Könyvekről mindenkinek

 Borbély Szilárd posztumusz verseskötete az antik mítoszok világát, nyelvi és kulturális keretébe ágyaz egy sajátos, csak a Kárpát-medence keleti felére jellemző népi-népies tematikát. Az antik világ és a 20.század világa békés-békétlen együttélésben találkozik. Nekünk, 21.századi Olvasóknak pedig mindegy, milyen messze megyünk vissza az időben,a mi kultúránk annyira speciális, hogy semmilyen régebbi kultúra alulnézeti megjelenítését (az "egyszerű ember", ugyebár...) nem tudja automatikusan magába fogadni. Meg kell értenünk az antikot, s meg kell értenünk a 20.század második felének kolhozosított falusi társadalmát.  A Bukolikatájban. Idyllek cím ironikus. A Szerző azt jelzi vele: íme, itt az a táj, ahol a történelem vigaszosabb időszakaiban pásztorkölteményeket írtak a költők, ma pedig már költők sincsenek, csak téeszelnökök meg agronómusok, akik még a keserves, véres-verejtékes munkáért sem hajlandók fizetni. Ez egy elszürkült, minden idealisztikus vonásától megfosztott par

 A legyek Jean-Paul Sartre egyik legismertebb,Európa-szerte nagyon gyakran játszott egzisztencialista drámája. Igazi,fajsúlyos francia szépirodalom,mely az egész emberiségben találja meg Olvasóját. Azoknak ajánljuk,akik rendelkeznek némi ismerettel a gőrög mitológiáról.Az alábbiakban közölt könyvajánló egyfajta elemzéssel és reflexiókkal kombinált spoiler,kötetlen-elmélkedő formában. A történet az ókori görög mitológia egyuk ismert történetének huszadik századi parafrázisa(hozzáteszem:sajnos,a 21.századra sem vesztette el aktualitását). Argoszban,az ókori Hellasz egyik legvirágzóbb városában,igen kellemetlen dolog történik. Nagy,agresszív,csípős legyek lepik el a várost,a lakosok semmit sem tudnak tenni ellenük. A városban Aigiszthosz és Klütaimnésztra uralkodik,akik tizenöt évvel korábban megölték a királyné első férjét,Agamemnónt. A királyi házaspár gyermekei közül Elektra cselédként él a palotában és szolgálja saját anyját,a fiú,Oreszész pedig elbujdosott és meghalt-legalábbis így h

 Madeline Miller görög mitológiai környezetben játszódó regénye- véleményem szerint- a 21.század eddig eltelt évtizedeinek egyik legjobb könyve. Jómagam kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolában.  A történet főhőse, Kirké, a meglehetősen vérmes természetű és olykor kegyetlen Heliosz napisten lánya, nimfa. Ám a családban ő az utolsó, már ami a megbecsültséget illeti. Testvérei csúfolják, apja szerint semmire sem jó, anyja nem szereti a rikácsoló hangját, egyszóval, a családon belüli elvetettség-érzés tipikus példájával állunk szemben ( ez egyébként a 21.században is gyakori jelenség). Csoda, hogy Kirké vigasztalásra vágyik, és beleszeret egy halandó, szintén elvetettség-érzéssel küszködő hajóskapitányba? Még nincs tudatában varászséerejének, de átváltoztatja Glakukoszt, a hajóst, aki azonban ezek után nem őt, hanem Szküllát választja feleségül. Kirké bosszúból átváltoztatja Szküllát szörnyeteggé, aki tengeri hajósokra vadászik.  Ám a görög istenek világában nem nézik jó szemmel, ha e

Nagyobb gyermekeknek ( látásom szerint 10-14 év) szóló ismeretterjesztő könyv a 101 dolog, amit jó ha tudsz a varázslatos lényekről. Szerzők ( akiknek nevét, valamilyen okból nem tüntették föl), arra vállalkoztak, hogy gyerekekkel ismertetik meg a különböző mitológiák csodálatos világát. Találkozunk itt Babilon csodálatos védelmezőjével, Ketzalcoatl-lal, az azték eső- és napistennel, aztán a jól ismert görögökkel: szirénekkel, Herkulesszel, szóval, mindennel, a kereszténységen kívül. Én, ha már varázslatos lényekről van szó, beleírtam volna az angyalokat is. Elvégre ők sem hétköznapiak. A szövegek jól érthetők, korrektek, ideálisak a felső tagozatosok számára. A képek nem túloznak, nem hatásvadászok. Jó kis könyv ez, egészében.

Mit tudunk mi magyarok,Skandinávia történelméről és kultúrájáról? Csak címszavakban: vikingek, hajók, mítoszok, Edda-dalok- jóformán csak ennyi. Neil Gaiman arra vállalkozott, hogy ezt a csodálatos mitológiát megismerteti a világ átlagos tájékozottságú, nem skandináv Olvasóival is- méghozzá népszerű 21. századi nyelvezettel. Maga a mű szerkezete, koncepciója erősen emlékeztet robert Graves: Görög mitológia című könyvére. Csakhogy, amíg Graves az ismeretterjesztés és az érdeklődés felkeltése mellett törekedett a tudományos- irodalmi-vallástörténeti pontosságra is, addig Gaiman sok esetben figyelmen kívül hagyta ezt, azt referálva az Olvasó felé, hogy voltaképpen modern szépirodalmi művet olvas, mely viking korabeli tematikai elemekre támaszkodik. Kísérlet ez, egyfajta közvetítés. Csakhogy minden közvetítőtől elvárható, hogy az eredeti " terméket" közvetítse, saját szájaíze, ízlése, műveltsége szerint. Gaiman nem ezt teszi, hanem ír egy történetet, ez hol megegyezik az erede