Könyvekről mindenkinek

Bársony István a 19.század végének- 20.század elejének egyik legnépszerűbb gyermek- és ifjúsági írója volt- nem akármilyen mezőnyben. Aztán, ahogy jöttek a történelem viharai, könyvei kimentek a divatból, politikailag sem volt már megbízható. A gyerekkönyv-kiadók új arcokat kerestek, Bársony István pedig elfelejtődött volna- ha az 1980-as években a Móra Kiadónál valakinek eszébe nem jut, hogy kellene rá emlékezni, mégpedig válogatáskötettel. Így jelent meg aztán a Lármás vizek című könyv. Válogatott novellák, elbeszélések, mesék, kisregény, ami kell. Bársony Istvánnál maga a természet a mese, a kaland, az emberi történések ehhez viszonyítva csak háttérül szolgálnak. Ahogy a kis halikra felnő a vízben, ahogy a fülesbagoly ül a fán és vala furcsa hangot ad ki, melytől az egész környék állatvilága megijed- ez a történet. Bársony István azt szeretné nekünk, felnőtt gyerekeknek elmesélni, hogy a természet maga is kalad, csupa érdekesség, az ember csak vendég itt. Remélem, nem jut arra

Oroszországban ( illetve a volt Szovjetunióban) elképesztő tematikájú könyvek jelennek és jelentek meg. Ennek egyik oka az, hogy ez a hatalmas ország rengeteg éghajlati zónát, ebből következően rengeteg eltérő kultúrát átfog. Ez pedig változatossá és külföldi olvasó számára érdekessé, kicsit elcsépelt szóval: egzotikussá teszi az orosz irodalmat. Jurij Koval: Apróka című könyve először 1975-ben jelent meg oroszul. Az ifjúsági regény főhőse két sarki róka: Harmadik Napóleon illetve a Száztizenhatos. A két derék állat egy szibériai rókatelepről szökik meg, egyszerűen a szabadságvágy hajtja őket. Bejárják az erdőt, pockokat fognak, kutyaólban alszanak, csirkét lopnak, szóval, úgy élnek, mint egy róka. Aztán jön a kísértés, és Harmadik Napóleon hazamegy a telepre. Ott legalább van rendes étel, és biztonság. A kisebbik, Száztizenhatos, tovább folytatja bolyongásait, és megismerkedik a korabeli Szovjetunióval. A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy plasztikus stílusú. Szinte érezzük Szibéria

A 20.század tudományos-ismeretterjesztő irodalma sok olyan alkotással jelentkezett, melyek a 21. században is maradandó értéket képviselnek. Ezek közé tartozik Tótfalusi István: Vademecum- szokatlan szavak szótára című könyve. A mű elsősorban fiataloknak készült, de a felnőtt korosztály is sokat tanulhat belőle. Megtalálhatjuk e szótárban a tudományok idegen nyelvű szakszókincsének alapjait éppúgy, mint régi költőink által használt, mára a köz-nyelvhasználatból kikopott nyelvi terméseket. A népetimológiától kezdve a hőkömig, a kauciótól kezdve ( ezt a szót egyébként eredetileg a katonák világában használták, a házasodó tisztnek kellett kauciót letennie, hogy fedezhesse a dorbézoló életmód költségeit) a kelletlenig minden olyan szó szerepel a könyvben, melyet egyszerűen értenünk kell. Ezek nélkül csak félmagyarok vagyunk. Ráadásul elmondhatjuk, hogy Tótfalusi István igen alapos munkát végzett. Nem egyszerűen egymás alatt felsorolta az általa választott szavakat, hanem szépen, alaposan