Könyvekről mindenkinek

 Szabó László könyve a magyar történelem és néprajztudomány egyik nagyon fontos témakörét tárgyalja,a paraszti munkaszervezés kérdését. A kutató vizsgálódása zömmel az Alföldre és Északkelet-Magyarországra korlátozódik,rendkívül differenciáltan mutatja be a hasonlóságokat és különbségeket. Az alábbi könyvajánlóban kiemelem a kötet általam lényegesnek tartott pontjait,felhívva a szakemberek és az érdeklődő kutatók figyelmét a könyv fontosságára,relevanciájára. Az első részben Szerző röviden összefoglalja a magyar mezőgazdaság 18.századtól tartó fejlődési vonalait. Kiemeli,hogy a nagyar mezőgazdaságban nem siketült a kapitalizálódás(bár,mint későbbi szöveghelyeken láthatjuk,Szabó egyáltalán nem abszolutizálja a kapitalizmust,mint rendszert),hangsúlyozza,hogy egyes mezőgazdasági szakírók és reformerek ténykedése ellenére az agráriumban nem sikerült meghonosítani a nagyüzemi eljárásmódot,a termény-összetétel megnaradt a hagyományosnál:szemestermények,olykor kapásnövények,kevés kertgazd...

 Kondor Vilmos, a rejtélyes Szerző, megújította a magyar bűnügyi regényírást. Történetei a magyar múltban játszódnak:a huszadik századi történelem egy-egy fontos csomópontján próbálják a hősök elkapni a rosszfiúkat, hol több, hol kevesebb sikerrel.  A második magyar köztársaság című könyv még ezen is csavar egy nagyot. A történelmi háttér ugyanis fiktív, minden másképpen történik Magyarországon, mint ahogy valójában történt. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom:Kondornál Magyarország és a közép-európai térség jobban jön ki a huszadik század véres fordulataiból, mint ahogy az a " valóságban" történt. Ez a könyvajánló, benne rövid spoilerrel, bevezet ebbe a Kondor-féle fantasztikus világba, a pozitív történelembe, ami soha nem volt- és azért úgy elgondolkodunk, mi lett volna, ha...bár ezt a fajta elgondolkodást a profi történészek nem szeretik.  A Második magyar köztársaság olvasásakor tehát háromféle valóság rajzolódik ki szemünk előtt: 1. Egy új, sohasem volt tört...

 Ne ijedjenek meg, nem a kedves keresztény Látogatóinkat akarjuk riogatni a pokollal. Pintér István könyve egészen másról szól:a futballról. Mégpedig a futball VB-k történetét ismerteti, rendhagyó mdon, egyéni stílusban, mégis, törekedve a tárgyszerűségre.  Megtudhatjuk, miért nem vett részt Magyarország válogatottja az első, 1930-as uruguayi VB-n. Csodálkozhatunk azon, milyen sokkot keltett, amikor a magyar válogatott 1934-ben kikapott Ausztriától, és kiesett. És elképedünk, mennyire nem tudott örülni a közvélemény az 1938.évi VB- ezüstéremnek. ( Bezzeg ma...de jó lenne...még egy negyedik hely is....). Átélhetjük az 1950.évi világbajnokság ominózus Brazília-Uruguay mérkőzését, amikor is milliók készültek ünnepre Brazíliában, és sírás lett a vége. Csakúgy, mint az 1954.évi VB-n, amikor is vereséggel felérő ezüstérmet szerzett csapatunk, Aranycsapatunk, Svájcban. Kikaptunk a döntőben attól az NSZK-tól, akit a csoportmeccsen 8-3-ra legyőztünk. A könyv hátoldalán ennek a meccsnek...

A Dénes Tamás-Sándor Mihály-B.Bába Éva szerzőtrió monumentális vállalkozása sikerrel járt: összegyűjtötték a magyar labdarúgás tényeit, és öt kötetben, öt hatalmas könyvben közzétették. A Magyar labdarúgás története III. kötete, mely az 1945-1966. közötti időszakot öleli fel,  nemcsak azért hasznos könyv, mert kézikönyvként egyedülálló, hanem szellemiségében is újat hoz a magyar sporttörténetírásban. Megteszi azt, amit már jó negyven éve meg kellett volna tenni: mítosztalanít. Nem valamifajta revizionista történetírás ez, a Szerzők nem kisebbíteni akarják Sebes Gusztáv, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor vagy éppen Sándor Csikar vagy Farkas János érdemeit. Csak éppen a helyükre kell tegyünk bizonyos tényeket, mert úgy járunk- pontosabban: úgy jártunk- a labdarúgásban is, mint a politikában: séta közben ábrándozva messzire meredtünk, s megbotlottunk a közeli kőben. Ki tudta például, hogy Kocsis Sándor nagyon keveset játszott a Barcelonában? Hogy volt, hogy Aranycsapat is csak az ellenf...