Bejegyzések

1990-es évek címkéjű bejegyzések megjelenítése

Rena Olsen: Veled, mindörökké

Nem kételkedem abban, hogy Rena Olsen könyve Magyarországon is siker lesz. Talán  a Veled. mindörökké lesz az idei év bestsellere. Mégis, azt kell mondjam, így közel negyvenöt éves fejjel: láttam már ilyet. Láttam már ilyen történetet, mégpedig az 1990-es évek amerikai thrillerjeiben. Adott egy rokonszenves nő, aki éppen újrakezdené életét, a szép szőke herceg be is esik az ajtón- ám kiderül, hogy a szép szőke herceg se nem szép, sem nem herceg, csak egy kis pszichopata izé. A nő pedig ki akar szállni, de nem tud, a dolgok pedig erőszakig fajulnak. Ekkor lép közbe a korábbi Ellenszenves Pasas, akiről kiderül, hogy sokkal inkább herceg, mint a kis pszichopata izé, csak ezt ügyesen elrejtette előlünk a Szerző. És jön a drámai vég, melyben még egy váratlan csavar kontráz agyunkban. Persze, nincs új a nap alatt és minden kornak megvan a maga ugyanolyanja, csak valahogy lehetett volna eredetibb. Ettől eltekintve azonban jól megírt, feszültséggel terhes krimiről van szó, sokkalta jobb, mi

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Alcím:Életek és sorsok Észak-Koreában Barbara Demick könyvéből végre megértettem. Megértettem, miért váltak a koreaiak, ez az oly büszke nemzet, a világ elgelszántabb és legordasabb diktatúrájának majdhogynem tehetetlen áldozataivá. Megértettem, miért istenítik még éhezve is nagy vezérüket az éhségtől alélt észak- koreaiak. Megértettem, hogyan képesek dolgozni orvosok fizetés nélkül, megértettem, miért hajlandók elviselni még az éhséget is. Szinte sírtam, amikor az anyának választania kellett, hogy magának vásárol-e rizst a feketepiacon, vagy pedig fiának gyógyszert, szintén a feketepiacon, mert a patikában nincs, sőt, patika sincs. Megértettem, hogyan élte túl ez az ország- illetve:már aki túlélte- az 1990-es évek elképesztő éhínségét füvekkel, fakérgekkel ( mint nálunk a tatárjárás után...). Mert " nincs mit irigyelnünk a világtól" ezt sulykolja a hazug propaganda, s sok kreai tényleg elhiszi azt, amivel a diktatúrák oly gyakran érvelnek: hogy nálunk is ross

Fa Nándor: Magad, uram

Fa Nándor Magyarország egyik legnagyobb sportembere, de ennél többet is mondok: ikonja. Az 1990-es évektől fogva többször is körbehajózta a Földet vitorlással, hol egyedül, hol társsal, hol versenyen, hol csak önmagával versenyezve. Mi pedig itthon izgultunk érte, és belegondoltunk, milyen rossz lehet ott egyedül, a Csendes-óceán közepén.... Fa Nándor mindvégig hatalmas akaraterőről tett tanúbizonyságot- és mindemellett megmaradt egy végtelenül rokonszenves embernek. A Magad,uram, azért jó könyv, mert kicsit a teljesítmény mögé néz: érzelmeket, hatalmas értelmet, és nagyon nagy szívet találunk ebben az emberben. Amit nagyon nehéz lehetett elviselni ezekben a több hónapon át tartó utakban, az a magányosság. Ezt csak úgy lehet feldolgozni, ha az ember szívében ott van valaki vagy valami. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik mindennapos életküzdelmeikhez szeretnének társat találni, egyfajta szellemi vezetőt. Több ez, mint egyszerű sportkönyv. Példa, amit követhetnek az utánunk jöv