Könyvekről mindenkinek

 Kondor Vilmos, a rejtélyes Szerző, megújította a magyar bűnügyi regényírást. Történetei a magyar múltban játszódnak:a huszadik századi történelem egy-egy fontos csomópontján próbálják a hősök elkapni a rosszfiúkat, hol több, hol kevesebb sikerrel.  A második magyar köztársaság című könyv még ezen is csavar egy nagyot. A történelmi háttér ugyanis fiktív, minden másképpen történik Magyarországon, mint ahogy valójában történt. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom:Kondornál Magyarország és a közép-európai térség jobban jön ki a huszadik század véres fordulataiból, mint ahogy az a " valóságban" történt. Ez a könyvajánló, benne rövid spoilerrel, bevezet ebbe a Kondor-féle fantasztikus világba, a pozitív történelembe, ami soha nem volt- és azért úgy elgondolkodunk, mi lett volna, ha...bár ezt a fajta elgondolkodást a profi történészek nem szeretik.  A Második magyar köztársaság olvasásakor tehát háromféle valóság rajzolódik ki szemünk előtt: 1. Egy új, sohasem volt történel

Ha a huszadik századi magyar képzőművészetről beszélünk, megkerülhetetlen Szabó Zoltán neve. Egri Mária könyve kitűnő bevezetést nyújt ebbe a meglehetősen sokoldalú, formák és témák sokaságát felvonultató életműbe, további kutatásra ösztönözve az érdeklődőket.  Szabó Zoltánnak mély történelmi élmény határozta meg munkásságát. A második világháború végén,1944-ben Magyarországon átvették a hatalmat a nyilasok, szörnyű időszak következett a magyar történelemben. Egy nap a  kamaszkorú, leendő festőművész, egy barátjával pár száz méter távolságról, bujkálva nézte, hogyan lövik a nyilasok a zsidókat a Dunába..tenni, cselekvőleg közbelépni nem tudtak, még tizenéves fiúk voltak....ha a véreskezű gyilkosok észreveszik a leskelődő kamaszokat, valószínűleg őket is megölik. Szabó Zoltán ezt a történelmi élményt, az iszonyatos emberhalál látványát, hurcolta magával- mégpedig oly módon, hogy igyekezett minél többet mondani szeretetről, anyaságról,egymás megértéséről, békéről. Talán így igyekezett fe

 Illés György remek könyve a magyar nemzet nagy hősének,Bajcsy-Zsilinszky Endrének (1886-1944)állít emléket. A Kivégzés karácsonykor igazi ismertterjesztő történelmi könyv,mely végigvezet bennünket Bajcsy-Zsilinszky egész életútján. Részletesen szól az Áchim-gyilkosságról,mely egész életen át árnyékot vetett Bajcsy-Zsilinszky politikai pályájára. Kiderül,hogy a véres büntényt megelőző este Áchim és részeg bandája elrabolta,megkötözte és egy disznóólba zárta Zsilinszky Endre édesapját. A két fiú ezt az emberrablást és megalázást akarta Áchim Andráson számonkérni,eközben dördült el a lövés. Ez a tény persze,nem menti fel a Zsilinszky-testvéreket a bűn alól,de azért árnyalja a képet... Bemutatja a könyv a politikus Bajcsy-Zsilinszky Endrét.(Bajcsy az édesanyja vezetékneve volt). Megtudjuk,hogyan vélekedett,milyen reform- koncepciókat dolgozott ki a földműves-szövetkezetekről,a nyolcosztályos népiskoláról,mi volt az álláspontja a hitleri Németországgal kapcsolatban. Bajcsy-Zsilinszky Endre

 A könyv alcíme:Mire képesek a közösségi hálózatok és hogyan alakítják sorsunkat? Aki csak a könyv címét olvassa el,azt gondolhatja, hogy itt egy újabb mű az internetről. Pedig a Christakis-Fowler szerzőpáros Kapcsolatok hálójában című könyve jóval nagyobb feladatra vállalkozott, mint az internet és a közösségi portálok elemzése: ők az emberi kapcsolatokat térképezik fel, egészében. Éppen ezért ez a nagyszerű könyv holisztikus szemléletű, sokmindenről szól. könyvajánlónkban ezekből csak néhány, recenzens szerint markáns gondolatot emelnénk ki, illetve kommentálnánk.  Jómagam, s szerintem vagyunk így sokan ezzel, nem ismertem a diadikus és a hiperdiadikus terjedés fogalmait. A diadikus terjedés az, amikor az én érzelmeim hatással vannak barátaimra, munkatársaimra, közvetlen ismerősemire. A hiperdiadikus terjedsé az, amikor az én érzelmeim hatással vannak nemcsak barátaimra, de az ő barátaira is. A jó közösségimédia-kampányok erre a hiperdiadikus terjedésre alapoznak. De az offline világ

 Megrázó történelmi dokumentum- egyben  megrázó személyes visszaemlékezés Géczi Lajos könyve,a Civilek hadifogságban. 1944 végén járunk: a német csapatok visszavonulóban vannak,megszállják az Ungvár környéki,zömmel magyar lakosságú falvakat. De a szovjet Vörös Hadsereg innen is menekülésre készteti őket. Hogy aztán fogolyként a Szovjetunió belsejébe hurcolja a falvak férfilakosságát. Egy napon a szovjet parancsnokság parancsa az,hogy a 18-49 év közötti férfiak háromnapi élelemmel gyülekezzenek a főtéren. Sokan érzik,hogy ennek a malenykij robot-nak Szibéria lesz a vége.Sokan viszont attól tartanak,ha nem teljesítik a parancsot,retorzió érheti őket vagy családjukat. Hősünk úgy dönt,engedelmeskedik. Mire rájön,miről is van szó,már késő. Egy alkalma még adódna a szökésre,de nem teszi. Elhurcolják őt is.  Géczi Lajos soha nem volt katona,mégis fogságba kerül. Hadifogollyá minősítik. Marhavagonban utazik,kemény kényszermunkát végez,sokszor több baja gyűlik meg a fogolytársaival,a brigádveze

Szabó Dezsőtől legtöbben csak a Horthy-korszak társadalomformáló művét, Az elsodort falut ismerik. Pedig Szabó Dezső munkássága nem korlátozódik erre az antiszemita felhangoktól sem mentes regényre. Az 1930-as években felismerte- vagy felismerni vélte, kinek hogy tetszik- hogy a magyarságra a svábság éppen akkora veszélyt jelent, mint a zsidóság. Ebben természetesen nem volt igaza, dehát utólag könnyű okosnak lenni...Mindenesetre a svábellenes nagy ráébredésből született egy szellemes hangú politikai pamflet Ede megevé ebédem ( Milyen szekfű nyílt Schittenhelm Ede sírján?) címmel. Az írás könyv alakban is megjelent. Szabó Dezső ebben a műben a kor vezető történészének, Szekfű Gyulának válaszolt. Szekfűt irritálta az idegenellenesség, Szabó és az őt követő értelmiségiek ( nagyon sokan voltak) viszont asszimilációellenesek voltak. Pontosabban: úgy vélték, nem lehet a zsidókat és a svábokat asszimilálni. A két szellemi óriás vitájából még további viták kerekedtek, melyek egészen az 1944