Könyvekről mindenkinek

 Van a magyar irodalomnak egy egészen érdekes, szinte csak közép-Európára jellemző vonulata, melyet a 20.században leginkább Bertha Bulcsu és Galsai Pongrác, kismértékben pedig Moldova György képviselt. Ez az irodalom nem akar semmi nagyot mondani, nem akar világot értelmezni, történelmet át- és/vagy újraírni, sőt, még botrányokozásra sem vágyik, ami a mai gazdasági-társadalmi viszonyokat figyelembe véve igencsak tiszteletreméltó. Egyszerűen a hétköznapi ember mindennapi tapasztalait írja meg történetekbe foglalva, úgy, hogy olvasás után zavartan felkiáltunk: ennek a sztorinak én is lehetnék a hőse! Miért nem rólam írta? Fehér Boldizsár- véleményem szerint- az irodalomnak ezen nyomvonalán halad, és igencsak szépen előre. Nem nagy ügy című könyve híven tanúsítja ezt. Műveiben a hétköznapi emberek- korosztályt illetőleg huszon-harmincéves fiatalok, akik már megkezdték felnőtt életüket és alapjában véve nincsenek oda a boldogságtól.Nagyon jó ezeket a történeteket olvasni, és csodálkoz...

 Margaret Atwood a világ egyik legismertebb írója, gyakorlatilag minden neves nemzetközi irodalmi díjat elnyert már (a Nobelen kívül). Többszörös Man Booker-díjas, ezt nem sokan mondhatják el magukról. Mestere a költészetnek ,a regényírásnak, s most a Rendbomlás című kötetében a magyar Olvasó számára is bizonyítja: a novellának is. Ez a könyv kimagasló alkotás, mindenkinek ajánljuk, aki bármilyen módon és mértékben is, de szereti a nemes, komoly irodalmat. Ebben a könyvajánlóban most nem spoilert közlök, hanem egyszerűen elmondom erről a könyvről, Margaret Atwood kiváló alkotásáról, személyes benyomásaimat. Miért szép?- teszem fel a kérdést önmagamnak, mint az egykor híres-hírhedt esztétikai szöveggyűjtemény alkotói.  Íme, a válaszok!  1. A mai Olvasó számára, sajnos,nagyon aktuálissá vált a könyv címe- persze, nem ez a fajta aktualitás a legfontosabb egy irodalmi novellagyűjtemény esetében, de azért rátesz egy lapáttal az élményre. Ma, a 21.században, mindannyian a rendb...

 A könyv alcíme ( zseniális).Ráadásul egy terapeutának sosem fáj a feje.  Lázár Gergely nagyon eredeti koncepcióval alkotta meg pszichológiai témájú könyvét. Nem akarta előírni, mit hogyan kell csinálni az embernek, inkább esetleírásokon keresztül bemutatja, miként is viselkednek páciensek otthon,a terápián, nagyobb közösségben, hogyan viszonyulnak emberek a környezetükhöz, milyen alaptípusokat lehet elkülöníteni. Lázár Gergely kiindulópontja az, hogy az emberek jelentős része azokat az embereket helyezi pszichológusi szerepbe, akikkel él. Pedig pontosan az ellenkezőjét kellene tenni: a másik felé inkább a segítséget, énünk jobbik részét kellene mutatni. Ehhez azonban szükség lenne toleranciára, emberségre, nyitottságra, csupa olyan tulajdonságra, amit lelki-érzelmi gondokkal küszködő emberek általában nem tudnak felmutatni. Ezért el kellene menni pszichológushoz, ha úgy érezzük, probléma van, és egyedül kevesek vagyunk hozzá. A párunk nem a pszichológusunk.  Spoiler hely...