Bejegyzések

gőzmozdony címkéjű bejegyzések megjelenítése

Tóth Krisztina: Világadapter

A mai időkben a verseskötetek úgy jönnek és mennek, mint lestrapált állomáson a gőzmozdony: egyszercsak itt voltak, átsuhantak életünkön, és nem történt semmi különös. A magyar költészet színvonala az elmúlt hú sz évben folyamatosan csökken, ennek többek között az is oka, hogy nem éri meg verset írni . Lassan olvasni sem. Tóth Krisztina a ritka kivételek közé tartozik. Világadapter című könyvében számtalan olyan, a nyugatosok eszmei talaján álló vers található, mely egészen biztosan be fog kerülni az elkövetkező évek irodalom-tankönyveibe. Hogy vagytok? című vers ellentétező szerkezetével tűnik ki, a Háromnegyed című vers lejtése Kosztolányira emlékeztet, a Ház című költemény a földi emberi élet végességéről szól, de recenzensnek mind közül a Koravén cigány című Vörösmarty-parafrázis tetszik legjobban. De számtalan remekmű található ebben a vékony kötetben, igazolva Karinthy állítását, miszerint jó vers ritkán születik, de akkor nagyon. ( Magvető, 2016.)