Bejegyzések

részvénytársaság címkéjű bejegyzések megjelenítése

Erle Stanley Gardner:Az álmos moszkitó esete

 Erle Stanley Gardner, a Perry Mason- történetek kitalálója,ezúttal valami különlegeset alkotott. Összekapcsolta a klasszikus krimit a westernnel. Az eredmény egy kiváló könyv, Az álmos moszkitó esete. Azonban ez a " kiváló" jelző annak köszönhető, hogy Gardner írói tehetsége túlnőtt saját választott témáján.. Sem E.S. Gardner, sem az amerikai krimi esetében nem ez a fajta kollázs-technika bizonyult előremutatónak. Ennek ellenére Az álmos moszkitó esete jó könyv. Ebben a miniatűr könyvajánlóban rövid spoilert közlök a könyvről, hogy ezzel próbáljam meg felkelteni az érdeklődést.  A fiktív történet valamikor az 1930-as években játszódik, Kaliforniában.Perry Mason éppen leveleket ( három hónap felgyűlt anyagát) válogatja irodájában, amikor két ügyfél érkezik. Az egyik úgy néz ki, mint egy bankár, a másik úgy néz ki, mint egy lepusztult, alkoholista aranyásó, kicsit 19.századi figura. Mason mindenképpen beszélni akar ezzel a különc alakkal, a bankár nem érdekli. Salty- mert így

Oláh Gábor:Telkemen az Erzsébet-híd

 Hallottak már olyan részvénytársaságról, melynek  - nincs tulajdonosa - egyetlen tulajdona egy lépcső, de az sem az övé - egyetlen részvényt sem bocsátott ki? Egyvalamije van:ügyvédje. Oláh Gábor tapolcai születésű ( 1938) író, képzőművész dokumentum-hangjátéka egy ilyen részvénytársaságot mutat be. A hangjáték nagy sikert aratott, és 1979-ben könyv alakban is megjelent.  Voltaképpen nem másról van szó, mint a történelemről. A két világháború között Budapesten működött egy részvénytársaság, ennek, sok más mellett, volt egy bérháza. Magyarán: a részvénytársaság azzal foglalkozott, hogy a saját tulajdonában lévő házban bérbe adott lakásokat. Csakhogy jött a második világháború, és a házat lebombázták. 1945 után, az újjápítés időszakában, a romokat tökéletesen eltakarították. Viszont nem törölték az épületet a földhivatali nyilvántartásból. Egyrészt azért, mert akkoriban mindenkinek kisebb gondja is nagyobb volt a hivatali ügyintézésnél, másrészt mert bíztak abban, hogy a házat egyszer m