Könyvekről mindenkinek

Az 1970-es években- legalábbis az akkori idők irodalmi gurujai ezt állították- válságba került a hagyományos próza. ebből a válságből két út ágazott el: - a posztmodern- ezzel most külön nem foglalkozunk, szerintem mindenkinek megvan a véleménye róla - a mágikus realizmus. Ez az irányzat elsősorban Latin-Amerikában lett népszerű (Garcia Márquez: Száz év magány), de jutott belőle Európába, mégpedig annak keleti részére is. Sorin Titel román prózaíró: Asszony, íme a te fiad című regénye valahol a Regátban, a kommunizmus legsötétebb történelmi pillanataiban játszódik. Sofia együtt él- pontosabban kifejezve: egy szobában lakik- egyik fiával és menyével, mérhetetlen szegénységben. Sofiát az utóbbi napokban rémálmok gyötrik. Egy nagy házban van, a házban sok ajtó, az ajtón sok lakat. Át kell vergődnie, egész a legutolsó szobáig, ahol is meglátja legkisebb fia véres holttestét. És ez az álom kísérti Sofiát napról napra, hétről hétre. Közben feltárul a család élete, a múlt, ahol is Sofia-

És megkezdődött a büszke Nyugaton a történelem posztmarxista újraértelmezése... Che Guevara megszállott forradalmár volt. Intoleráns, tömeggyilkos, téveszméktől fertőzött. Csakhogy egyre több könyv jelenik meg róla, a fiatalok egy része számára újra példakép. Sajnos, épp az efféle könyvek, mint a Barrio-Jenkins szerzőpáros alkotása, tüzelik ezt a hazug újraértelmezést. Ebben a könyvben Che Guevara egy széplélek, aki nemes eszméktől vezéreltetve akar forradalmat gerjeszteni egész Latin-Amerikában. Még jó, hogy Európára nem terjedt ki a tenniakarás... Azt ajánlanám, mielőtt valaki belevág ebbe a könyvbe, olvasson el egy tárgyilagos, valóban történettudományi alapokon és forrásértelmezés által íródott könyvet Che Guevaráról, melyben bátran leírják az úriember nem éppen úriemberi gaztetteit is. És felvállalják azt, hogy Che nem volt egészen normális. Sem hétköznapi, sem szellemi, sem pszichiátriai értelemben. Hatalmas hiba lenne, ha a fiatal generáció elé példaképként állítanánk be a