Bejegyzések

Mitterand címkéjű bejegyzések megjelenítése

Timothy Garton Ash:Európa

 Timothy Garton Ash brit történész megírta Európa történetét. De nem úgy, mint a szaktudósok többsége- rengeteg évszámmal, lábjegyzetekkel, idegen eredetű kifejezésekkel "feldíszítve"- hanem érdekesen, az Olvasóval folyamatos párbeszédet folytatva, rengeteg személyes élménnyel, és sohasem öncélú anekdotizálással. Az Európa. A személyes tapasztalatok kontinense című könyv olyan, mintha útibeszámolókat vagy novellákat olvasnánk, mégis, mindenben megfelel a szaktudományosság kritériumainak. Az esszéisztikus tárgyalásmód ráadásul laza szerkezetet biztosít, ha valaki Olvasót egy-egy téma nem annyira bilincsel le, nyugodt szívvel átlapozhat a következő fejezetre. Persze, az igazi mégiscsak az, ha elejétől a végéig tanulmányozzuk át ezt a kitűnő történelmi könyvet. Minden fejezetből tanulunk valamit. Valamit? Nagyon is sokat!  Nagyon találó a könyv alcíme:A személyes tapasztalatok kontinense. Egy ázsiai vagy amerikai vagy más földrészről érkező számára Európa gyakran túl bonyolultna...

Türke András István (szerk.):A jelenkori Franciaország.1. kötet

 Ez a kétkötetes tanulmánykötet olyannyira jelentős műve a magyar történettudománynak, hogy a két kötetet külön-külön fogjuk ismertetni illetve ajánlani. Minden történelemmel foglalkozó ember könyvespolcán ott a helye e könyvnek. Mi, magyarok, Franciaország jelenkori történelméről igen keveset tudunk. Persze, ismerjük a jelentősebb politikusokat, pl. De Gaulle, Mitterand. Pompidou, Chirac, Sarközy, és a többiek- de hogy valójában hogyan is alakult a francia bel- és külpolitika, arról keveset tudunk. A Türke András István által szerkesztett mű éppen ezért hiánypótló.  Nincs arra lehetőségünk, hogy e rendkívül anyagerős könyv minden fontosabb gondolatát kielemezzük, inkább, csak szemezgetünk a gazdag termésből.  1. A legtöbb történeti mű De Gaulle elnököt afféle romantikus álmodózónak állítja be. M.Szebeni Géza tanulmányából kiderül, hogy ez távolról sem volt így. Ugyanilyen kétpólusú a tábornok viszonya a parlamentáris demokráciához. Volt, ait elfogadott, volt, amit ellenz...