Könyvekről mindenkinek

 A modern magyar próza Móricz Zsogmonddal kezdődött. Móricz novelláiban nemcsak a korabeli magyar falu (és ne felejtsük,akkoriban a magyar lakosság 75 százaléka falvakban élt és földet művelt illetve állatot tenyésztett) mindennapjait mutatja be-de útmutatást ad arra nézve is,hogyan fejleszthető igazi irodalommá,kvázi-költészetté a mindennapok nem éppen változatos története. Móricz mutatta meg,hogy érzelmei és nagyívű gondolatai nemcsak a városi polgároknak,hanem a sok esetben hat elemit (sem)végzett egyszerű parasztembereknek is lehetnek. Ady a költészetben csinált forradalmat,Móricz a novellában és a regényben. Szemeket nyitott,gondolatokat keltett. A Novellák I. kötete Móricz ifjúkori írásait tartalmazza. Ezen művek többségét ma már nem ismerjük. Éppen ezért szeretnék röviden és vázlatosan bemutatni néhányat e káprázatos remekművek közül. A bécsi bútor című történet voltaképpen egy anekdota.Zsfi néni kofaként dolgozik a piacon, amikor is egy bulvárlapban- mert a piaci kofák ilyeneke

 Móricz Lili,a nagy magyar író,Móricz Zsigmond legkisebb lánya,komoly színészi pályafutást tudhatott magáénak. Persze,az alma nem esett messze a fájától,úgyhogy Lili kipróbálta magát a szépirodalom területén is. Nem is rosszul,tanú erre a Pasziánsz című könyv is,mely 1982-ben jelent meg a Rakéta Regénytár sorozatban,a Magvető Könyvkiadó kiadásában.A kötet műfaja,mint az írónő is jelzi,párbeszéd. Semmiképpen sem dráma. A befogadói élményt leginkább a rádiójáték (tudja vajon az ifjú nemzedék, hogy mi az?) hallgatásához tudnám hasonlítani. A Pasziánsz tehát lebontja az irodalmunkban,műfajok közé  emelt kerítéseket. Móricz Lili szabadon közlekedik műfajok,karakterek,idősíkok között,mindeközben remekül ábrázol jellemeket. A két főszereplő (lám,itt is a drámai műfaj elemzéséhez szükséges terminust alkalmazom...) Cili és Júlia,két középkorú,sok szenvedést megélt asszony,akik minden héten összejönnek,hogy Napóleon-pasziánszt játszanak. Kedves Látogatóink szíves engedelmével nem részletezem,hog

 Tamás Menyhért írói és költői munkássága során kiemelt feladatának tekinti a magyar történelem egyik hányattatott sorsú népcsoportjának,a bukovinai székelység,sorsának ábrázolását. Tamás Menyhért maga is bukovinai székely. Kiválóan ismeri ennek a közösségnek történelmi szenvedéseit és hétköznapjait. Erről tanúskodik a Mérleges idő c.regénye is. 1946-ben járunk,a második világháborúnak vége,a svábokat már kitelepítették. Helyūkre érkeznek,hosszú és kimerítő,árokmarti éjszakázásokkal teli vándorlás után, a Vajdaságból a Tito partizánjai által elűzött székelyek. Teli vannak kétellyel. Mi lesz,ha innen is menekülniük kell? Mi lesz,ha visszajönnek a svábok? Meg aztán,dolgos népről lévén szó,nem szívesen költöznek a más házába,nem szívesen gazdálkodnak más földjén.  Hamarosan ki is robbannak a konfliktusok.Hiába menekültek ők is,a környék lakossága csak lassan szokja meg az újonnan érkezetteket. Az ottmaradt svábok egy része beáll csendőrnek,más része gyökereit veszti,gyűlölködéssel fogadja

 Ember Mária regénye Móricz Zsigmond:A boldog ember c.könyvére reflektál. Egy nagyon érdekes önéletrajz bontakozik ki a kö nyv lapjain,amit egy furcsa,hetvenes éveiben járó idős asszony mesél el Ember Máriának. Középbirtokos családban nőtt fel,de már urbánus szellemben. Iskoláit felemás eredményekkel végezte,végül Egerben az Angolkisasszonyoknál fejezte be tanulmányait. Csúnyának tartották,még családtagjai is azt mondták rá,soha nem megy férjhez. Ez a jövendölés be is jött. Budapestre költöztek,itt érdeklődni kezdett a népművészet iránt. Segédkezett is egy ezzel foglalkozó boltban,de szülei nem engedték,hogy pénzt fogadjon el munkájáért,hiszen egy nemes kisasszony nem élhet kereskedésből. A második világháború után sem ment férjhez,anyját ápolta,aki lenézte őt. Egyetlen udvarlójára azt mondta,nem is férfi-és igaza lett. Egy boldog nő-a cím akár ironikus is lehetne,de nem az. Ember Mária könyve éppen arról szól,hogy bármilyen rosszul is alakul a magánéletünk,bármilyen kedvezőtlenül is a

Ugye, milyen unalmas tud lenne az a sok iskolai kötelező olvasmány? Az íróik meg olyanok, mintha aranyszoborból születtek volna: mind hibátlanok, csupa bölcseket beszélek, magánéletük pedig oly példás, akár egy protestáns lelkészé. Háy János könyve, a Kik vagytok ti?, rendhagyó nézőpontból láttatja a magyar irodalmat. Nem revizionista irodalomtörténet-írásról van szó, inkább csak arról, hogy a tankönyvek élettelen szavai megtelnek hússal, megtelnek vérrel. Tudták, hogy Balassi Bálint hírhedt volt a nőkkel való bánásmódja miatt? Hogy Babits Mihálynak, a glorifikált költőfejedelemnek a rímei olykor csikorognak, mondatai pedig magyartalanok? Hogy Móricz Zsigmond attól félt, nehogy olvassák a műveit a magyar falvakban, mert észreveszik, hogy badarság? Hogy Ady Endre saját maga mitizálta önmagát? Hogy József Attila Franciaországban csatlakozott egy meglehetősen szélsőséges politikai csoporthoz? Még ha tudtunk is ezekről: nem kapcsoltuk össze ezeket a tényeket az életművel. Életrajz és műe

Az Úri muri kötelező olvasmány a középiskolákban, időtlen idők óta. A diákok viszont kevéssé szeretik- ismeretlen számukra az közeg, ahol a történet játszódik. Ezzel a kis könyvajánlóval Nekik szeretnénk segíteni, abban bízva, hogy egyre több és több fiatal veszi kézbe Móricz Zsigmond egyik legjobb, ha nem a legjobb-könyvét. Az Úri muri ( a muri szó nagyjából annyit jelent: mulatság, buli) története egy alföldi kisvárosban játszódik. Ebben az időben a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája volt a polgárosodni vágyó, de arra képtelen dzsentri-illetve nemesi rétegek egyre kilátástalanabb helyzete. A földbirtokos lét már a múlt volt, egyre kevésbé lehetett megélni belőle ( mind a dualizmus idején, mind az 1930-as években tömegestől adósodtak el a magyar birtokosok), más lehetőség viszont nem volt. Nem volt kitörési lehetőség, s ez nagyon kemény reakciókban mutatkozott meg: alkoholizmus, depresszió, öngyilkosság. Az Úri muri ennek a kilátástalan helyzetben élő társadalmi rétegnek

Az ember zokog. Mert nem tehet mást. Móricz Virág gyönyörűséges könyvében, az Anyám regényében, a Szerző a 19.századtól, levelek segítségével tekinti át a Holich ( vagy más írásmóddal: Holics) család történetét, annak a családnak a históriáját, mely Móricz Zsigmond tragikus sorsú feleségét, a Szerző édesanyját adta a magyar- és a világirodalomnak. Ahogy az ember olvassa ezeket a leveleket, egyre inkább elkeseredik. Patológia- ez a szó kavarog az Olvasó szívében. Alig akad ezekben a levelekben egy pozitív mondat, egy örömteli élmény, alig írnak bennük boldog dolgokról- mindig csak a panaszkodás. Panaszkodás a nemszeretem, hárklis férjre, a kevés lehetőségre, panaszáradat a szélhámos testvérre, és mindenekelőtt- mindig csak az anyagiak. Mennyi pénz kellene, miért nincs éppen annyi pénzem, küldjön ennyi meg ennyi pénzt, nem adom meg a pénzt, majd megadom a pénzt, de csak úgy- egyszóval, az élet ebben a családban a materiális értékek körül forgott. Túlzottan is. Ezért aztán egymás után j