Könyvekről mindenkinek

 Dr.Andor Miklós és Dr.Szatmári Marianna könyve 1978-ban jelent meg. Azóta már sok víz lefolyt az orvostudomány nagy folyóin,Az általános orvostan sajátos kérdései című könyv azonban lényegi részeit tekintve a mai napig aktuális és használható szakkönyv maradt. Éppen ezért nemcsak orvostörténettel foglalkozó kutatóknak,hanem aktív,praxissal rendelkező háziorvosoknak illetve orvostanhallgatóknak is ajánljuk ezt a művet.Fejezetről fejezetre ívelő spoiler helyett inkább áttekintjük,melyek a Dr.Andor-Dr.Szatmári szerzőpáros által tárgyalt fontosabb kérdések. Áttekintést kapunk az európai-közel-keleti orvostudomány történetéről. Megtudjuk,hogy az ókori Babilónban és kultúrkörében inkább az emberi tedt és lélek egészéhez értő,a tudományt szakrális elemekkel vegyítő szakembereket képeztek,míg Egyiptom orvosképzése jobban specializalódott,bár természetesen a szakrális elemek itt is jelentős szerepet játszottak. A középkor és a koraújkor orvoslását Szerzők hanyatlásként értékeli.Megtudjuk,mit i

 Tulajdonképpen nincs abban semmi új, hogy laza és egészséges testtartással jobb élni, mint görcsösen, mereven. De hogyan valósítsuk meg ezt a gyakorlatban? Erről írt könyvet Henrik Seyffarth. Bár a mű az 1960-as években jelent meg először magyarul, gondolatai mai napig érvényesek.  A könyvből megtudhatjuk, milyen az egészséges ülés, milyen széktámlát válasszunk munkához, tanuláshoz, szórakozáshoz- egyáltalán:válasszunk-e támlás széket, vagy jobb a támla nélküli? Képet kapunk arról, egészséges-e a vigyázzállás, érdemes-e hátrahúzni vállunkat, hogyan hat mindez a gerinc görbületére? Lehet-e goymorfekélyt kapni helytelen testtartás következtében, s ha igen, hogyan lehet ezt gyógyítani? Létezik-e olyan, hogy írásgörcs, írásmerevség, hogyan kell ezt kezelni a tanítónak és a szülőnek? A háziasszonyok milyen pózban vasaljanak, varrjanak, hogy sem izmaikat, sem csontjaikat, porcaikat ne terheljék túl? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kapunk választ a könyv első részéből.  A második rész egy

 Már a kissé régies írásmódból is következtethetünk arra, hogy itt bizony nem mai könyvről van szó. Pártos Sándor munkája 1898-ban jelent meg, eredetileg a Gyógyászat című orvosi szaklap tanulmányaként, aztán különnyömat is készült belőle, ami a korban az egyik legnagyobb tudományos elismerés volt.  Mai Olvasónak persze nem kell magyarázni, miféle jelentősége van a kéntartalmú gyógyvizeknek ( gyomor- és tüdőbetegségek kezelésére, méregtelenítésre alkalmazzák, de használja a kozmetikai ipar is), a 19.század úri közönsége azonban még vonakodott beleülni egy nagy halom büdös vízbe. Pártos Sándor így hát elővette azt az érvet, ami Magyarországon mindig is hatott: külföldön is így csinálják. Kénkezel a német, kénkezel a francia. Na, ez már aztán érv, Mindenesetre a magyar polgárság hamar megkedvelte a kéntartalmú vizeket, sőt, egy idő után már itták is. És rájöttek, hogy nem is olyan büdös. Turizmus, hajrá! Pártos Sándor különleges könyvét valami exkluzív tartalmakat is nyújtó antikváriumba