Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:Személyes márkaépítés introvertáltként Dr.László Móni könyve sok ember számára adhatja vissza reményt. Van ugyanis egy olyan közfelfogás a magyar ( és tegyük hozzá:az európai-amerikai) társadalmakban, hogy az boldogul a világban, aki remekül megtalálja másokkal hangot, folyamatosan- és jól- kommunikál, szereti őt a környezete,stb. Tehát, mondjuk ki: extravertált ( a könyvhöz hasonlóan használjuk itt mi is az " a" betűs alakot). De mi lesz akkor az introvertáltakkal? A közfelfogás szerint a " csendeseknek". a " visszahúzódóknak" csak a másodhegedűs szerepe marad, vezető állásban eleve ne is reménykedjenek, hiszen ott " jól kell tudni bánni az emberekkel", tudni kell érvényesítetani magadat stb. Ez a közfelfogás, amit sajnos, egyes üzleti tanácsadók csak felerősítenek.  László Móni: Titkos hírnév című könyve egyetlenegy dologról szól: hogy mindez nem igaz.  Nem igaz, mert az introvertált és extravertált között pusztán csak annyi a k

Vajon szeretnénk-e emlékezni mindenre? Valószínűleg nem, hiszen ki akar emlékezni például a traumáira, párkapcsolati csalódásaira,életközepi válságra, és egyebekre? Valószínűleg senki. Viszont azokra az eseményekre, nevekre, számokra, helyekre, folyamatokra, melyek fontosak lennének továbblépésünk, fejlődésünk számára, igenis akarunk emlékezni. A régi osztálytársak nevét sem akarjuk elfelejteni, csak éppen valahogy úgy adódik... Kevin Horsley:Emlékezz mindenre című könyve abban segít, hogy fejlesszük memóriánkat, új ajtókat nyissunk meg benne, új lehetőségeket fedezzünk fel tanulásunkban, munkánkban, magánéletünkben. Hogy mit is jelent Szerző neve előtt a " Grandmaster" jelző? Tudnunk kell, hogy a világon léteznek ún, memóriabajnokságok. Ezek résztvevői olykor egészen elképesztő teljesítményekre képesek elméjükkel.A győztesek pedig jogosultak bizonyos címek használatára. Kevin Horsley esetében ez a Grandmaster jelző többek között azt jelenti, hogy Szerzőnk fejből tudja a pí é

 Hahner Péter megírta a francia forradalom és a francia 19.század történetét, méghozzá a korszak két jellegzetes szereplőjének, Fouchénak és Talleyrandnak életrajzán keresztül. Az eredmény:a magyar történetírás mesterműve, egy nemzetközi szinten is kiemelkedő monográfia. Minden történész és történészhallgató számára kötelezővé tenném- csak hát, persze, ez nem rajtam múlik. Az alábbi könyvajánlóban néhány- általam fontosnak tartott- észrevételt fűznék ehhez a kitűnő színvonalú és terjedelmileg sem elhanyagolható műhöz, hogy ezzel is kedvet csináljak az Olvasónak ahhoz, hogy a manapság hatalmasra nőtt könyvtári polcokról éppen ezt a kötetet vegye le.  1. Mindenekelőtt:nagyon jó dolognak tartom ezt a kontextusba helyezett, mégis életrajzi szemléletű történetírást. Talán ez lehet a politikatörténetírás jövője. Pl. megírni az amerikai függetlenségi háború történetét George Washington szempontjából, vagy a Szovjetunió történetét Molotov életrajzán keresztül, vagy- ne álljak le az ötletekkel,

 Olyan civilizációban élünk, mely lassan feléli tartalékait, visszafordíthatatlanná tesz bizonyos káros folyamatokat. Közben mi magunk is szépen feléljük magunkat. Túl sokat akarunk, nem hagyunk magunknak elég időt, nem tudunk jól dönteni. ritkán gondolkodunk azon, mit szeretnnk kezdeni az életünkkel.  Greg McKeown könyve ebben a gondolkodásban segít bennünket. Greg szerint a fő probléma az, hogy túl sokat akarunk, és a világ is túl sokat követel tőlünk,ezáltal sérül az ember, sérül a minőség. Hogy mit is gondol a Szerző erről a bonyolult, 21. századi világról, az leginkább a 36-37.oldalon található szövegrészből derül ki. Éppen ezért e könyvajánlóban erről a gondolatsorról szeretnénk írni.  A káros hatások már az iskolában kezdődnek. Greg McKeown szerint be kell fejezni az unos-untalan való gépies ismétléseket,olyan projekteken kell dolgozni, melyek fejlesztik a diákok képességeit. Megfelelő jövőképet kell vetíteni a srácok elé, hogy tisztában legyenek azzal, mit is akarnak kezdeni az

 Andrea Camilleri könyve újabb húsz Montalbano-történetet tartalmaz. Általánosságban a Szerző remek karakterteremtő képességét,valamint a történetek eredetiségét emelhetjük ki. A művek hangulata igazi olaszos:pörgős,dinamikus. Most villantsunk fel néhányat a történetekből,persze nem lelőve a poént,hanem csak kedvcsináló jelleggel,ahogy az egy könyvajánló bloghoz illik. Előfordul,hogy a betörő megijed,és zsákmány nélkül távozik. Ez történik a Főpróba című elbeszélésben. S hogy mitől ijed meg a sokat látott hetvenéves betörő?Attól,hogy a házigazda meghalt,aztán felkel,aztán ugyanezt teszi a felesége is. Mi értelme ennek az egésznek?Montalbanót nem hagyja nyugodni az eset... A bűnügyi irodalom igazi remekműve A szegény Maria Castellino c.novella. Az áldozat egy hetvenéves,de még mindig dolgozó prostituált. Vajon a pincérként dolgozó férj,a búbánatos Serafino volt a tettes?Vagy valamelyik idős ügyfele haragudott meg Mariára?Esetleg a gyilkossághoz a felette lakó kétgyermekes anyukának van

 Tom Wittgen álnév. Ingeborg Siebenstadt a művész eredeti neve és jó realista bűnügyi regényeket írt, könyvei elsősorban a keleti blokk országaiban voltak népszerűek. A Magánélet című regény főhőse Eiserbeck magánnyomozó, aki tíz év amerikai tartózkodás és szakmai tapasztalatszerzés után látogat haza, az akkori kelet-németországi Passau környékére és nyit ott irodát, ahogyan azt már megszoktuk, csinos, szőke titkárnővel.  Egy nap egy egyszerű parasztasszony állít be Eiserbeck irodájába. Eltűnt a lánya. Csakhogy amikor a magánnyomozó kérdezgetni kezdi, valahogy bizonyos dolgokat nem árul el a hölgyről. Például, hogy viszonya volt az utazási irodában a főnökével. És hogy az erdésszel is volt némi kapcsolata. Aztán egy gyanús fiatalember is képbe kerül. Anyuka azért nem beszélt a három férfiról, mert attól félt, szégyenbe kerül a lánya... Sajnos, nem szégyenbe került, hanem meghalt. Levágott fejét az útszéli árokban találták meg. Valaki rettenetesen haragudott rá.  Tom Wittgen: Magánélet