Könyvekről mindenkinek

 A 21.századi emberiség egyik legnagyobb problémája a társtalanság,a magány,a folyamatosan elszenvedett egyedüllét. Daniel Schreiber esszékötetében azt vizsgálja,miért vannak/vagyunk annyian egyedül,s mi lehet a megoldás a magány és az ebből fakadó depresszió ellen. Rövid kónyvajánlónkban megosztjuk Önökkel Schreiber könyvének néhány fontosabb gondolatát,illetve kérdését. A legfontosabb kérdés:mit nevezünk magánynak?Van-e különbség a magány és az egyedüllét között (Schreiber szerint igenis van-a német nyelv is két különböző szóval jelöli a két létállapotot).A nagy elbeszélések, a nagy történetek eltűnése,a pillanatnak felértékelődése vajon hozzájárul ahhoz,hogy magányosan éljünk?Annyiban biztosan,hogy felbomlottak a tradicionális közösségek,nincs fix helye senkinek sem az emberi társadalomban. Ez fokozza az emberek bizonytalanságérzetét,csökkenti az önbecsülést (Mit is gondolunk ilyenkor:"Engem nem lehet szeretni,idegesítő vagyok,csak teher vagyok másokon"stb.),ezáltal pedig ...

Kultúrpesszimista- mondják a divatos és divatból kifelé menő álfilozófusok az effajta könyvekre. Pedig Mario Vargas Llosa perui író csak józanságot akar. Vissza akarja hozni az értéket a kultúrába. Merthogy- amint az a Látványcivilizáció című könyv több esszéjéből is kiderül- ezek az értékek elvesztek.Van helyettük elvont posztmodern okoskodás ( Llosa különösen kárhoztatja Derridát, Foucault-t és követőiket),mely kétségbe vonja egyáltalán a létezés létjogosultságát is, van szexuális szabadosság, mely a nem megváltoztatására, a természetes emberi közösségi értékek, például a család tagadására épül. Aki nem hiszi, olvassa el Llosa könyvében azt az írást, mely arról tudósít, miféle szexuális tanfolyamot szerveztek az általános iskolásoknak Baszkföldön, vagy hogy miféle könyveket árulnak Párizs legnevezetesebb könyvesboltjában. Van-e remény arra, hogy Llosa vágyai megvalósulnak? Talán igen. A világ értelmisége, mivel egyre kevésbé érti a posztmodern filozófusokat és a dekonstrukció hívei...