Könyvekről mindenkinek

 Sokáig tanakodtam, vajon hol a helye a magyar irodalomban ennek a regénynek. Aztán ráébredtem az egyszerű válaszra: a legnagyobbak között. Akkor már csak az kérdés, hogy legnagyobbaknak hol van a helye... Ottlik Gézát általában az Iskola a határon című könyvéről ismerjük. Pedig a Hajnali háztetők szintén remekmű, csak valahogy kevesebb figyelem jutott rá. Ha egyetlen szóban akarnánk összefoglalni, miről is szól ez a mű, hát : a fiatalságról. Az emberi életrnek arról a korszakáról, melyben mindenki, aki embernek hívja magát, szerelmes, mindenki tanul, alkot, ábrándozik és néha még produkál is valamit. Amikor a mundenféle multságokról mennek haza a fiatalok, s mosolyognak rájuk a hajnali háztetők. Amikor elképzelni sem tudjuk, hogy a mi érzelmeink és gondolataink ne számítanának sokat a világrendszerben. a világot még nem ismerjük, de tapasztalataink már vannak, ezeket fogjuk az elkövetkező évtizedekben ( méghozzá kemény évtiezedekben) szépen egymásra rendezni, vagy legalábbis afféle él

 Tove Alsterdal: Gyökerestül kitépve című könyvét az év legjobb svéd krimijének választották- pedig arrafelé akad konkurrencia ebben a műfajban. Nagyon jól felépített, lélektani történésekre koncentráló bűnügyi regénnyel van dolgunk. Minden bánata, szomorúsága ellenére élvezetet kínál az olvasás. Most egy rövid spoilert közlünk a regényről,aztán lehet menni a könyvesboltba,vásárolni, vagy a könyvtárba, kikölcsönözni.  A történet napjainkban játszódik, Svédország északi részén, szinte már a sarkvidéken. Csak olyan emberek élnek itt, akik szeretik a természetet és a csendet, és pszichésen el bírják viselni a közel fél évnyi sötétséget. Olof Hagström, aki nem tartozik ezen emberek közé, ide tér vissza, hogy hosszú évek után újra lássa édesapját, az öreg Svent. Csakhogy nagyon rémisztő látvány fogadja:a kutya bezárva a konyhába, onnan üvölt, de rettenetesen, a papa pedig a zuhany alatt fekszik, holtan,egy fekete széken, a háznak pedig minden pontját elöntötte a víz. Eira Sjödin nyomozót bí