgő-forgó producer- pszichiáter, Dr. Lenz sem támogatja. És