Könyvekről mindenkinek

 Kósa Judit különös könyve egy dokumentum-hangjáték írott változata,azoknak ajánljuk,akik szeretik a családi történeteket,illetve akiket érdekel a családjog. A Tanúvallomást tettem egy levél nyomán a helyszínre siető riporter szemszögéből mutatja be egy család, azon belül is idős hölgy kálváriáját. A megértés nehézsége, pontosabban: többfélesége abban áll, hogy a szereplők nem higgadtan, nyugodtan mondják el érveiket és ellenérveiket, hanem egymással veszekednek,rengeteg indulat feszül ebben a történetben. Másrészt, soha egyik szereplő sem mond kerek, egész történetet, hanem többnyire csak az előző megszólalóra refléktál. Így aztán az Olvasónak mozaikkockákból kell összeragasztania a kifejezetten bonyolult családi tragédiát. Ez a spoiler arról szól, ahogyan recenzens számára összeállt a történet. Minden más Olvasó másféle spoilert írna.  A történet a 20.század közepén játszódik, valahol az Alföldön. Jolánka kedves, aranyos fiatalasszony, első házassága azonban nem sikerül. Férje iszik,

 Heltai Jenő miden idők legkorszerűbb magyar írója, mert mindenkor aktuális lesz. Könyveiben, színdarabjaiban hihetetlen sztorik és jellemek, ugyanakkor végtelen empátia és szeretet vonul végig. Az utolsó bohém 1911-ben jelent meg, a Nyugat kiadásában, de aki nem szeretne ennyire antikvár lenni, az megtalálhatja a szöveget a Magyar Próza Klasszikusai sorozatban megjelent, nagyon szép borítóval ékesített Három kisregény című kötetben. A rövid könyvajánlóban egy rövid spoilert közlünk Az utolsó bohémról, mely- mint egyes értelmezők állítják- nem a századforduló könnyed, bohém világának nosztalgikus elsiratása, hnem egy kitűnő, szórakoztató kisregény.  Mák István " alanyi költő" ( itt ezt úgy értjük, hogy mindig magáról ír verset) elhatározza, hogy kimegy Párizsba, az akkori világ szellemi-művészeti fővárosába. Csakhogy arra nem gondol, hogy pénzre is szüksége lesz, ezért aztán pénz nélkül tengeti életét a világ akkori legcsidálatosabb városában, szó szerint éhezik. Csak barátjá

 K.M.Gal könyve része annak a felfelé ívelő hullámnak, ami az 1980-as években a magyarorsázgi bűnügyi regényírásban tapasztalható volt. Sorra jelentek meg a jobbnál jobb krimik, hatalmas példányszámban, nagy részük még ma, a 21.században is olvasható- nyilván más szemmel, immáron  megváltozott társadalmi-háttérrel. Az ötödik evangelista kemény, izgalmas bűnügyi regény, cselekeményvezetése feszes, jellemábrázolása jó, Szerzők ( mert a K.M. Gal írói álnév, két embert rejt) pedig igen jól ismerték a korabeli rendőrség belső életét. Az alábbiakban rövid spoilert közlünk a könyvről, kedvet csinálva ezzel a könyvek és krimi, mint műfaj, rajongóinak. A történet egy magyarországi kisvárosban játszódik, a Balaton partján, valamikor az 1980-as években, nyáron, a kánikulában. A római katolikus templomban kisebb betörések történnek, vandál fiatalok (színes hajú punkok, ahogy a környéken mondják) betörik a nemrég felújított mozaikos ablakokat,megrongálnak szobrokat, főleg az evangelisták szobrait,

 Krúdy Gyula: A bűvös erszény című regénye 1908-ban jelent meg először folytatásokban,ám a nagy sikerre való tekintettel még ugyanebben az évben megjelent könyvalakban is, a Grill Kiadó gondozásában. Az alábbiakban egy elemzésekel, reflexiókkal teli spoilert közlünk, hátha valakinek felébred az érdeklődése e széles közönség által nem túlzottan ismert, de nagyon jó színvonalú prózamű iránt.  Csákány vármegyében- ez bármelyik akkori vármegyét jelenthetné- él egy meglehetősen gazdag, és nagyon különc nemesúr, bizonyos Eduárd Viczky de Viczkó. Itt kell megjegyeznünk, hogy Krúdy dzsentri-bírálata e könyvben jóval túllép a Mikszthénál:a nagy palóc mesemondó a szegény nemesi réteget úrhatnám, pöffeszkedő, hivatalviselésre is alkalmatlan, szakképzetlen rétegként ábrázolta ( csak részben jogosan), addig Krúdy hőse, Viczkó Eduárdátlép a teljes irracionalitás,valamféle korai avantgarde, torz szürrealitás mezőibe. Saját parasztjaival mulat, kártyázik, és hagyja, hogy elverjék- fizikailag is. Imádj

Eduard Laboulaye a 19.század kellős közepén írta meg az Amerikai Egyesült Államok történetét. A könyv magyarul 1870-71-ben jelent meg ez a nagyszerű történelmi munka, három vastag kötetben, Ráth Mór kiadásában, Huszár Imre és Szász Domokos fordításában. jól cáfolva azt a közhelyet, hogy a 19.században a magyar történettudomány elhanyagolta az egyetemes történelem tanulmányozását. Dehogy hanyagolta. Laboulaye könyvéről néhány szó: 1. Remek, jól olvasható, további tanulásra, kutatásra ösztönöz. 2. Állásfoglalásai olykor egyoldalúak  3. Szelleme polgári liberális 4. néhány szakmai szempontját érdemes lenne a mai történettudománynak és történelemoktatásnak is megszívlelnie. Az amerikai függetlenségi " harcz2 kezdetét 1763-ra, az angol-francia hétéves háború végére teszi. nem pedig 1774-re. Ezt jó lenne belevésni a fejekbe. Az alapító Atyákat hősökként ábrázolja, elhallgatva olykor gyanús kapcsolataikat mindenféle szervezetekkel. Szemléletében már túlhaladott, pozitivista részlete

Megmondom őszintén, nem akartam írni erről a könyvről, ám mivel szerepel a sikerlistákon, sok Olvasó érdeklődését felkelti, nem maradt más választásom, mint őszintén elmondani véleményemet Colleen Hoover bestselleréről. Az Ugly Love- Csúf szerelem című könyvnek két jelentésrétege, mondhatnánk úgyis: két olvasási síkja van. Befogadható egyszerű, szórakoztató irodalomként, két megálló között vagy Pestről a Balatonra utazva, esetleg egy fesztivál esős napján. Ha így olvassuk, kapunk egy furcsa történetet egy pilótáról, meg egy lányról, akik kizárólag testi szerelemmel viseltetnek egymás iránt. Jár az agyunk, hogy Miles, az elbűvölő pilóta vajon miért nem képes mélyebb kapcsolat kialakítására, s ha ő nem, akkor a lány, Tate, vajon miért olyan érzéki, testi. Elvégre egy kapcsolatban a nők azok, akik a szexnél többet akarnak- többnyire. Aztán van az Ugly Love-nak egy másik, intellektuálisabb, számomra jóval izgalmasabb olvasási síkja. Miles jelképezi a 21. századi férfit, Tate pedig a 21. s

Ladányi Gedeon mára teljesen elfeledett alakja a magyar történetírásnak. Pedig a maga korában, a 19.század második felében, nagyon is népszerű volt, nem utolsósorban azért, mert rendelkezett azzal a ritka képességgel, hogy bonyolult alkotmányjogi és jogtörténeti kérdésekről közérthető nyelven írjon- és ez már akkor sem volt könnyű. Ráadásul kijelenthetjük, hogy A magyar alkotmány története című munkája mai művelt Olvasó számára is " fogyasztható", bár nehézkes. Nem is feltétlen a nyelvezettel van itt baj, hanem a könyv szellemiségével. Ladányi Gedeon szinte beleszeretett Szent Istvánba, rajongással ír róla, s ez olykor akadályozza a tudományos józanságot. Ladányi szerint ami csak jó volt a középkori Magyarországon, az mind Szent István magyar király nevéhez fűződött. Kétségtelen: ő alapított a Kárpát-medencében államot, vármegyerendszert és keresztény egyházi szervezetet épített ki, s ezért nem lehetünk neki eléggé hálásak. De azért az Árpád-házi utódok között is akadt jó n

Mocsáry Lajos: A magyar társasélet című könyve a 19. század közepén jelent meg. Mocsáry- akit a nemzetiségi kérdés szakértőjeként tart számon a történelem, pedig sokoldalú elméleti-publicisztikai munkásságot fejtett ki- arra vállalkozott, hogy jóval a szociológia tudományának megszületése előtt átfogó képet adjon kora Magyarországának társadalmáról, külön kiemelve az elit szerepét. Milyennek is ábrázolja Mocsáry az önkényuralom korszakának magyar társadalmát? Hát, mi tagadás, nem éppen pozitív színben tünteti azt fel. Különösen a nemesség és a nagypolgárság kapcsán említ a Szerző negatív, sokszor elfogult hangnemű dolgokat. Az arisztokrácia szerinte összeolvadt a sznob nagypolgársággal, mert szüksége volt pénzre, miután iparból és kereskedelemből nem tudott megélni. Az elit műveltsége egyáltalán nem nevezhető nemzetinek: miközben politikailag erős németellenesség, kulturálisan igen erőteljes német orientáció figyelhető meg. A gyerekeiket is szívesebben járatják német iskolába. A k

A hetvenes-nyolcvanas években éltük a magyar ifjúsági regény aranykorát. Kádár Péter: Csupacsel című könyve is méltó mementója ennek az aranykornak. A meglehetősen jópofa történet egy gyerekcsapatról szól, akik nyári vakáció ideje alatt kiszabadulnak Pestről, és vidéken megkezdik önfeledt gyermek-boldogságukat. Indián törzset alapítanak ( ennek neve lesz Csupacsel) és mindenféle hasznos tevékenységben segítenek a felnőtteknek. Hogy aztán a regény túlzottan is didaktikus, túlzottan is nevelni akar békére, alkotómunkára? Igen, ez így van. Bárcsak minden, manapság megjelent könyvnek ez lenne a legnagyobb baja...