Könyvekről mindenkinek

 John Paget brit utazó az 1830-as években bejárta Közép-Európát. Írt Ausztriáról, Magyarországról és Erdélyről. Írása jóindulatú, empatikus, de nem hallgatja el azokat a hibákat sem, amiket útja során tapasztalt. A monumentálisan vastag könyvből ( melynek első, teljes magyar nyelvű kiadását a Rubicon Intézet munkájának köszönhetően ismerjük meg)  néhány olyan szövegrészről szólnék, amely bennem ,mint recenzensben megmaradt.  1. Magyarország az európai köztudatban úgy élt, s sok helyütt még ma is úgy él, mint a végtelen mennyiségű és kitűnő minőségű ló országa. Ehhez az állásponthoz képest Paget sokkal kritikusabban ítéli meg a magyarországi lótenyésztést. Véleménye szerint a magyar parasztok egy igen gyenge, a spanyol fajtával kevert közönséges parasztlovat haszálnak, ami legfeljebb díszszemlére jó. Paget szerint Angilából hazatérve Széchenyi István gróf egyik célja a lóversenynek beindításával pontosan az volt, hogy a minden tekintetben sokkal jobb angol lófajtákat Magyarországon is m

 Justh Zsigmond (1863-1894) egyike a magyar irodalom tragikusan fiatalon elhunyt alkotóinak. rövid életében elkezdte A kiválás genezise című sorozatát, melyben filozófiai és szociológiai nézeteit fejtette volna ki, tizenöt kötetben. A tizenöt kötetből három készült el, ezekből a leginkább színvonalasra a Fuimus sikerült. Fuimus latinul annyit jelent: voltunk., ezt itt úgy kell érteni, hogy valaha dicsők voltunk, mára pedig elkorcsosultunk- tehát Justh a Kölcsey-féle nemzethalál- gondolatot viszi tovább, csak már kevésbé romantikus formában, kevésbé végletes kifejezésmóddal, polárosult társadalmi körülmények között.  A regény cselekménye ( és ez itt egy rövid spoiler akar lenni, aprócska reflexiókkal) röviden összefoglalható, mert nem a cselekmény, hanem a párbeszédesa formákban előadott történelmi-filozófia fejtegétesek alkotják a regény lényegét. Márfai Márfay Gábor, felvidéki nemesúr, különös végrendelettel örvendezteti meg hozzátartozóit: a Gábor fiút el kell szakítani családjától,