Könyvekről mindenkinek

Puskás pályafutása egy 21. századi magyar szemével egyszerűen felfoghatatlan. Csoda volt. A történelem egyik csodája. 1956:Az Aranycsapat pályafutása véget ér. Puskás, Kocsis, Czibor és még jó sokan mások, közöttük a teljes magyar ifjúsági válogatott, külföldre emigrálnak ( Czibort már keresték a szovjetek). Nyilvánvalóvá lett mindenki számára, hogy új korszak kezdődik. Puskás, Kocsis, Czibor: világkarriert futottak be Spanyolországban, a Real Madrid illetve a Barca játékosaként. Bozsik József, Hidegkuti Nándor, Szusza Ferenc, Grosics Gyula: rövid kint-tartózkodás után hazajöttek, itthon futottak be óriási karriert, Bozsik lett az első magyar százszoros válogatott labdarúgó. Hidegkuti edzőként KEK-győztes az olasz Fiorentinával. Albert Flórián, Göröcs János, Tichy Lajos, Mészöly Kálmán: megragadták a lehetőséget, beépültek a válogatottba, elképesztő győzelmeket, és szívfájdító vereségeket arattak. Szurkolók:csodálkoztak, várták az újabb Aranycsapatot, de nem jött. Olimpiát viszon

Nagyon nagy divattá vált az utóbbi években a labdarúgás beemelése a kultúrába. Számtalan történészi és írói kísérlet szemtanúi lehettünk, melyek Puskás vagy Albert állítólagos aranykorszakának megidézésével nyújtottak szellemi élvezetet. Borsi-Kálmán Béla könyve nem ilyen. A Pszeudo- fociesszék alkotója számára a foci csak alkalom ( az "ürügy" szót azért túlzás lenne használnunk...), hogy kifejthesse véleményét a huszadik század társadalmi és politikai mozgásairól. Teszi mindezt szellemesen, jó stílusban, és kellő alapossággal. Külön öröm volt számomra az Aranycsapat mítoszával foglalkozó esszé. Ez a téma a mai napig érzékeny pontja a magyar futballszerető közvéleményben. Puskásék istenítése ma is gyakori, és helytelen. Ám éppolyan helytelen a revizionista felfogás is, mely a valóságoshoz képest kisebbíteni igyekszik Sebes Gusztáv csapatának sikereit. Borsi-Kálmán Béla megtalálja az arany középutat. Jót tenne, ha mindenki így tenne. Nemcsak a fociban. L'Harmattan- Ur