Könyvekről mindenkinek

 Josef Pieper (1904-19979)a 20.század  egyik legismertebb német filozófusa, teológusa. Ahogy könyvének előszavában Karl Lehmann fogalmaz, Piepert leginkább a teológia előszobája, az úgynevezett határterületek érdekelték.Magyarul , sajnos, kevés mű jelent meg tőle, pedig német nyelven megjelent írásainak összkiadása kilenc vaskos kötetet tesz ki. Mai olvasó számára mind nagyon érdekes művek, a magyar könyvkiadás egyik adóssága lenne, hogy a mi nyelvünkön is megjelenjenek legalább a fontosann, gyakrabban idézett művek. A Szabad idő és kultusz című könyv ismertetésekor már a címnél el kell időznünk kissé. A Szabad idő, abban az értelemben, ahogy a köznyelvben használjuk, leginkább a pihenés, a szórakozás, a családdal, barátokkal való együttlét idejét jelenti, legalábbis 21.századi értelmezés szerint. Josef Pieper nem ebben az értelemben használja ezt a szót- ha németül is ért a Kedves Látogató, akkor talán megenged egy kis fogalommagyarázatot. Németben a mai értelemben vett szabadidőt Fre

 Csermely Péter biokémikus,hálózatkutató,tudományos tehetségkutató és -fejlesztő. Bloghálózatos életfilozófiám című kitűnő könyvében sajátos filozófiai szemlélettel közelít a világhoz:szól gazdaságról,tudásról,tehetségről,társadalmi és mentalitásbeli problémákról. Ebben a rövid kis könyvajánlóban nincs módom arra,hogy fejezetről fejezetre ismertessem a könyv vázlatos tartalmát-amúgy sem vagyok a spoiler megszállottja-inkább arról írnék,hogy nekem,mint egyszerű olvasónak,miért marad emlékezetes Csermely Péter könyve. Először is azért,mert minden területen továbbléptet. Nem pusztán érint dolgokat,hanem igen őszintén és mélyen,új szempontokat adva tárgyal nagyon komoly és a jövő szempontjából fontos kérdéseket.Csiszolja a személyiséget,példának okáért a Rooseveltről és Churchillről illetve arról a bizonyos harmadik személyről  szóló fejtörőt nem ismertem,de sokatmondó. Egész éjszaka nem aludtam,gondolkoztam magamról. Az énképemről,tudniillik... A tehetséggondozásról szólva:nagyon rokonsze

 Nyikolaj Bergyajev a 20.század egyik legellentmondásosabb filozófusa. Orosz arisztokrata családból származik,kapcsolatba került marxistákkal,keresztényekkel,a hivatalos egyházat elítélő keresztényekkel,anarchistákkal. Éppen ezért a Bergyajev munkásságával foglalkozók próbálták őt a legkülönbözőbb dobozokba belehelyezni. Anarchista,marxista,szociáldemokrata,keresztény-egyik besorolás sem bizonyult helyénvalónak.  Hogy miért,az kiderül az Önmegismerés című könyvből. Ez egy afféle filozófiai önéletrajz,melyben Nyikolaj Bergyajev saját szellemi útjának főbb állomásait rajzolja meg,igen érthető és élvezetes stílusban. Bergyajev perszonalista filozófus. Hogy ez mit jelent konkrétan az ő esetében,ezt az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A perszonalizmus szerint minden megismerés legfőbb tárgya a megismerő,azaz a személy. Minden,a külvilágból érkező inger,ismeret,stb áthalad az egyénen,ezért megváltozik. 2. Az előzőekből következik,hogy nincs abszolút objektív dolog. Nem tekinthet el az egyé