Könyvekről mindenkinek

 2023-ban a norvég Jon Fosse nyerte el az irodalmi Nobel-díjat. Méltó helyre került a díj: Fosse ugyanis az utóbbi évtizedekben megújította az európai drámaírást.  Magyar nyelven is elég sok könyvet tudunk ajánlani Jon Fossétól. Akik szeretnének megismerkedni Jon Fosse írásművészetével, azoknak ajánljuk a hat színművet tartalmazó Valaki jön majd című kötetet: ez nagyjából keresztmetszetet nyújt arról, mit is értünk a "Fosse újfajta dráma-koncepciója" kifejezés alatt.A Nobel-bizottság külön kemelte Fosse " innovatív drámáit".  Szintén érdekesnek találom a Kovécs katáng Ferenccel közösen írt Ibsen én vagyok című könyvet. Mondhatni, egyedülálló az európai kultúra történetében.  Gratulálunk Jon Fossénak az irodalmi Nobel-díjhoz, s reméljük, még sok kiváló alkotással ajándékozza meg a világot!

 2022-ben a francia irodalom csillaga, Annie Ernaux kapta az irodalmi Nobel-díjat. Ebből az alkalomból szeretnénk tisztelegni előtte. Két olyan kisregényét ajánljuk a Kedves látogatók figyelmébe, melyeken keresztül nagyon jól, pontosan tetten érhetjük Annie Ernaux írói stílusának főbb ismérveit.  Az első kisregény az Árulás. Az írónő önéletrajzi elemeken alapuló kisregénye egy fiatal lány (azaz Arnie) és édesapja viszonyáról szól- a felnőtté vált írónő utólag, a szülő halála után sok évvel, igyekszik megérteni azt az embert, aki olyan távol került tőle. Az írás a megértés, az önelemzés eszköze, nem pedig valamiféle " tényfeltáró" tevékenység.Az apa tipikus ( bár az irodalomban csak ritkán megjelenő) francia paraszti társadalom tagja, szerves része. Tizenkét éves koráig jár iskolába, rendszertelenül, ahogy a mezei munka engedi. A meglehetősen szigorú tanítónő tehetetlenül veszi tudomásul, hogy újabb tanítványa akad, aki nem tanul meg rendesen olvasni. Felnőttként életét a háza

Kazuo Ishiguro könyvei lektűrök. Akkor is szembe kell néznük ezzel a ténnyel, ha az író 2017-ben elnyerte ( nála jóval esélyesebb jelölteket megelőzve) az irodalmi Nobel-díjat. Másfelől Kazuo Ishiguro nagyon-nagyon jó lektűríró, talán meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy új műfajt teremtett a lektűrön belül mégpedig a posztmodern lektűrt. A posztmodern lektűr átveszi a 20.század második felének íróitól a tér-és időbeli nemlineáris vonalvezetést, szabadon bánik a cselekménnyel, igyekszik minden sablont elkerülni- ezáltal maga is sok esetben válik sablonossá. De a Napok romjai című könyv ( a japán Szerző nem ezért kapta a Nobelt) valóban levet magáról mindenféle egyenruhát. Főhőse egy komornyik, aki éppen gazdát cserél, és próbál visszaálmodni egy békésebb, úribb világot, amikor is komornyikok még úriembernek számítottak, nem volt háború, legfeljebb az előszelét érezték, és mindenki olyan úri társaságbeli módon viselkedett, hogy éppenhpgy súrolja a sznobizmus határvonalát, de nem

Monumentális könyvet írt Tolsztoj, több, mint ezerötszáz oldal a Háború és béke két kötete, éppen ezért egy ilyen kis blogban nem lehet arra vállalkozni, hogy átfogó értékelést adjunk a regények regényéről. Éppen ezért egy elbeszélői megoldásról, a francia nyelv használatáról szeretnék beszélni. Miért van az, hogy egy orosz regényben, a napóleoni időkben játszódó Háború és békében olyan sok francia szöveg fordul elő? Nemcsak a franciák, de az orosz regényalakok is franciául beszélnek, Európának akkoriban az volt a " művelt nyelve". A francia nyelv funkciója kettős: 1. Tolsztoj azt akarja bizonyítani ,hogy a korabeli oroszországi elit, ellentétben a nyugat-európai értelmiség állításával, igenis átvette a nyugati műveltség alapjait, még ha olykor felszínesen is. 2. A francia szövegeknek elidegenítő hatásuk van, lelassítják a rohamosan sodró történetet, megállásra, töprengésre késztetik az Olvasót. Ajánlom mindenkinek, olvassa végig Andrej hercegnek, Natasának és többiekn