Könyvekről mindenkinek

Lilian Walsh könyve egy igaz keresztény hívő bizonyságtétele megtéréséről,Istenhez fordulásáról. Lilian félig katolikus családban született. Anyja római katolikus volt,buzgón gyakorolta vallását,még azzal a gondolattal is eljátszott,hogy kolostorba vonul. De kitűnő anya volt,szeretettel gondoskodott gyermekeiről. Az apa viszont hitetlen volt,és azt szerette vilna,ha gyermekei felnőttként keresztelkednek meg,maguk választanak felekezetet. Otthon inkább világias életet éltek,sok művész-főként zenészek-fordultak meg házukban. Lili anyja férje beleegyezése nélkül keresztelte meg gyermekeit,katolikusnak. Lili jó katolikus akart lenni,szorgalmasan el is végezte a hívő kötelező feladatait,de valahogy hiányérzete volt,ráadásul súlyos beteg is,gerincproblémái támadtak. Egyszer Lili részt vett egy rózsafüzér-fesztiválon. Ettől úgy megundorodott,hogy teljesen összezuhant. Vett egy protestáns Bibliát,rájött,hogy (folyt.)

A kommunizmus idején Lengyelországban hazafinak lenni ugyanazt jelentette, mint a katolikus egyházhoz tartozni. A katolikus egyház őrizte a lengyelek nemzeti öntudatát. Domány András nagyszerű történelmi könyve, az Aki lengyel, katolikus?, a kommunista Lengyelország és a katolikusok ellentmondásos viszonyára világít rá. Lengyelországban a katolikus egyház állam volt az államban. Külön parlamenti képviselete is volt ( igaz, az ebben részt vevő papokat sokan kollaboránsoknak tekintették). 45 apácarend működött az országban, még 1980-ban is a lakosság 60,6 %-a mondta magát gyakorló hívőnek ( nem reprezentatív felmérés). Akadtak keresztények a hadseregben, a Pártban, még a Párt legfelső vezetésében is! A lengyelek egy része elfogadta, hogy marxizmus és a kereszténység összeegyeztethető. Magyarországhoz viszonyítva paradicsomi állapotok uralkodtak a kereszténységben. Igaz, voltak olykor visszarendeződések, volt, hogy egy jótékonysági egylet vezetőjének fiát elrabolták és megölték. De az a

Nem értem. Nem értem, miért ír egy képzett tudós könyvet arról, hogy nincs Isten. Pontosabban: hogy Isten léte nem bizonyítható. Minden józan ember tudja, hogy Isten léte nem bizonyítható racionális módon, hiszen az Atyát még senki sem látta ( kivéve 1 főt). Tehát, ha valaki azt akarja bebizonyítani, hogy Isten létezése empirikusan nem igazolható, nyitott kapukat dönget. A kereszténység ugyanis azt vallja, hogy Isten léte hit által bizonyítható. Isten csak akkor létezik valamelyikünk számára, ha hiszünk Benne. Isten hit által válik Igazsággá. A hit fogalmát Dawkins nem ismeri, az Isteni téveszme című könyv tehát teljes félreértésen alapul. Ha- olykor nem lenne kifejezetten sértő. Sértő az, amikor a 180. oldalon Dawkins azon elmélkedik, hogy Isten nem egyenlő-e valami placeboorvossággal. Ezen elmélet felvetése már önmagában lefokozza nemcsak Isten létét, hanem az Istenben hívő embereket is. Richard Dawkins empirikusan akarja igazolni, hogy az istenhívők betegek. Hála az Úrnak, nem sike

Ez a könyv lényeges, mint a só. Nemcsak missziós szolgálatot teljesítők, vagy arra készülők számára hasznos és kellems olvasmány, hanem mindazok számára, akik szeretnék megérteni a jelenleg is folyó muszlim-keresztény ideológiai és fegyveres összecsapások lényegét. A Csodamozgalmak Szerzője szerint- Jerry Trosdale maga is gyakorló misszionárius-  az iszlám világ bomlóban van. Azért van bomlóban, mert sok muszlim hívő kiábrándult, nem kap választ a Koránból az élet nagy kérdéseire, ezért pozitívan fogadja Jézus üzenetét a megbocsátásról és megváltásról. Trosdale leírja egy sejk szellemi gyötrődéseit, aki felismerte, hogy a Korán által közvetített ál-igazságok csak arra jók, hogy felismerve boomlasztó és káros hatásukat, elindítsa a hívőt egy másik úton, az igazi, keresztény Isten útján. Az utóbbi években több ezer új keresztény közösség jött létre muzulmán befolyás alatt álló, főként afrikai területeken. A megtértek egy része korábbi terrorista. Az egészben csak az a furcsa, hogy Eur

A könyv alcíme: Hasznosítsuk újra a tegnapot! Boyd és Zimbardo a világ szociálpszichológus-szakmájának meghatározó alakjai. Mindenki ismeri Zimbardo híres börtönkísérletét, melynek során önkéntes őrök szadista tetteket követtek el önkéntes foglyokkal szemben...Az Időparadoxon ennél jóval szelídebb, ám véleményem szerint fontosabb témát taglal: miként tekint az ember az időre? Hogyan dolgozza fel múltbéli sérelmeit, miként őrzi meg a múltban keletkezett szép emlékeit, mennyire törődik saját jövőjével, hedonista vagy fatalista módon tekint-e a jelenre? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel naponta szembesülünk. Éppen ezért azt gondolom, válaszaink is bonyolultabbak annál, mint amelyeket Zimbardo és Boyd felvázol. Az emberek nemcsak egy időperspektívában élnek. Nincs olyan közöttünk, aki a múltra csak pozitívan vagy csak negatívan tekint. Az emberek- Zimbardóék sugallatával ellentétben- képesek arra, hogy tudatosan rendszerezzék múltjukat, elválasszák abban a jót és rosszat, ugyanakkor képe

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a Biblia kétezer oldal önismétlés: mindig ugyanazt a mondandót variálják. Na, hát erre bepöccentem, és ajánlottam az illetőnek Derek Prince könyveit. Hihetetlen az öregúr, olyan dolgokat bogoz ki az Igéből, amit egy egyszerű hívő talán soha életében észre sem vesz. Az őszinte, szívből fakadó hit párosul nála elképesztő kreativitással, mégsem viszi félre a Szentírást, sőt... A Szellemi konfliktus című könyvének alapgondolata az, hogy Isten és a Sátán folyamatosan küzd egymással, még napjinkban is tart ez a küzdelem. De ez a harc szellemi szinten folyik, mivel Krisztus már bebizonyította, hogy testileg képes legyőzni a kísértéseket, azaz a Sátánt, mégpedig akkor, mikor megkísértetett a pusztában a negyven nap böjt után. Ennek a szellemi harcnak módozatait taglalja Derek Prince. Segíti a hívőket abban, hogy sikerrel vívják meg a csatákat az Úr nevében. Még azt is megtudjuk, milyen szimbolikája van a Bibliában a római legionáriusnak. Lehet, hogy S