Könyvekről mindenkinek

 Mielőtt kézbe vettem Varga Dmokos: íróiskola című könyvét, bevallom, voltak bizonyos kételyeim. Meg lehet tanulni az írást? Tanulás útján lehet valakiből jó regényír, novellista, vagy színházak kedvenc drámaírója? Nem valamiféle felsőbb eredetű ihlet hatására alkotnak zseniális műveket az írók, költők? Miután viszont elolvastam a könyvet ( egy délután kellett hozzá, alig tudtam letenni), rájöttem, hogy a helyes válasz a fenti kérdésekre:az írói tehetséget nem lehet iskolás módszerrrel tanulni, viszont egy jó könyvből sok dolgot megtanulhatunk az írásról, irodalomról, az irodalom történetéről. Mit is érdemes megtanulnunk? Például azt, hogy az író, különösen a prózaíró, nem feltétlenül ura hősei életének. Van, hogy a regény végén a hős egyszer csak meghal, és az író nem tehet ez ellen semmit. Ezt látja, ez jön a regény cseekményéből, így( kissé blazírt szóval) logikus. Sokszor az írót vezeti a tolla, megtanul írni a toll, az író csak eszköz marad, aki a tollat ( 21.századi értelemben: a

Cesare Beccaria:A bűnökről és büntetésekről című könyve a 18.század maradandó európai könyvsikere volt (Csokonai Vitéz Mihály is olvasta), a konzervatív egyházi körök viszont nagyon nekimentek-ezzel pedig jó reklámot csináltak neki... Beccaria nem kevesebbet állít, mint hogy a korabeli európai büntetési rendszer rossz. Túlzottan sok irracionális, babonás elemet tartalmaz. Nevetségesen alacsony bűnért ítélnek embereket kegyetlen büntetésekre. Kínvallatással szednek ki beismerő vallomásokat. A kivégzés sokszor nem az igazságszolgáltatást, hanem az utca népének cirkusszal való szórakoztatását szolgálja. A vádlottnak nincs joa védőhöz, ha van, akkor is nevetséges szerepet kap az ügyvéd. Beccaria olyan igazságszolgáltatási rendszert képzel el, amely: - kizárólag racionális alapon nyugszik, nem tekinti bűnnek pl. a boszorkányságot - tárgyilagos, nem feltételezi eleve a vádlott bűnösségét - halűbüntetést csak szándékos emberölés esetén szab ki - mindenféle kínvallatást, erőszakot mellő

Baróti Dezső könyve azoknak ajánlott, akik mélyebben érdeklődnek a 18.század magyar és európai irodalma, művelődéstörténete iránt. Több ,mint 40 év tanulmányai olvashatók e kötetben. Tanulmánnyok a magyar felvilágosodásról, Dugonics Andrásról, Bessenyei híres művéről az Agis tragédiájáról, s nem utolsósorban Csokonairól. De Baróti Dezső érdeklődése az irodalom már korszakaira is kiterjed. Gérard de Nervalról íroptt pályaképe, valamint Radnóti Miklósról írott elemzései bizonyítják ezt. Magvető, Budapest, 1971. Pontszám: 9