Könyvekről mindenkinek

Harry Kemelman: A rabbi csütörtökön lelépett című  könyvének voltaképpen kettős funkciója van. Az első funkció a szórakoztatás, ezt egy krimi által kapjuk meg. Barnard' s Crossing amerikai kisvárosban dúl a harc a körül, hogy állítsanak-e jelzőlámpát a zsinagóga elé. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, meg kellene vásárolni egy telket. Csakhogy a telek tulajdonosa egy hírhedt antiszemita, aki semmiképpen nem akarja, hogy az ingatlan a zsidó hitközségé legyen. Aztán egy nap holtan találják ezt a "úriembert". Öt lövéssel végzik ki, úgyhogy a nyomozóknak semmi kétsége. gyilkosság történt. Vajon ki a tettes, a Rabbi? A házban élő fiú, akit az öreg rendszeresen megalázott, vagy valamelyik üzlettárs? Harry Kemelman könyvének másik funkciója a tanítás. Akinek van affinitása végigolvasni Small rabbi tanításait, rengeteget megtudhat a zsidó vallásról. Mi az Szédereste? Miért imádkoznak a zsidók formula szerint? Miért nem vesznek részt a nők a férfiak imájában? Hogyan vélekednek a zsid

A költő halálának századik évfordulójára...hát, biztosan nem ilyen megemlékezésről álmodott. Ifj .Tompó László:Ady tévedései és igazságai című könyve demitizálja Adyt. Ettől jobb dolgot nem is tehet: nagyon szerencsétlen dolog ugyanis, hogy a magyar irodalmat olyan emberi szegletkövekre építettük, amelyekről kiderült, hogy nem is szegletkövek, inkább csak apró kavicsok. Az irodalom története nem Biblia: a művészetben nincsenek szentek. A hazai irodalomtörténetírás viszont sokáig ennek ellenkezőjét állította. Ady volt minden: magyar, forradalmár, haladó, istenes, szerelmes, példakép, minden. Adyt az utókor szentté avatta. Egyszer azonban eljön az a pillanat, amikor a hamis szentek és hamis próféták lelepleződnek. Ifj .Tompó László elhozta ezt a pillanatot. Kiderül Adyról, hogy gondok voltak magyarság- identitásával, ellentmondásos volt a zsidósághoz való viszonya ( bár, mint kiderül, azért nem volt sem antiszemita, sem filoszemita), szabadkőműves- kapcsolatai igencsak kihatottak köl

Alcím:A szabadság első 24 órája. Rudnóy Teréz könyve, a Szabaduló asszonyok, első kiadása 1947-ben jelent meg, alaposan felkavarva a második világháború után újjáépítkező Magyarország irodalmi életét. Rudnóy ugyanis nem happy endként mutatja be a második világháború végét, a koncentrációs táborok felszabadulását, hanem tudatosítja Olvasóiban: új történet kezdődik, új konfliktusokkal. Itt van mindjárt a felelősségvállalás kérdése. Minden német közkatona, minden KZ-őr azzal védekezik, hogy parancsra tették, amit tettek. A regény főhősnője próbálja leleplezni ezt a hazug játszmát, mert látja: ha ez így folytatódik, akkor kizárólag Adolf Hitler lesz a felelős, ő pedig már halott. A szadisták, az antiszemiták pedig megússzák. Szabadon élik tovább tisztes polgári életüket. Nem tudja, hogy ez a kérdés a nagypolitika szintjén dől el. A győztes szövetségesek nem akarnak bosszúhadjáratot, sőt: a számukra hasznos egykori nácikat fel akarják használni saját céljaikra. A  háború végén már érző

Szabó Dezsőtől legtöbben csak a Horthy-korszak társadalomformáló művét, Az elsodort falut ismerik. Pedig Szabó Dezső munkássága nem korlátozódik erre az antiszemita felhangoktól sem mentes regényre. Az 1930-as években felismerte- vagy felismerni vélte, kinek hogy tetszik- hogy a magyarságra a svábság éppen akkora veszélyt jelent, mint a zsidóság. Ebben természetesen nem volt igaza, dehát utólag könnyű okosnak lenni...Mindenesetre a svábellenes nagy ráébredésből született egy szellemes hangú politikai pamflet Ede megevé ebédem ( Milyen szekfű nyílt Schittenhelm Ede sírján?) címmel. Az írás könyv alakban is megjelent. Szabó Dezső ebben a műben a kor vezető történészének, Szekfű Gyulának válaszolt. Szekfűt irritálta az idegenellenesség, Szabó és az őt követő értelmiségiek ( nagyon sokan voltak) viszont asszimilációellenesek voltak. Pontosabban: úgy vélték, nem lehet a zsidókat és a svábokat asszimilálni. A két szellemi óriás vitájából még további viták kerekedtek, melyek egészen az 1944