Könyvekről mindenkinek

 Sándor Iván a kortárs magyar irodalom veteránja ( remélem, nem sértődik meg ezen a kitételen), már több, mint hatvan kötete jelent meg. Szakadékjátszma című regényének témája maga a fiatalság:milyen volt fiatalnak lenni, iskolába járni, szerelmesnek lenni a Kádár-rendszerben. Szó nincs felszínes nosztalgiáról:pontosan a küzdelmekről, a szürkeség elleni szellemi harcról, az emberi viszonyok bonyolultságáról szól ez a regény. Ha szabad személyes megjegyzést tennem:bennem olyan személyes élmény-húrokat pengetett meg, hogy az szinte csodaszámba megy. Nekem is voltak tanáraim, akik különórákat tartottak, én is hallgattam filozófiát bilológiaszertárban ( Descartes bizonyára nagyon örült), szóval, olyan könyv ez, amely recenzensnek is megdobogtatta a szívét. Lásztra nincs benne semmi izgalom: Sándor Iván ellenáll a kísértésnek, hogy valami feszültségteljes,fordulatos történetben emlékezzék meg Magyarország 20.századi történelméről. Maga a háttér a feszültségteljes,a milliő.   A diákok, a teh

Sándor Iván:Drága Liv című könyvében a magas szintű, nívós,hagyományokra épülő és újításokra büszke elbeszélő szépirodalom találkozik az esszé műfajával, a személyes az általánossal, a kultúra és a közélet világa a magánszférával. Egy magyar fiatalember szemszögéből beszél el eseményeket, olyan történeteket, melyeket nem mindenkinek volt módja átélni. Ez a fiatalember ugyanis, a szocializmus időszakában, a hidegháború egyik legélesebb helyzetében,az 1968-as csehszlovákiai bevonulás idején, éppen útlevéllel tartózkodik Párizsban.  Akkoriban nagon sok fiatal szeretett volna a szabadság és kulturális élet európai fővárosaként számontartott Párizsban tartózkodni, de a Kádár-rendszer nem akarta a magyar fiatalokat Párizsba engedni, úgyhogy sokan nem kaptak útlevelet. A kevés szerencsés ezért igyekezett mindent látni és átélni és megtudni, hogy majd itthon mesélhessen. A többieknek, akik itthon maradtak.  Ebben a könyvajánlóban azt szeretném elmesélni, amit jómagam éreztem, miközben olvastam

 Sándor Iván:Századvégi történet című könyve egyszerre történelmi regény és pszichológiai elemzés. Nagyon magas nívójú,fajsúlyos prózairodalom,amely,annyi más jó magyar könyvhöz hasonlóan,nem kapta meg a kellő figyelmet sem a kritika,sem az üzleti-kiadói szféra részéről.  A történet a 18.század végén,az 1790-es években játszódik. Főhőse Orczy Ferdinánd testőrhadnagy,snájdig katonatiszt,akit belül gondok özöne emészt. Sokat utazik,látja az ország rossz állapotát,a Habsburg-államapparátus gyengeségét,mindenféle reformtól való irtózását. Tudja,hogy ő maga is eleme a rendszernek,de nem tud javítani a rendszeren. Ráadásul magánélete is válságba jut:szerelme,Clara Krakowska,osztrák főkamarás felesége,egyre önzőbb,zsarnokibb,ráadásul apja belekeveredik a Koszciuszko-féle összeesküvésbe,ami könnyen tönkreteheti Orczy Ferdinánd katonai karrierjét. S hogy még "jókaisabb"legyen a történet,Clara nővére beleszeret Orczyba. Egészen addig,amíg...dehát ez majd kiderül a regényből.  Sándor Iv