Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:Közelítések Szabó Magda karriertörténetéhez. Régen olvastam ekkora élvezettel irodalomtörténeti művet. Soltész Márton könyvében túllépi a műfaj megszokott kereteit és elgondolkodtatja az Olvasót olyasmikről,melyek túlmutatnak a szűk értelemben vett irodalom határain. E rövid könyvajánlóban szeretnék néhány gondolatot megosztani a Kedves Látogatókkal,melyek az Önmaga hőse és áldozata című könyv olvasásakor ébredtek bennem. 1. Szeretem Szabó Magda könyveit. Kedvenceim a Katalin utca,az Ókút és a Régimódi történet.  2. Soltész Márton könyvét nagyon jónak tartom,élvezettel olvastam. 3. Nagyon bátor és szókimondó a Bevezetésnek aton része,mely az irodalomtudomány/irodalomtörténet kérdését tárgyalja. Jómagam az 1990-es években jártam irodalom szakra,s tapasztalnom kellett,hogy az egyetemi oktatásban túltolták a szövegközpontú műértelmezést. A szöveget,mint olyat,függetlenítették a kontextustól,levegőben lebegő angyalt dekonstruáltak belőle. És ezt elnevezték korszerű...

Divatos dolog ma az irodalomtudományban és úgy általában: az esztétikában, olvasatokról, értelmezésekről beszélni. Grecsó Krisztián:Vera című kitűnő könyvének- véleményem szerint- kétfajta olvasata lehetséges. Mindkét olvasat teljes mértékben lefedi a mű jelentéseit, éppen ettől válik izgalmassá, egyedivé ez az irodalmi élmény. Ha tehát ajánljuk ezt a regényt, úgy ajánljuk, hogy hozzátesszük:kétszer kell elolvasni a Verát. Egyszer az egyik, másszor a másik olvasat szerint.  Az első olvasatot/értelmezést úgy is nevezhetnénk: lélektani realista. Eszerint az olvasat szerint a történet tényleg az 1980-as években játszódik, Vera, Sári, Langaléta, Jozef és többiek tényleg szegedi általános iskolások, méghozzá az alsó-felső tagozat határán. Vera, Sári és Jozef szerelmi háromszöge tényleg diákszerelem, amelyben szerintem mindannyiunknak volt része, a tanítónéni tényleg szereti hivatását, anya és apa pedig valóban nem más, mint két, gyermeke váratlan viselkedésétől- finoman szólva is- zavar...