Eke Károly: A tudomány hullámhosszán
Eke Károly: A tudomány hullámhosszán című könyve 1976-ban jelent meg először, még akár tudománytörténeti kuriózumnak is nevezhetnénk- ha lenne a könyvnek valamilyen koncepciója. De nincs. Ötletszerűen összetákolt, semmilyen módon össze nem függő fejezetek következnek egymás után, s az Olvasó, mire a végére ér a 260 oldalnak, megtanulja, hogy a tudomány mindennél fontosabb. Ennyit, mást semmit. Az első fejezet például agyműtétről szól, melyet felvettek magnóra és filmre, merthogy úttörő jelentőségű. Aztán egy hosszabb blokk következik, melyben szó esik a homo sapiensről, a homo ludensről, azaz a játékos emberről, egyén és társadalom viszonyáról, a művészetek tárgyáról és kifejezési formájáról, sőt, olyan szaktudományról is, mint a neuropszichológia ( két oldalban). Hogy ez a saláta mennyire fogyasztható, az ízlés kérdése, egy mindenesetre elmondható: kellene bele valami zöldfűszer. Az, hogy a tudás boldoggá tesz, nem igaz. Valami igazságra pedig szükség és egyre nagyobb lakossági igény